Patrick még mindig békésen szuszogva aludt. Az arca teljesen ki volt simulva, néha motyogott mintha beszélgetne.

A legnagyobb csendben a szekrényemből előtúrtam a szégyenem forrását. Egy dobozt, tele emlékekkel. Amiket már rég el kellett volna felejtenem. Az első tárgy egy rózsás kulcstartó.

"Ez a kedvenced Rox! Vörös!"
"Nagyon szép! Köszönöm Will!"

A második egy plüss nyúl. Aztán itt van még az öngyújtója és pár fénykép.  Az a ruha is itt van amit aznap viseltem.

Nem tudom miért tartottam meg. Azt sem tudom mi történt Will-el miután egyre jobban nőiesedtem. Furcsa volt, tudtam mikor járt a szobámban. Tudtam, hogy szándékosan nem kopog csak rám tőr. Ha a szobámban ha a fürdőben voltam. Egyszer megláttam ahogy a használt bugyim szagolja miközben ott lent simogatta magát. Végül azon a napon megakart erőszakolni. Lelőttem és már nincs mit tenni. Együtt kell élnem ezzel, de apa orvos kollegáját idézve. "Nem ostorozhatom magam azért mert erősek az ösztöneim"

-Korán van. Gyere vissza Roxie.

Az ágy fele néztem, Patrick álmos, zöldes kék fürkésző íriszeivel találkoztam. Visszapakoltam a dobozba, az ölébe ültem a kezeivel már át is karolt.

-Nem akartalak felébreszteni.

Pusziltam a hajába, az arcát a melleim be fúrta.

-Mi az a doboz?

-Emlékek, már rég elkellett volna égetnem.

Felnézett rám, az orrunk ép hogy összeért. A tekintette semmit sem sejtetett. Néha lehetetlenség a fejébe látni.

-Égessük el. A dobozt, a hűtőt.

-Komolyan mondod?

Olyan megkönnyebbültség tört rám, mintha a rám nehezedő teher fele akkora lett volna. Lágyan mosolygott, nem válaszolt. Az ajkaink egymásra találtak. A levegő ismét felforrósodott.  Szenvedélyesebb és hevesebb volt mint múlt éjjel vagy valaha. Ez volt a legtökéletesebb aktusunk.

Az erdőre köd fátyol hullott. Patrick mellett azonban nem volt okom félni. A rozsdás hűtőt kinyitotta én pedig behelyeztem a dobozt. Fellocsoltuk egy kis benzinnel. Hátrább álltunk és öngyújtóját meggyújtotta majd a gázspray-t megfújta. Vad lángokban emésztette el a tűz mindkettőnk legrejtettebb titkait.

A Kansas felé mentünk ki mikor az úton kósza vörös lufik szálltak. Minden egy felírat volt.

"I ❤ Derry"

-AZ itt van valahol.

Suttogtam, Patrick görcsösen karolt át. Aztán vett egy mély levegőt és rám mosolygott. Nem értettem mire megvillant bennem valami és elkezdtem nevetni.

-Komolyan? Olyan dilis vagy!

Öleltem át, mire egyesével kipukkadtak a lufik.

-Szeretem, hogy szavak nélkül is megértesz.

Duruzsolta a hajamba, elégedett vigyor keretében. Átkarolva csókoltam majd ránk dudáltak.

-Basszátok meg szálljatok már be!

Kiabált Henry, Victor pedig röhögött. Beszálltunk hátra, Böfi fordult hátra.

-A kurva életbe, köd van!

-Jól van már.

Legyeztem és Patrick-be bújtam. A mosolyt lesem szedhették volna az arcáról. Henry is csak röhögni tudott.

-Micsoda párocska! Teljesen megjavítottad Rox, már a kis barátaiddal sem baszakodik.

Éreztem a hangjában a nem tetszést. Gondoltam és vártam is mikor jegyzi meg. A kék tekintette csak rajtam pihent, megengedtem egy gúnyos fél mosolyt.

-Ne irigykedj Henry, inkább keres valakit aki leköt mint én Patrick-emet.

Megrántotta a vállát és rágyújtott, igaz is mióta összejöttem Patrick-kel nem is cigiztem. Nyilván azért mert nem szokott ami meg lepett kicsit.

-Egyébként Henry, ha tudni akarod a kis barátaim nagyon kedvelik az én Patrick-em. 

-Nyaljátok inkább egymást, addig se jár a szád. Patrick, hogy bírod ezt? 

-Könnyen.

Már csókot is lehelt az ajkaimra. Olyan émelyítő, nem számít hányszor csókól egy kicsit belebolondulok.