Roxie Grant vagyok a szüleimmel eddig New Jersey-ben éltünk, de apám aki a legjobb sebész volt úgy döntött jobb lenne egy csendesebb helyre költözni. Egyszerűen belefáradt az állandó halálba. Személy szerint nekem mindegy volt hiszen csak elvoltam az osztálytársaimmal és ennyi. Anyum viszont nagyon várta, hogy csak egy kertvárosi tanár lehessen. Nekem amúgy is Ő volt a legjobb barátnőm. Milyen egyszerű lenne ha csak ennyi történt volna...

Hiába zártak már le, az új iskolában volt még egy tanítási hét, így be kellett járnom. Felvettem egy bordó blúzt, hozzá színben passzoló, hosszú térdzoknit. Fekete szoknyát, fűzős bokacsizmát és nyakkendőt és táskát. A hosszú szőke hajam loknikban esett a vállaimra.

Szokásosan pár szót mondtam és két hely közül választhattam. Egy idióta csaj mellé ülhettem volna vagy volt egy üres pad. Az utóbbit választottam annak is az ablak felőli részére ültem. A lány annyira volt szimpatikus mint egy jó kis vírus.

-Rossz döntés volt.

A göndör hajú lányra néztem aki a rágót pukkasztgatta.

-Miért is?

-Majd megtudod, de nem fogsz örülni.

Az óra szépen ment, Mrs. Gibson csak annyit kért ne zavarjam az órát. Így tettem a sima füzetem elővéve kezdtem rajzolgatni. Egy elég jól sikerült kis varjút dobtam össze. Húszon párperc múlva egy fiú jött be a terembe. Magas, szikár, hosszú hullámos hajjal. A mozgása teljesen laza volt. Megemelte kezét a tanárnak, de az csak intett. Mikor a pad felé fordult a zöldes kék íriszei izgatottan csillantak meg. Légies könnyedséggel ült le mellém. Kényelembe helyezte magát a karjai hanyagul lógtak mellette.

-Mr. Hockstetter, annyit azért mondanék, hogy nem szeretném ha zaklatná Miss Grant-et!

Mint aki meg se hallotta, leszarta a tanárnőt. Hallottam ahogy a göndörke vagyis Greta magyaráz, hogy megszívtam.

-Ne aggódjon Mrs. Gibson. Én New Jersey-ből jöttem.

Dőltem neki a szék táblájának ekkor a srác kezei a padon landoltak és egy széles mosolyt kaptam megvillantva fehér fogait. Kicsit kirázott a hideg, de olyan kettősen. Ijesztő is volt és még valami.

Az óra véget ért és én pedig már a múltheti beiratkozásnál felfedeztem egy eldugott takarító szertárt szóval a cuccaim megfogva odamentem. A nikotin édes illata lengett körbe. Egy vörös lány lépett be. Zöld szemei kétszer akkorák lettek.

-Csukd be gyorsan.

Szóltam rá mire ijedten beugrott, amin nevettem és a kezem nyújtottam.

-Szia, Roxie Grant. Az új lány.

-Szia...Beverly Marsh. Derry híres ribanca.

Jót nevettem majd egy cigit nyújtottam neki.

-Jóba leszünk Bev. Fogadjunk az a nyomorult Greta találta ki.

-Igen, te kerültél abba az osztályba.

Bólintottam és a kíváncsiságom győzött.

-Ez a Hockstetter ez ki, hogy ennyire félnek tőle.

Szegényke még sápadtabb lett.

-Vigyázz vele. Ő a Bowers banda tagja. Négyen vannak Victor Criss, Böfi Huggins, a banda fele Henry Bowers és Patrick Hoskctetter. Itt mindenkit ők terrorizálnak.

-Láttam már ilyeneket otthon is. Nem csinálnak semmit?

-Nem, de gyere Roxie induljunk vissza.

-Suli után megiszunk valamit? Láttam a sarkon egy cukrászdát.

-Jó lenne, de nincs pénzem.

-Nem baj, én otthon bébi csőszködtem még van belőle. Egy limonádéba pedig nem halok bele.

-Oké, akkor a nap végén a főbejáratnál.

Visszamentem a terembe ahol a tanár éppen pakolászott.

-Jó napot.

Szóltam oda mire az koros férfi felkapta a fejét.

-Üdvözlöm kisasszony, Ön ugyebár Grant fő orvosúr lánya?

-Igen, Roxie Grant vagyok.

-Örülök, hogy az apja újra itthon van. Foglaljon helyet.

Szóval leültem volna, de valaki a nagy lábait pihentette a székemen.

-Leülnék!

Felhagyott az öngyújtóval való játszadozással és rám nézett. Igen csak szép szemei voltak és úgy alapból egy igen helyes srác volt. Szája pedig csókra való. Nem mintha csókolóztam volna, de na. Greta izgatottan várta a vesztem. A balja hirtelen a derekamra simult.

-Hercegnőm ha leszeretnél ülni akkor szépen kell kérned vagy akár az ölembe is ülhetnél.

Vigyorgott gonoszan és megnyalta az ajkait. Egy félmosoly keretében megragadtam a nyakláncát és közelebb hajoltam.

-Én nem egy hülye kis vidéki fruska vagyok, tehát nyisd ki a füled lovagom. Szeretnék leülni, kérlek.

Döntöttem oldalra a fejem mire a  mosolya csak még erőteljesebb lett majd fütyült egyet és lekapta a lábait a székemről. Csak most vettem észre, hogy a rajzos füzetem a padban hagytam, de nem is kellett mert filmezés volt. Olyan sokszor éreztem Partick tekintetét, hogy ha nem lett volna besötétítve akkor egész biztosan látta volna a vörös fejem.

Volt még kettő óra ami nekem máshol volt így felálltam.

-Ne menekülj hercegnő, nem harapok ha csak nem szeretnéd.

Dőlt hanyatt a fejét szórakozottan hátra vetve.

-Rajz órám lesz, de biztosan lesz meg alkalmunk csevegni. Patrick.

Félmosoly keretében bólintott én meg ahogy mentem ki a teremből a tekintette szinte lyukat ütött belém.

Kellemes meglepetésként ért mikor megláttam Beverly-t akit éppen Greta és két lány piszkált. Ilyenekkel illette, hogy retek ribanc, meg szívógép. Mögé sétáltam és a táskájánál fogva rántottam hátra.

-Te New Jersey lotyó mit képzelsz magadról?

Vicsorgott én meg csak nevettem

-Most vagy ott Greta ahol lenned kell a porban. Te mit képzelsz magadról? Egy patikás elkényeztet kislánya vagy aki irigy mert Bev kisujja szebb mint te egészben.

A barátnője pattant fel mire gyilkos pillantással  néztem rá így csak kisegítették Greta-t.

-Bev jól vagy?

-Igen, köszönöm.

Megöleltem ekkor a galériáról fütyülés hallatszott. Felkaptuk a fejünket és Bev keze megfeszült körülöttem. Mivel a lovagom is ott volt levágtam, hogy ez a Bowers banda. A másik három vigyorogva nézett végig és persze Beverly-n is majd elindultak kifelé. Patrick lassabban ment és még egyszer mélyen a tekintettembe fúrta a sajátját.

-Harcias vagy hercegnőm.

Ennyit mondott és követte a többieket. Mivel eléggé megviselt nap volt így nem cukrászdáztunk hanem Bev otthonába mentünk ahol szegény nagyon szégyellt mindent, de engem nem érdekelt. Ketten nagyon hamar szép rendet csináltunk és gyorsan főztünk spagettit.

Leültünk és segítettem megcsinálni Beverly-nek a matek háziját. Közben részletesen leírta ki kicsoda a bandában. Victor a tejföl szőke, a legcsendesebb. Böfi a nagydarab bunkó. Henry pedig a szakadt tanyasi paraszt. Idő közben hazaért az anyukája is. Hihetetlen volt a hasonlóság.

-Jó napot, Roxie Grant vagyok.

-Szervusz Mrs. Marsh. Nagyon szép rend van kicsim és főzni sem kell.

Ájult el az anyukája Bev pedig jelezte, hogy jobb ha most megyek én is.

-Örülök a találkozásnak Mrs. Marsh. Elindulok haza.

-Drágám telefonálj azért haza előtte nyugodtan.

A kórházat hívtam ahol apa mondta, hogy öt perc múlva itt van értem. Így lent vártuk meg ahol bemutattam Beverly-t és hazaindultunk. Imádtam ahogy a hajam száll a széllel. Az utcán befordulva a Browers banda ott lógtak. Persze egyből a kocsi felé néztek. Patrick volt leghátul így egy csókot dobott felém és önelégülten elvigyorodott a zavaromon.

Otthon elmeséltem milyen volt a nap és szóltam, hogy ne lepődjenek meg ha behívják őket. Na persze nálam nem lenne újdonság. Este pedig Patrick járt a fejemben. Furcsa, de érdekes is egyben.

Nos révén, hogy egy nyár alatt Stephen King fan lettem főleg IT-fan így miért is ne írnék a kedvenc zsarnokommal egy teljes shippet. Ha tetszett az első rész remélem várjátok majd a folytatást. Puszi *-*