Otthon elpakoltam a másnapra szánt ruhámat és ami kell majd. A pizsimmel szemezve elkapott egy pirongató dolog. Patrick ad egy nagy pólót vagy pucéran alszom. Lényegében tuti pucér leszek. Nem is nehezítem a táskám. A tükörben forgok mikor apu bejön.

-Roxie ugye vigyáztok?

Kérdezte a bajszát vakargatva zavarában. Odamentem és magamhoz öleltem.

-Nem vagyunk felelőtlenek apus. Túl korai lenne, de az öccse még csak baba majd gyakorlunk rajta.

Nevettem mire apát is elkapta egy könnyed nevetés.

-Így mész?

-Igen, ugye most mutat be a szüleinek. Jó lesz?

-Tökéletes.

Mondta büszkén apám és lement a kertet rendezni.

Lementem a kertbe és csatlakoztam hozzájuk egészen addig míg Patrick nem lépett be a kapunk. A tekintette végig futott rajtam és lágyan mosolygott. Mielőtt odaértem volna anyu beelőzött és megpuszilta, apu pedig kezet fogott vele. Kicsit nevettem majd én is nyomtam egy csókot az ajkára. Annyira zavarban volt ami olyan aranyossá tette.

-Mehetünk?

-Persze.

Kézen fogva mentünk az arcán még mindig vörös pír táncolt. A karjába bújtam.

-Furcsának találod, hogy ilyenek igaz?

Kérdeztem mire aprót bólintott. Megálltam és a nyakánál húztam le egy csókra. A nyelveink érzéki táncot jártak.

-Valami más miatt is aggódsz ugye?

-Nem tudom, hogy a szüleim mondanak e bármit ami miatt változna ami most van.

Elnevettem magam és a fejem csóváltam.

-Patrick én már az első óra után engedtem az irántad érzett kíváncsiságomnak. Szóval kétlem, hogy tudnának olyat mondani ami zavarna.

-Tényleg csodálatos vagy hercegnőm. Egyébként Henry ajka felrepedt, tudsz róla valamit?

Elkapott a kuncogás.

-Talán megcsúszott?

-Tudtommal egyenesen a pici öklödbe.

Vigyorgott és adott egy gyors csókot. A tekintette tele volt érzelmekkel, de még mindig nyugtalan volt.

Négy utcát sétáltunk és már ott is voltunk náluk. A házuk hasonló stílusú volt mint a miénk. Azonban Patrick elég feszült volt. Nyoma sem volt annak a lazaságnak ami jellemezte. Megértettem valamit elég hamar, amilyen hatások érnek olyan hatással vagyunk a környezetünkre. Ő közönyös a világ iránt mert közönyösek vele. Elmosolyodtam, mekkora szerencse, hogy nem tudnék közönyös lenni iránta.

A nappaliban voltak a szülei. Az édes anyja éppen ringatta a kicsit az apja pedig csodálattal nézte.

-Sziasztok.

Mondta Patrick és felénk néztek. Elég meglepettek voltak, de ez nem zavart.

-Jó napot, Roxie Grant vagyok.

-Szervusztok, te lennél...

Kezdte az anyja teljes ámuldozással, halom a hangján, hogy kellemes csalódott.

-Patrick barátnője.

Mosolyogtam mire apja még mindig méregetően nézett. Patrick még jobban zavarba jött és ideges is lett.

-Lepakolunk.

Mondta és a kezemnél fogva sétáltunk fel az emeletre. A szobája abszolút rendbe volt amin meg is lepődtem. Nem ilyenre számítottam, érthető okokból. Az ágy felett tényleg ki volt rakva a rajz amit még az első napomon rajzoltam.

-Az egész tegnapom takarítással ment el. Anyámék tényleg azt hitték, hogy beteg vagyok

Az ágyra huppantam ami jó rugós volt és jóízűen nevettem. Ő pedig sunyin becsukta az ajtót.

-Hercegnő viccesnek találod?

-Talán.

Csatlakozott mellém és az ajkai az enyémre borultak.

-Csinos vagy!

Monda én pedig elpirultam.

-Pedig ez igazi habos babos.

Csúsztam át az ölébe és már el is dőltünk az ágyon. Apró csókokat váltottunk. Kopogtattak mire felültünk. Az anyukája jött be.

-Szia, az előbb be se mutatkoztam. Nancy vagyok.

Felálltam és puszival köszöntött. Aztán mintha ideges lett volna.

-Rox te tényleg az én fiam barátnője szeretnél lenni?

Kérdezte aggódva amin elmosolyodtam.

-Miért ilyen furcsa ez? Már az első napomon kinéztem magamnak Patrick-et.

Vettem kicsit magabiztosabbra a hangsúlyt. Patrick finoman megfogta a kezem. Mikor ránéztem megint feltűnt rajta a félelem.

-Gondolom akkor nem jössz velünk moziba?

Nézett Patrick-re, aki csak a fejét rázta.

-Roxie itt alszik, ti menjetek csak. Majd vigyázunk Avery-re.

-Rendben, alszik valószínű, hogy fel sem fog ébred.

-Nem aggódjon Mrs. Hockstetter. Nem lesz baj.

Mosolyogtam és Patrick ölébe ültem aki pirulva bújt belém, hogy az anyja ne lássa a piros arcát. Nancy mosollyal ment ki. Eldőltünk az ágyon és összebújva pihentünk kicsit.

-Patrick, tényleg ennyire rossz vagy? Még anyud sem hiszi, hogy szabad akaratomból vagyok itt?

Felém fordult és mélyen csókolt a keze pedig a combomon csúszott fel. Nem akart róla beszélni. Éreztem minden egyes mozdulatában. Ez a téma ebben a percben tabu. A lépcső nyikorgott, így felhagytunk a dologgal. A vágytól teljesen elködösült a tekintettem. A mellkasomra feküdt.

-Hercegnőm, te csak engem szeress.

A hangja kétségbe esett volt. Szorosan öleltem.

-Emiatt nem kell félned. Szeretlek.

Az apukája kopogott be, de nem akart bejönni. Csupán szólt, hogy elmennek. Így lementünk a nappaliba vagyis megmutatta a lakást. Nagyon sok kép volt és persze szemet szúrt valami. A szülei sokkal de sokkal lágyabbak azokon a képeken amiken a kisebbik fiúk van. Sok kép volt kint Patrick-ről is. Ami visított róluk az az, hogy milyen magányos is.

A bölcsőben lévő öccsét nézte. Átöleltem és rámosolyogtam.

-Nála jobban senki sem fog szeretni téged.

-Jobb lenne ha én is egyke lennék mint te.

Sóhajtotta és én is elszomorodtam. A kanapéra ültünk. Az arcát simogattam.

-Ki mondta, hogy egyke vagyok?

Bújtam a mellkasába, a kezei megfeszültek.

-De csak hárman költöztettek ide.

-A bátyám Jersey-ben van eltemetve. Lelőtték, kegyetlenűl akár egy kutyát.

A könnyeim csendesen, hangtalanul potyogtak majd folytattam.

-Nem tudtunk ott maradni. Bár úgy tűnik rendbe vagyunk, de ez nem igaz. Valamennyire mind a hármunk sérült.

-Ezt eddig miért nem mondtad?

Kérdezte a könnyeim törölgetve.

-Mert próbálom eltemetni magamban, mintha meg sem történt volna. A valóság viszont fáj.

A felhő szakadás pillanatok alatt elérte Derry-t. A kicsi sírva riadt fel a mennydörgésre. Patrick tanácstalan volt. Kivettem a kicsit és a szívemhez emeltem és dalolni kezdtem. Mikor megnyugodott leültem vele majd Patrick karjaiba tettem.

-Ne idegeskedj, mert nem kell. Látod milyen nyugodt? Érzi, hogy biztonságban van.

-De olyan törékeny.

Motyogta Patrick és hihetetlen édesnek találtam. A pici a nyakláncával játszott és újra elnyomta az álom.

-Olyan mint te picinek csak barna a haja.

Mosolyogtam rá mire olyan fura fejet vágott.

-Tudod, hercegnőm Ő kapta azt a figyelmet is amit nekem kellett volna. Ezért csináltam amikről tudsz.

Állt fel és vissza tette a kiságyba.

-Rájöttem magamtól is, de ennek is lehet jó oldala.

Kíváncsian kapta felé tekintetét.

-Ha majd apa leszel, te sosem kivételezel a gyerekeid között.

Nevetni akart ami kuncogássá csitult. Az ölébe vont és nagyon halkan folytattuk a szerelmi táncunk. Ahogy sejtettem pucér maradtam, de nem csak én így igen kellemes volt.

Reggel a szülei kevésbé voltak tartózkodóak és Patrcik meglepettségére mindenre kíváncsiak voltak. Talán az apja volt a legnyugodtabb, hogy a képbe kerültem.