Azt hiszem joggal mondhattam, hogy a 15.születésnapom volt a legjobb és legszomorúbb nap az életemben. A tudat, hogy Edward megkérte a kezemet, boldoggá tett engem. Az eljegyzés után, a táncé volt a főszerep. Először az apám, majd Edward kért fel engem táncolni. Boldogan és önfeledten keringőztünk, ám az örömünknek hamar vége lett. Elöször csak az ég sötétedett be, majd az ablakok hirtelen kinyíltak és mintha szélvihar söpört volna végig az egész termen. Apám és Edward egy pillanatra összenéztek, majd a fiú megragadta a csuklómat és kifutott velem a teremből, egyenesen az udvarra. Ott aztán a rózsakertben mentünk, majd az egyik bokor mögött húzódtunk meg.

- Mi a fene volt ez az egész? - lihegtem és alig kaptam levegőt.

- Sajnálom kedvesem, de túl veszélyes lett volna ott maradnod. Hidd el, csak azt akartuk, hogy biztonságban legyél!

- Biztonságban? Mit titkolsz előttem Edward?

- Sajnálom, de megígértem apádnak, hogy ameddig csak lehet, titokban tartjuk ezt előtted. Hidd el, nem lesz semmi baj! - megsimogatta az arcomat, én pedig igyekeztem elmosolyodni.

- Miért kérted meg a kezem? Hiszen a szüleid halála óta nem is akartál beszélni velem. Kénytelen voltam a távolból szeretni téged és meg szakadt a szívem, hogy így eltávolodtál tőlem. - a szemeim megteltek könnyekkel és legszívesebben elsírtam volna magam, de igyekeztem, hogy ne láthassa mennyire gyenge és végtelen vagyok.

- Bocsáss meg nekem, amiért nem lehettem melletted, de hidd el csak a te érdekedben tettem. Elég erős akartam lenni ahhoz, hogy megvédhesselek és méltó lehessek arra, hogy velem mutatkozz. Azt hiszem túlságosan is meg akartam felelni és közben észre se vettem, hogy ellöktelek magamtól. Meg tudsz nekem bocsátani? Ígérem ezentúl annak szentelem az életem, hogy boldoggá tegyelek!

- Edward annyira boldoggá tettél, mikor azt mondtad el akarsz venni engem. Nem akarok többet a múlton rágódni, csak boldog akarok lenni veled! - erre a zsebéből előhúzott egy jegygyűrűt, amin egy apró gyémánt volt, amit apró holdak vettek körül. Felhúzta az ujjamra, majd egy csókot nyomott a kézfejemre.

- Megígérem, hogy boldoggá foglak tenni Serenity! - erre én már nem szóltam semmit, csak megcsókoltam. Ez volt az első csókom és megérte várni rá. Madarat lehetett volna fogatni velem abban a pillanatban.

- Edward, akkor elárulnád nekem, hogy mi a fene történt az előbb? Kérlek ne hagyj kétségek között!

- Tudod, van egy gonosz királynő Beryll, aki megakarja szerezni a tiarádban lévő ezüstkristályokat. Éppen ezért vigyázunk rád mind Serenity, hogy ne bánthasson téged!

- Tehát ezért akartál megerősödni? Meg akartál engem védeni?

- Természetesen, hiszen tudod mennyit jelentesz nekem, Serenity! - elmosolyodtam, majd megöleltem. Olyan jó volt a saját szájából hallani, hogy szeret engem és velem akar lenni.

- Edward, meg akarom nézni, hogy vannak a szüleim. El kísérsz engem, ugye? - bólintott, majd miután kiléptünk a bokor mögül, a palotába siettünk. Mintha bomba csapott volna a palotába. Az egész terem egy romhalmaz volt. De időm se volt arra, hogy ezzel foglalkozzak, mert megláttam a szüleim élettelen testét.

- Anyám, Apám! - hiába szólongattam őket, már nem válaszoltak. Csak ültem ott némán, miközben azon gondolkodtam, miért épp most történik ez? Hiszen én még nem állok készen arra, hogy elveszítsem a szüleimet. Edward magához ölelt, nálam pedig eltört a mécses és csak zokogtam. Elvesztettem azokat, akiket a legjobban szerettem. Nem volt többé családom, egyedül maradtam.

- Kedvesem, tudom ez most nagyon nehéz neked, de már csak te maradtál a népnek.

- Én erre nem állok még készen! A szüleim egyáltalán nem készítettek fel arra mi lesz, ha hirtelen meghalnak és egyedül maradok. Edward, kérlek uralkodj te helyettem! Tedd meg ezt értem, kérlek!

- Rendben, ha ezt szeretnéd, akkor részemről legyen! - magamhoz húztam é megcsókoltam. Már csak ő maradt nekem és nem akartam, hogy ő is úgy végezze, mint a szüleim.

Másnap bejelentettük a szüleim halálhírét, illetve, hogy a 6 hónap gyászidőszak letelte után Edward és én összeházasodunk. Mindenkit megrázott a szüleim halála, ugyanakkor nem volt más választásunk, mert irányítani kellett a királyságot.
Az esküvőnk csodálatos volt. A ruhám hosszú ujjú, krémszínű ruha volt, hosszú uszájjal. A ruhát apró kristály virágok díszítették. Edward a ruhámhoz hasonló színű öltönyben volt, aranyszőke haja pedig szál egyenesen virított a fején. Mindenki ott volt aki csak számított és a szüleim halála óta először éreztem azt, hogy boldog vagyok. Végre egy boldog időszak köszöntött be és úgy éreztem senki sem teheti tönkre a boldogságunkat.