-Azt mondod odalent van? - nézett aggodalmasan a pinceajtóra. Bólintottam, mire ő csak nagyobbat nyelt. - Ugye nem bántottad? 

- Ha bántottam volna valszeg nem hívtalak volna ide. 

Kinyitottam a zárat Leó előtt és vártam, hogy bemenjen előttem. Megtámaszkodtam a farkasveremmel szembeni kis árnyékban és hagytam, hogy Leó szóhoz jusson. 

- Leó! Leó! Hé! - kezdett kiabálni a testvérére. - Szólj rá az őrült farkas barátnődre, hogy engedjen ki innen! 

- Azt sajnos nem tehetem. - rázta meg a fejét óvatosan Leó. - Ha..ha együtt működsz nem lesz baj és kienged. Olyan lesz mintha meg sem történt volna ez az incidens. 

- Azt gondolod, hogy ha kiszabadulok semmisé tudod tenni ezt az egészet? Hülye kölykök vagytok még. Semmit sem értetek! Fel sem tudjátok fogni mi lesz ha 

- Ha megtudja a vezetőtök, hogy egy kislány elkapott? - kérdeztem nevetve. 

- Mit akartok tőlem? - őrjöngött tovább. 

- Válaszokat. - válaszoltam. 

- És mégis miért segítenék? Hogy az öcsémet még jobban belekeverd a szarba?

- Igazad van. - válaszoltam

Leó rám kapta a fejét. Valószínűleg az futhatott végig az agyán, hogy elküldöm. 

- De a testvéred. Joga van tudni mindenről. Amit nyilvánvalóan nem mondtál el neki. És a család többi tagja sem. 

- De te már teljesen jól tisztában vagy a dolgokkal, igaz?

- Azért be kell vallanom néhány rész elég homályos. - léptem közelebb a rácsokhoz. - Ki a vezetőtök? Azok ott kitagadott farkasok leszármazottai voltak. Kire gondolt a szóvivő? 

- Te aztán nem beszélsz félre, ha a másikat csapdába csalod. 

- Te jöttél el hozzám. Mellesleg kérdeztem valamit. 

- Én pedig elég világosan elmondtam már, hogy nem fogok válaszolni. 

Neki csapódtam a rácsnak és amilyen közel csak tudtam belevicsorogtam az arcába. 

- Ismerek pár megoldást, hogy elmond amit szeretnék. 

Leó felpattant a kis székről amin eddig ült és tiltakozóan megérintette a vállamat. Lerántottam magamról a karját amitől hátrahökkent. 

- Nyugalom! Nem bánthatjuk. Ő a testvérem. 

Brat csak vigyorgott. 

- Azért betörném az orrát szívesen. 

- Oh akkor nem fogom elmondani, hogy a vezetőnk nem mást mint...- itt elhalgatott. - Te nagyon félhetsz valakitől igaz? Kíváncsi vagy az igazságra. Pedig mér a lelked mélyén te magad is tudod. Csak félsz beismerni. 

- Jefferson. - suttogtam. 

- Nem is vagy te olyan buta kölyök. - A szekta tartja a várost amíg ide ér. Ugyanúgy mint ahogy évekkel korábban is, amikor sikerült neki átvenni a hatalmat a fehér farkas erejével.  Ahogy összeraktam a képet te arról már lemaradtál. Tényleg te lennél a fehér farkas? Canis alba lupus?

- Ita, vere. - bólintottam 

- Most úgy hogy én is értsem. - kapkodta a fejét Leó. 

- Canis alba lupus annyit tesz hogy tundrai farkas. A fehér farkasokat így hívták. Az indiánokkal valamikor ott éltek együtt. Az indián mesék szerint a Nagy Szellem hozott minket a világra, hogy összekössük a Földi életet a szellemvilággal. 

- Valóban ez a legenda. De valójában az indiánok alkották meg a Nagy Szellemet. Vagyis a fehér farkas szellemét. A kettő ugyanaz. Csak az idők során változott. 

- Ismered a teljes történetet? - néztem rá érdeklődően. Bólintott és hátradőlt. 

- A családunk generációról generációra viszi tovább a tudást. Ez a feladatunk. Ahogy a tied is. - nézett Leóra. - Amikor megalkottak téged idővel rájöttek, hogy a világnak kell valami más. Valami gonosz. Ami kiegészíti a jót. A jó és rossz így ősidők óta harcban áll, és egyensúlyt hoznak a harcukkal. De ha az egyik eltűnik, teljes káosz az egész. - fintorog el. - A fekete farkas elvette az erődet, hogy ő kerekedjen fent a harcban. 

- Akkor Jefferson olyan mint Luna? - dörzsöli meg a homlokát Leó. 

- A tökéletes ellentéte képében. - bólintott. 

- Akkor az egész csak egy álca volt. Nem csak szimplán az erőmet akarta. - inogtam meg. - Ő valójában az ellenségem volt mindig is. Nem az apja miatt vált azzá, ami. - rohamozták meg az agyamat a gondolatok. 

- Ő a testvéred valójában. Mióta csak éltek. És a sorsotok az örökös  küzdelem. De mivel az erődet elvette és az időről időre csak fogyatkozik, nem sokáig éhet ő sem. Amíg biztosan a kezében van az erőd sebezhetetlen. De amíg élsz az erő csak fogyatkozik. A sámán aki megidézett titeket egy kis csapdát rejtett el a varázserőtökben. - vigyorgott. 

- Szóval ha meghalok teljesen megállíthatatlan lesz. - néztem a szemébe teljesen kétségbe esve. 

- Az nem történhet meg. - rázta meg a fejét. 

- De ha hagyom, hogy nála maradjon az erőm akkor idővel mindketten meghalunk. És akkor mi lesz? - néztem a két testvérre. 

- Valószínűleg káosz. - vágta rá Brat. - A legjobb megoldás az lenne, ha vissza kapnád az erődet. És akkor helyre állna a rend.

- És akkor újra és újra újjászületnénk és folyamatosan elkéne viselnem őt. 

- Ezt nem ti választjátok meg. 

- Nem adhatná át valaki másnak ezt? - tördelte az ujjait Leó. 

- Kizárt. -rázta meg a fejét vigyorogva. - Vagy megküzd Jeffersonnal vagy így is úgy is meghal. 

- És most jöhet az a része, hogy ez nektek miért kedvez.

- Akkor a falkák szétszélednének. Nem lenne olyan, hogy kirekesztettek. Nem menne a harc a két spiritus-ért. Idővel a farkasok új életmódot hozhatnának létre. Nem kéne félnünk az emberektől és a fajunkabeliektől. Ezért döntöttünk, úgy hogy a jó oldalra állunk. Jefferson átveszi az emberek felett a hatalmat. És amíg valami olyat kutat aminek sejtése sincs hol lehet szépen lassan kiszáll belőle minden varázserő és mi győzedelmeskedünk. 

- És addig hagyjátok hogy életeket vegyen el? Több ezret? - szűkül össze a szemem. 

- Mint mondtam én csak egy kirekesztett őrző vagyok. Nem én veszem el az életüket. - vonja meg a vállát. 

Nem bírtam tovább ott maradni. Csak arra tudtam gondolni, hogy ki kell szabadulnom a friss levegőre mielőtt becsavarodok. Szó nélkül fogtam magamat és az erdőig meg sem álltam. 

Leó 

- Szóval ez az igazság? Farkasvérűek vagyunk? Ezért voltál velem olyan távolságtartó? És anyáék....ők miért nem

- Mert ők sem tudják. Anyánk vérvonalából örököltük. Mivel egyetlen lánygyermek volt, ezért őt nem avatta be a nagyapánk. Úgy volt mi leszünk a következők. Várhatóan mi voltunk a következő vérörökösök. Emlékszem, hogy a 16 születésnapomon telihold volt. Amint feljött a Hold elkezdett verni a víz. A fejem zsongott. Aztán idővel elmúlt. Épp buli volt a kollégiumban. Én vezettem. 

- Aznap volt a baleseted.

- Nagyapa amint mellém lépett tudta. A halála előtt adta oda azt a könyvet, amit a csajod ellopott. 

- Ő nem...folytasd.

- Amikor kicsi voltam sokat mesélt nekem. Persze akkor még mesének tűnt. A fehér farkas legendájáról mesélt, a sámánokról és a különböző törzsek meséiről, akik hittek egy nagyobb hatalomban. A mese igaz. Pontosan úgy ahogy meséltem. A jó és a rossz párbajáról, ami ott van mindannyiunkban. De ha véget vetünk a két szellemnek a pusztítás is megszűnik. 

- Luna nem bántana senkit. 

- De a harc során igen. Belekódolták. Ő nem ember és nem is farkas. Még ha ő a fehér része is a körforgásnak, akkor sem több pusztításnál. Ezt tudták a sámánok is. Ezért akarták őket bezárni, de összefogtak és megszöktek. Kiegészítették egymást. Majd újjászülettek, hogy soha nem tudhassa senki a kilétüket. Itt ők az igazi ellenség. Mellénk kell állnod. 

- Nem tehetem. Luna más. Ő nem élne vissza a hatalmával. Nem pusztítana. 

- Mesélt már arról mekkora pusztítást végzett már eddigi élete során?

- Kényszerítették. 

- És ő élvezte. Mert benne van az ösztön. 

- Majd ha vissza szerzi az erejét meglátjuk. - szorult ösztönösen ökölbe a kézfejem. 

- És aztán? Veled marad? Gondolod viszonozza majd az érezéseidet? Te ember vagy Leó. Az olyanoknak mint ő az emberi élet semmit sem ér. Egy nézeteltérés és a fejedet szedi...

- Tudom, hogy ő nem ilyen.- ráztam meg a fejemet. - Érzem. 

- Épp ez az. A szíveddel érzed és nem az eszeddel gondolkozol. Ha épp ésszel átgondoltad és úgy döntöttél, hogy nekünk segítesz akkor az öcsémként fogsz visszatérni ide és kiszabadítasz. Addig meg menyj innen, Leó. 

- Bennem a jó uralkodik. És ember vagyok...épp ugyanúgy, mint akiket leakartok gyilkolni. Hello, Brat! 

Luna

Csak szívom magamba a hideg levegőt. Egy...kettő...három...négy . Ennyi az egész. Csak számolok és nem gondolok a körülöttem lévő borzalomra. Én nem akartam kiválasztott lenni. Én igazából megszületni sem akartam. Csak minden megtörtént. Olyan könnyű lenne feladni...de nem halhatok meg. Élnem kell...még. Ki tudja mennyi időm maradt. Ha Jefferson serege hamarabb ideér, mint hogy elfogyjon a varázsereje, akkor elvesztünk. Ellene nem leszek képes megküzdeni. Egy érzékét vesztett farkas semmit sem ér. És ha igaz amit Brat mondott, akkor jóval nagyon ereje van, mint amire számítottam. 

- Luna! - bújik elől a bokor sűrűjéből Leó. 

- Menyj innen Leó! Nem vágyom most társaságra. 

- A megismerkedésünk óta mondogatod és mindketten tudjuk, hogy soha nem akarod igazán hogy elmenyjek. 

- De most halál komolyan mondom! - nézek rá fenyegetően. 

- Luna! - mutogat felém. 

- Tűnj el Leó! 

- De, Luna! - lép szépen lassan közelebb. - A szemed. - érinti meg szépen lassan az arcomat. - Kéken ragyog. 

- Hogy mi? - könnyesedik be a szemem. - Vért érzek. - bizsereg be a hátamon az a régi érzés.