Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

4.Eső és találkozás

A bolba belépve el indultam, beszerezni az alapanyagokat a kimchihez. Meg persze valami nasit is hogy, legyen mit kajálnom sorozat nézés közben.
Ha már elfogyot az összes nasi a bátyámnak köszönhetően, aki elő szeretetel osztogata baekhyunéknak mikor nálunk voltak.
Már minden megvolt, már csak a kedvenc chipszemet kell bele tenni a kosárba és mehetek is.
Csak sajnálatomra a chipsz túl magason volt, én meg a 165 centimel sokat érek. Hiába nyújtozkodtam nem értem el, túl magasra pakolták a kedvenc chipszemet.

-A francba már-dobantotam-Persze hogy a a legfelső polcra kell rakniuk-szitkozodtam tovább nyújtózkodva

-A picsába már -káromkodtam tovább probálkozva, de egyszer csak egy kéz nyúlt fel mögülem a csomagért, majd levete nekem. Megfordultam hogy megköszönhesem....jiminek?azt hittem rosszul látok ez most tényleg ő? Nem gondoltam volna hogy pont ebben a kis sarki boltban futok majd össze vele de ha már így alakult. Percekig csak bámultam tökéletes arcát amire felvonta szemöldökét meglengetve kezét előttem amire
Felébredve a sokból szólaltam meg.

-K-Köszi - dadogtam kínosan rá mosolyogva az előttem álló férfire, majd elvetem a chipszet amit levet nekem.

-Nincs mit -mosolygot rám a földre rakot megpakolt kosarát megfogva. Kedvesen rám mosolygott mire nem győztem vissza fogni magam majd nem elolvadtam.
Mikor mosolyog a szeme egy csíká alakul ami rendkivül aranyos teszi az előttem álldogáló férfit.

-Én most megyek-jelentete ki mosolyogva és miután megköszöntem még egyszer elindultam kifizetni amit vetem. Miután ez is megvolt el indultam haza, vagyis....csak indultam volna ugyan is eleredt az eső. Szuper.
Az eresz alatt megálltam, és vártam a csodára hogy el álljon az eső. De úgy látszott nem nagyon akar az időjárás kedvezni nekem. Még jobban elkezdett szakadni és még vilámlot is amire összerezentem.  Nagyot sóhajtotam a földre lerakva a szacskokat. A fejem jobbra forditva realizálodot bennem hogy, nem vagyok egyedül ugyanis jimin is ott állt az eget kémlelve.

-Hali chipszes lány-mosolygot rám egy pillanatra majd szürke pulcsijának felhúzta a zibzárját.

-Szia........Cuki fiú? -nevetem fel

-Ugy látszik nem fogsz egyhamar haza jutni amég így szakad az eső-konstrolálta  elővéve a piros esernyőjét a zacskojából.

-Nem-sóhajtotam az égre pillantva-Egyszer csak el áll és akkor haza mehetek-válaszoltam válat vonva amire csak fel nevetett

-Ha így esik nem hiszem hogy egyhamar haza jutsz kislány-rázta meg a fejét és igazat kellett adnom neki ugyan is az eső nem hiszem hogy egyhamar el állna.  Megcsoválva a fejét vedte le a szürke pulcsiját amit felvont szemöldökel néztem végig -Nem hagyhatom hogy itt fagyoskodj vedd ezt fel-nyújtóta át nekem a pulcsiját

-Nem fogadhatom el. Így meg te fogsz megfázni-feleltem megrázva a fejem.

-Nem fogok, csak vedd már fel mert fáj már a kezem-parancsolt rám mire habozva de bolintva belebujtam a szürke felém nyújtott pulcsiba ami 2 méretel nagyobb volt rám, de az illata egyszerűen olyan kellemes volt és olyan meleg hogy jól eset.

-Köszi-köszöntem meg elmosolyodva mire csak elmosolyodva legyintet.

-Nem jösz? Haza kisérlek egy darabig-kérdezte mire hezitálva de erre is rábolintotam hiszen nála volt esernyő, és a bátyam már biztos az összes haját kitépte az agodalom miatt hogy, hol lehetek. Így hát megindultunk és még én az esernyőjét vittem ő a zacskomat amit elleneztem volna de nem hagyta hogy vigyem. Ami azért kedves volt tőle.
Egymás mellet lépkedünk szerencsére az esenyőjének köszönhetően ami megmentet nem áztunk meg.

-Milyen udvariatlan vagyok be se mutatkoztam ha már így alakultak a dolgok -szólalt meg hirtelen rám pillantva.

-Tudom ki vagy-mondtam teljesen ledöbbentve a fiút aki az utca közepén megtorpant.

-Park Jimin igaz? -nagy szemekel bolintot egyet mire széles mosolyra húzódtak ajkaim-Osztálytársak leszünk.  Hamlin középiskolába járok  ha csak nincs egy másik Park Jimin akkor te leszel az új osztálytársam.  Mina vagyok.

-Ennek igazán örülök kedves mina-válaszolta újra elindulva

-Kicsit izgulok. Elég hirtelen ért az iskola váltás-valodta be sóhajtva mire felkuncogtam

-Nem kell. Igaz hogy elég érdekes az osztály..... De ettől függetlenül nagyon elfogadoak csak.... Hogy is mondjam?-gondolkodtam el-Mindenkinek meg van a saját stílusa

-Azzal is megelégszek hogy egy ilyen szép lány lesz az osztálytársam-kacsintot rám mire éreztem hogy az arcom felveszi a tipikus piros színt ezért lehajtotam a fejemet

-Hidel sokan fognak neked örülni, vegyük példának a suli ribanc negyedét, szóval ne lepődj meg ha véletlenül egy szőke plasztikásztatót szőke agyon sminkelt lány rád akaszkodik és minden hová követ  -figyelmeztetem amin csak jóizűen felnevetet.
Istenem milyen aranyosan nevet, órákig tudnám halgatni ahogy nevet.

-Nyugi megszoktam-kuncogot legyintve amire megvilágosodva bolintotam. Hiszen egy ilyen fiúnál ez normális, lehet még élvezné is.
Ezután nem beszéltünk többet,inkább csak csöndben batyogtunk egymás mellet.
Az utcák csendesek voltak, csak a mi cipőnk kopogása hallatszódot a vizes utakon.
Az emberek hol esernyővel, hol táskát vagy a kabátjukat tartva a fejük fölé futotak menedéket keresve az eső elől.
Az eső nagyon nem akart elállni, ezért sietünk.
A házunk előtt megálltam természetesen az eresz alatt, majd jimin felé fordultam aki az eget kémlelte az esrnyője alatt.
Esküszöm akár egy képet is csináltam volna annyira jól festet , olyan mindha egy magazinból lépet volna ki.

Mivel az eső nem állt el gondoltam inkább behivom, hisz nem akarom hogy megfázon vagy egy megfázásal menjen haza. Udvariatlan meg nem vagyok. Idáig cipelte a szatyromat és egy szál pólóban sétált miközben én a meleg pulcsijában. Büntudatom lenne ha miattam betegedne le.

-Hálás vagyok neked jimin hogy elkísértél-szólaltam meg amire jimin elszakitota a tekintetét az égről majd rám nézet

-Ne köszönd ez igazán semmiség a részemről viszont most én is megyek -mondta majd a csomagot oda adta de nem hagytam hogy elmenjen keze után kaptam amire érdeklődően megfordulva nézet a kezeinkre majd rám. Elengedve a kezét köhintetem zavaromban.

-Nem jösz be amég el áll az eső?-ajánlotam fel kedvesen. Aranyosan oldalra billentete a fejét majd elmoslyodot.

-Nem fogok zavarni?-nézet rám kérdően mire megráztam a fejem.

-Akkor jó-mosolyodot el majd elzárta az esernyőjét, én közben elő halásztam a ház kulcsomat majd kinyitotam az ajtot és beinvitáltam jimint. Miert volt zárva az ajtó? Érdekes, pedig a tesóm ha itthon van sosem szokta kulcsra zárni az ajtót.

-Tetszik a házad igazán stílusosan van berendezve-nézet körbe jimin miután levetük a cipőt, és miután a csomagkat leraktam a konyha pultra.

-Köszi, de nem csak az enyém-nevetem fel majd leültünk a nappaliba lévő ülö garniturára.

-Oh Nem?-lepődött meg mire nevetve megráztam a fejemet-Gondolom anyudéké is -mondta amire újra megráztam a fejem.

-Anyuék busaban élnek, igy egyedül élek a bátyámal-válaszoltam

-Te is busani vagy?Micsoda véletlen-nézet a szemembe aranyosan félre bilentve a fejét -Én is busani vagyok-észbe kapva pattantam fel a kanapéról amire összeráncolta a szemöldökét.

-Milyen hülye vagyok-csaptam homlokon magamat- kérsz valamit inni vagy enni?-érdeklődtem amire felnevetet hajába túrva.

-Egy kis viznek örülnék- bolintva válaszolta mire intetem hogy kövesen a konyhába.
A konyhába amíg leült az egyik székre adig én öntötem neki egy kis vízet, majd oda adtam neki amit megköszönve vet el majd kezte el inni , én meg leültem vele szembe.
De hol a bátyám? Körbe fordultam hátha találok valami cetlit hogy hová ment.
A hütön volt egy rozsaszín cetli ragasztva, igy oda mentem jimin hát mögöt lévő hütőhöz majd levetem és elkeztem olvasni:

Szia mina! elmentem sugáékhoz mire haza érsz már itthon leszek, ha még se akkor hívj fel , és ha éhes vagy akkor rendelj valamit amég haza nem érek. Tudom hogy megígértem neked a. Kimchit de igérem sietek

Xoxo: Szerető bátyád minjun

Ui: Ja még valami ne hogy fel égesd a konyhát, a nagy főző tudásodal. Puszi.

-Ezt nem hiszem el-nevetem fel majd összegyürve a cetlit dobtam ki a kukába amit jimin érdeklődve nézet végig a pultnak dölve.

-Történt valami?-vizslatót engem kiváncsian

-Nem csak a hülye bátyam-sóhajtótam fel megrázva a fejemet

-Gyorsan telefonálok rendben?-kérdeztem mire csak bolintot egyet.-Nyugodtan szét nézhetsz ha akarsz
Elővetem a farzsebemből a telefonom, majd tárcsáztam minjun telefonszámat. Jimin eközben továbbra is a pultnak dölve nézet. Pontosabban bámult.

-Na végre fel veted, mikor óhajtod haza tolni a segged sugáéktól?-kérdeztem kicsit feszülten

-Mindjárt megyek hugi, csak suga szülei befogtak takaritani mert irtó nagy kupit csináltunk a sörös üvegekel, meg a többi dolgokal-magyarázkodot amit csak egy szemforgatásal díjaztam.

-Mi vagy te takarító nő?

-Az én Saram is -válaszolta

-Ad yoongit-mondtam toporzékolva mire halodtam hogy elorditja magát yoongit híva, majd halodtam egy trapolást majd meg halodtam yoongi hangját.

-Mi van már? -szólt bele a szokásos "szarok rá" stílusosan

-Már megint leitatad a bátyám? ajánlom hogy ne részegen állitson haza, mert akkor nem állok jot magamért de komolyan-jelentetem ki mérgesen
Suga szokása leitatni mindenkit aki csak oda állit, engem is leitatot a 18adik szülinapomon. Olyan jelenetet leműveltem hogy másnap mikor szembesitetek a rólam készült videóval rendesen éget a pofám. A szüleinek van egy pincéje ami teli van piával, mivel a szülei imádják az alkoholt és sok partyt és bulikat szoktak rendezni amire természetesen az egész osztály megszokták hívni.
Szerinte csak akkor engedünk fel és érezük jól magunkat mikor részegek vagyunk. Akkor nem vagyunk befeszülve és olyant is megmerünk tenni amit józanul talán soha.

-Most nem itatam le -válaszolta unottan

-Akkor jó

-Amugy ne küldjek neked votkát vagy valamit?esetleg egy kis wiskyit? Tudod elkéne fogynia hogy apuék tudjanak rendelni még többet-hitetlenül néztem a plafonra majd behunyva szemeimet nyitotam ki azokat.

-Nem. nem kell votka se wiskyi se semmi egyéb és ha......-mondtam volna de letete. Hitetlenül emeltem el a fülemtől a készüléket majd csaptam a pultra.

-Minden rendben?-jöt oda hozzám jimin és közvetlen megállt előttem még a levegő is torkomban rekedt hirtelen közelségéték és mustráló szemeitől

-Igen -Sóhajtotam felnézve rá

-Tényleg feszültnek látszol, ne segitsek?-kérdezte mire én lesokolodva álltam előte.

--------------------------------------
Vajon hogy gondolta jimin hogy segitsen neki mert feszültnek látszik?

Sziasztok itt lenne a folyti💜
Ha találtok bene helyesírási hibákat akkor elnézést kérek🥺Sorry

~I purple you~💜💜

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro