Zack szemszöge:
Egy idő után végre végeztünk a temetésekkel. Mind a mi oldalunkon, mind az ellenségén. Tiszteljük az ellenfeleinket, hiszen ők is olyan élőlények mint mi, még ha nem is vagyunk velük jóban...
-Uram!
Nézek hátra a hangra egyből.
-Igen, Markus?
-Megszámoltam az ellenség áldozatainak számát. Ugye minden oldalra voltunk 10-11-en. Hozzátok mentek 8-an, hozzánk 4-en, Klausékhoz 7-en, Clayékhez szintén 4-én és végül Derekékhez 10-en..Derek és Brian az meg is halt...összesen 33 oroszlánt küldtek ránk, ebből 5 hadifogoly van. Nem nagyon adták magukat, mit ne mondjak...még mindig nyaldosom a sebeimet...
Néz a megvalvadt vérű sebeinkre.
-Hát...ha egyszerre támadtak volna, talán még esélyük is lett volna ellenünk...de ez öngyilkos küldetés volt az ellenség részéről...Derek maradék harcosát oszd be a megmaradt csapatainkhoz.
-Igenis! De mi legyen a továbbiakban?
Kérdezte tőlem érdeklődve.
-Akik súlyosan, de nem halálosan megsérültek, pihenjenek. Kb 7-8 könnyen sérült pedig menjen vadászni, a többi meg maradjon itt a biztonság kedvéért. De először keresünk valami búvóhelyet...
Nézek körbe.
-Igenis, Uram!
Mondja tisztelegve, majd elindul. Kis idő várakozás után elindulok utánna én is.

Nick szemszöge:
Hát ez a csata eléggé kemény volt. Ahogy csak tudtam, eléggé gyorsan siettem haza. Bundám tiszta vér, testem sebek és hegek otthona lett. A Király Gepárd Királyság határán elém jött pár őr mikor megláttak. Most éppen a Király felé megyünk. Ami pár perc elteltével ez meg is történik.
-Uram!
Nézek fel Jeremyre meg Maryre.
-Jézusom, Nick! Te több sebből vérzel! Mi történt?!
Jön le hozzám Mary egyből.
-Nem lényeges! Nyertünk! Most már több király kepárd kell! Megöltünk jó pár oroszlánt, de nem tudom mennyit, addigra már rég nem voltunk ott!
Mondom boldogan és felszabadultan.
-Ügyesek vagytok...most menj pihenni. Gyógyítókat és viszel több csapatot magaddal. Gyógyítókat is.
Rakj még hozzá Jeremy. Ekkor Mary mellém lép és jelzi hogy menjek vele. Elindul, én meg utánna.

Eközben Büszke Birtokon..

Szimba
Éppen ülök a barlangomban, és gondolkodom. Remélem jó ötlet volt az oroszlánjaimat kiküldeni oda..gondolkodásom hamarosan Zazu zavarja meg.
-Uram! Seraphina az oroszlánoktól visszajött! Éppen haldoklik!
Mondja nekem aggódalmaskódóan. Szemeim kikerekednek és megfagynak testemben ereim.
-Vezess oda!
Nézek rá egyből válasszal a számban. Elindulunk. Ő repülve, én futva, amilyen gyorsan csak lehet. A barlangunktól nem messze, a Trónszírt lábánál meglátok pár oroszlánt körülállni. Biztos ott vannak...és mennyire igazam van. Ahogy odaérünk, saját vérében feküdve látom Seraphinát.
-Seraphina! Mi történt?!
Kérdeztem tőle aggódva és félve ahogy mellé futok.
-Sajnálom Uram...egyedül menekültem el...a füves részt elfoglalták...sajnálom Szimba...elvesztettük ezt a csatát...
Mondja nekem eléggé lassan és nehéz lélegzetekkel. Eléggé régóta vérezhetett már ha ezek után a mondatok után pár másodperccel meg is halt már a szemeink előtt. Szomorúan körbe nézek majd újra rá.
-Ne sajnáld Seraphina...ti mindent megpróbáltatok...dicsőség a hősöknek....
Súgom fájdalmasan a füleibe, majd felállok.
-Temessétek el...most ne nagyon zavarjatok...gondolkodnom kell...
Mondom gondterhelten, majd elindulok fel újra. Zazu itt jön mellettem.
-Kionék hol vannak?...
-Nem olyan rég mentek el...küldetésük akadt..Kiara pedig elment vadászni Zuriékkal.
-Várj..vadászni?...Hova?!
Kerekednek ki a szemeim.

Mindeközben az őrség...

Kion szemszöge:
Eléggé felgyorsultak a dolgok...nem tudtunk hirtelen hova kapkodni, annyi minden lett. Ismeretlen király gepárdok elkezdtek vadászni a területeinken csak úgy a semmiből.
-Hol van Fuli?!
Kérdezte Bunga kissé feszülten.
-Nem lényeg! Majd becsatlakozik! Most az a dolgunk hogy megvédjük azokat az antilopokat!
Mondom levegő után kapkodva. Sietve futunk, mintha nem is futnánk hanem repülnénk. Kell is most...amint végre odaértünk, meglátjuk a betolakodókat.
-Rendben van! Beshte, Bunga, ti négyet zavarjatok el, Ono! Te és én a maradék négyet intézzük!
-Igen is, Kion!
Mondja mindenki egyszerre.
-Míg Büszke Birtok él....
-Az őrség nem henyél!
Kezdem el, és együtt fejezzük be. Ketté válunk, és én meg Ono ráfutunk négyükre. Nem nagyon számítanak ránk, ezért is lepődnek meg annyira mikor Ono és én egyszerre terítjük le őket.
-Aww...mivan?!
Néz fel az egyik. Eléggé véresek és kissé sebesültek...ez kissé összezavar engem.
-Ti meg kik vagytok?! Mit kerestek itt és miért vadásztok az antilopokra?!
Kérdeztem tőlük fenyegetően. Az én területemen ok nélkül nem fognak vadászni.
-Inkább az a kérdés..hogy az ott mi?!
Néz el a másik oldalzra mögém. Odanézek, és egyből meghallom Ono hangját.
-Vigyázz Kion!
Nézek előre, és egyből egy hangos pofon csattan el az arcomon, úgy hogy egy jó ideig a földön csúszok. Erre nagyon nem számoltam...mi a baj velem?!....kis idő múlva felállok. Kettő valahogy eltűnt a semmibe, de Ono próbálja a másik kettőt feltartóztatni.
-ELÉG LEGYEN! ONO, GYERE IDE!
Mondom kiabálva és hangosan. Ono hallgatva rám egyből idejön hozzám. Meg se várva a kettő idegen lereagálását, oroszlánok jelennek meg az égen, majd elordítom magamat. Ezzel jó messzire elhajíntva őket.
-Gyere, Ono! Itt most nagy baj van, keresd a gepárdokat!
Mondom neki hangosan hogy hallja.
-Igenis Kion!
Mondja le. Nem tudom mennyi ideig van fent, de egy jó idő volt mire le jött.
-Kion! Ezek eltűntek!
-Ó, ne....siessünk Beshteiékhez, gyorsan!
Mondom komolyan és kissé féltve őket.

Eközben Bungáék...

Bunga szemszöge:
-Gyerünk, Nagy-B! Intézzük el őket amíg lehet! Kifele velük Büszke Birtokról!
Mondom nagyon boldogan és szórakozva.
-Ne aggódj kicsi-b! Mindent megteszünk!
Mondja nekem kissé hangosan a nagy ricsaj mellett. Már mióta kergetjük a gepárdokat. Beshte most már gondolva egyet mind a négyet leteríti egy lökéssel. Persze egy jó ideig nem is álltak meg míg repültek.
-Najó! Mondjátok el kik vagytok ti és talán megússzátok egy kis ejnye-bejnyével!
Mondom nekik komolyan meg se várva míg felállnak.
-Te ki a franc vagy?!
Néz rám az egyik mikor feláll.
-Én Bunga vagyok, az oroszlán őrség egyik tagja, a legbátrabb!
Nézek a szemeibe.
-Jól van törpe, nyugodj le...vadászni jöttünk ide, semmi több. A csapatunknak vadászunk élelmet. Megsérültünk, ennyi az egész. Étel kell vagy éhen pusztulunk.
Mondja eléggé őszinte tekintetekkel.
-Micsoda? Mi történt?
Kérdezte Beshte egyből.
-Nem lényeg....elment a kajánk, vissza küldünk két gepárdunkat.
Néz a másik két társára és bólintanak. Elindulnak egyből.
-Hé, várjatok!
Fordulunk hátat a másik kettőnek, és Beshte elindul az éppen elmenőknek. Ekkor egy nagy morranást hallok meg és lefognak.
-Hé!
Kiabálom el magam, és, egyből Beshtere támad a másik is. Próbálok kiszabadulni, de nem megy. Aztán hirtelen meghallom Kion hangját.
-Hagyjátok békén a barátainkat!
Kiabálja el magát, aztán a rajtam lévő gepárdra veti magát ezzel végre szabaddá téve engem, nem is fecsérelem el az időm, egyből felállok. Kion morogva áll a gepárdon.
-Jól van, csüggedj le oroszlion...
Mondja morogva, és Kion mégjobban morogni kezd.
-Kik vagytok ti?!
Kérdezte tőle. Eközben azért én és Ono Beshtehez megyünk segíteni. Könnyen leszedjük róla a gepárdot úgy hogy Ono a fejét, én a felső lábait célozva vetjük rá magunkat. Le is esik róla utánna. Odanézek Kionhoz, és abban a pillanatban elüvölti azt a gepárdot melegebb éghajlatra. Márcsak 1 maradt.
-Na jól van te gepárd, beszéljél csak!
Megyünk oda mindannyian a hímhez.
-Ja, persze...pont egy ilyen patkánynak fogok csacsogni mint te...
Kuncogom el magam.
-Először is, kik vagytok ti?! Mit kerestetek itt és miért vagytok sebesültek meg véresek??
Néz rá Kion és faggatja akkor is.
-Jöttünk, harcoltunk, győztünk, sebesültünk, kaja kell...vagy éhen halunk mindannyian!
-Mivan? Miről van szó?
Kérdezi Kion nem nagyon értve a dolgot. Én is összezavarodtam már.
-Már így is sokat mondtam. Legalább egy kis kaját adjatok, mert nem fogunk soha élelemhez jutni...
-Jó, rendben van...de akkor el ell velünk jönnöd apámhoz, és vele beszélni...akik veled voltak, a társaid?
Kérdezte tőle kíváncsian.
-Miért támadtatok ránk akkor ha nem akartok rosszat??
Kérdeztem tőle értetlenül.
-Mert ti támadtatok ránk mikor csak kaját akartunk szerezni!
Morog rám. Rossz szemmel nézek vissza rá, de Kion közénk ugrik.
-Jól van, elég legyen! Nyugodjatok le! Bunga, indulj! Ono, te figyelgesd a gepárdot...és te!
Néz a fiatal hímre.
-Menj előttünk, majd apám elrendezi a dolgot!
Mondja komolyan. Csendben bólint, majd elindulok. Mi is utánna.

Kicsivel korábban, Crystalékhoz vissza....

Crystal szemszöge:
Éppen eszek, és gondolkodom hogy milyen jó életem van itt. Boldog vagyok.
-Kicsim...
Hallom meg Janja hangját, fel is emelem fejem kíváncsian és teli szájjal.
-Apád neki kezdett a háborúnak, amit nekem mondott.
Mondja a hangjában teljességgel nagy komolysággal.
-....Mi?....
Jön ki ennyi a számon miután lenyelem a falatot.
-Azt mondta hogy majd készüljünk egy közeli háborúra. Hát el is kezdte. Foglalt is területet.
Mondja egy kis mosollyal. Szemeim csak úgy kikerekednek. Erről egyáltalán nem tudtam, és ez nagyon is irritál.
-Na épp ezért akartam eljönni onnan! Soha nem kérdezte meg hogy én mit akarok! Anyám se! Ezért nem vagyok ott, ezért jöttem el!
Mondom teljesen kiakadva.
-Mindig helyettem döntötték el hogy helyettem mi a jó, persze hogy egyik se volt, és ezt helyben letojták nagyban!
-Crystal, nyugodj le!
Bújik hozzám Janjam, és egyből meg is nyugszom egy kicsit. Visszabújok hozzá.
-Sajnálom...csak már régóta bent van és most kijött...
Kuncogom el magamat megkönnyebbülve.
-Semmi baj...és amúgy...lenne kedved velem megnézni azt az új területet? Kíváncsi vagyok milyen szabadon Büszke Birtoki területen járni.
Mondja nekem aranyosan és kedvesen. Elmosolyodok rajta.
-Veled mindenhova, Janjam.
Mondom őszintén és barátságos hangon. Lassan felállok és megrázom a testem. Elindulok kifelé, és körbenézek. Látom Janja már összehívta a klánt, ez jó így. Én is lemegyek Janjammal mellettem, majd összegyűjtjük a teljes klánt. Végül izgatottan, de elindulunk. A szokásos dolgok mennek. Cheezi és Chungu hülyeségei, Nne és Tano elvannak egymással, ha nem ismerném őket azt mondanám rájuk hogy melegek, és én meg Janjam mellett megyek. Ahogy megyünk, egyre jobban váltja le a zöld fű, tiszta víz és annak hangja, a tiszta levegő a kopár szárazságot. Jó ez így, jó ez. Végül elérjük végső célunkat.
-Nahát. A füves szavannák...ismét...
Kuncogom el magam a sok-sok emlékre.
-Valóban...ideje volt látni! Most már menjünk is be, akarom érezni is a talpam alatt a szabadságot!
Mondja Janjam izgatottan. Ez kicsit meglep, hisz nagyon nem szoktam látni így. De ez nagyon boldoggá tesz.
-Menjünk!
Mondom egyetértve. Nos, el is indultunk...azt viszont nem gondoltam hogy ilyen hosszú út ez a füves terület. Viszont a végénél megcsapta pár dolog a mancsainkat is, az orrunkat is. A vér...biztos itt volt a háború első harcs...nagyszerű. Kis idő múlva ki is érünk, és pár elfogott oroszlán meg király gepárdok fogadnak minket. Én csak elgondolkodom.
-Janjam. Én egy kicsit sétálni megyek. Rendben?
Állok mellé jobban és a szemeibe nézek.
-Hát...rendben van. De gyere vissza hamar, látni akarlak ma még..
Mondja mosolyogva és hozzám bújik. Kicsit elkezdek dorombolni és visszabújok hozzá. Nem sokra rá elhúzódom.
-Úgy terveztem...
Mondom kuncogva, majd hátat fordítva el is indulok. Nem mondtam el neki se, de vadászni megyek, kívül a még el nem foglalt Büszke Birtoki területekre. Hamarosan el is jött ez a pillanat. Hirtelen megállok, majd nagy levegőt veszek. Pár másodpercig tartom tüdőmben azt, majd kiengedem.
-Itt az idő...
Súgom a levegőbe, majd hirtelen gyors futásba kezdek. Élvezem ilyenkor a levegőt, ahogy arcomba nyomódik és bundámhoz igazodik a szellő.
"Ez az igazi szabadság!"
Gondolkodom el magamban és megyek tovább. Érzem a levegő ízét! Ez nagyon hiányzott már nekem! Soha nem fogja megérteni senki se hogy miért jó ez, és az ekörül forgó érzéseket se! Viszont sajnos nem sokáig élvezhettem már ki ezt, mert idegen hangokat hallottam meg. Egyből meg is álltam, és elrejtőztem, már amennyire tudtam persze. Szerencsémre egy kisebb bokros fű előtt álltam meg, onnan kukkoltam tovább.
-Biztos vagy ebben, Kiara? Nem akarom magamat bekosolni...
Mondta egy fiatal nőstény oroszlán. Mellette még kettő volt...érdekes szituáció ez számomra...
-Igen Zuri, de ezt már megbeszéltük...apa mondta hogy amíg Kion nem jön vissza, addig nyugodtan eljöhetünk vadászni.
-Azok a kisöcsik mindenben benne vannak...!
Mormogta ez a Zuri nevű oroszlán az orra alatt. Hirtelen leesik a tantusz!
"Ez a királyi családból Kiara meg a két csicskása ahogy Janja mesélte! Mit kere...."
Folytatnám tovább magamban a gondolkodást, de ekkor megérzek egy nagyon ismerős szagot. Ezek..király gepárdok a mi királyságunkból a sajátosan kitalált szagjainkkal. Nem csoda hogy nem vették még észre őket.
"Mit akarnak ezek itt? Nekik éppen az elfoglalt területen lenne a helyük..."
Hamarosan egy jókora kiabálás hagyja el ezt a területet. Feljebb emelkedek. Ezek megtámadták Kiaráékat! Nem hagyhatom! Ahogy ezt eldöntöttem magamban, egyből ráugrok az egyik társamra. Úgy hogy pont háttal essen a földnek.
-Mit kerestek itt?!
Kérdeztem tőle morogva.
-Hercegnő!!!
Kiáltják el egymást mind a négyen ahányan vannak.
-Mit keres maga itt?
Néz rám James.
-Ezt én is kérdezhetném James!?
Morgok egyre jobban. A három oroszlán kicsit hátrébb ereszkednek. Amint látom hogy Dave közeledne feléjük, egyből a három oroszlán elé ugrok.
-Nem engedem hogy bántsátok őket!
-De Hercegnő! Ezek ellenségek! Háború van, meg kell őket ölnünk!
Mondja Kyle morogva.
-Csak a testemen át! Jeqylau'ratela!
Mondom dühösen és fújtatva.
-Egyformák vagyunk?? Nézz rájuk! Oroszlánok! Gondolj bele hogy mit tettek a nagyszüleiddel és a testvéreiddel! Na és a kölykeidet kik ölték meg?!
Néz rám bosszúsan James.
-De ők gyerekek! Nem csináltak semmit! Bűnhődjenek azért amit el sem követtek?? Ez hülyeség!
-Az a hülyeség amit most teszel, Hercegnő! Egyszer ezek is megnőnek és ők is vérszomjas fenevadak lesznek, hidd el! El kell őket pusztítani!
Üvölt most már Dipper.
-Ahhoz akkor engem kell megölnötök!
Állok támadó pozícióba.
-Csak bátran! Nem engem fog apám megöletni hanem titeket mert megöltétek az utolsó trónörököst!
Kiáltom nekik teljes haragból.
-Vagy takarodjatok innen vissza a csapatainkhoz és hagyjátok békén ezeket az oroszlánokat ti hülye agymosottak!
Vágom hozzájuk ezeket nem gondolkodva azon hogy milyen következményei lesznek ezeknek.
-...Hát legyen, Hercegnő...Innentől már te tudod! Fiúk! Menjünk vissza Zackhez és jelentsünk pár dolgot...
Morogja Kyle, és ezzel el is futnak tőlünk. Nagy levegőt véve végül hátra fordulok, és végignézek rajtuk.
-Minden rendben van, Kiara?
Kérdeztem tőle érdeklődően.
-Igen...asszem...kik voltak ezek? És honnan tudod a nevemet?
Kérdezte tőlem vissza.
-Apám pár harcosa...és sokat tudok rólad, Kiara. Én Crystal vagyok, Janja párja. Szerintem így már ismerősebb vagyok. A Király Gepárd Királyság királyának a lánya.
Mondom mosolyogva és meghajolok. Szemei életnagyságúan úgy kikerekednek mint eddig soha senkié se.
-Te vagy az?! Akiről eddig hallottunk?!
Nézett rám ijedten.
-Igen, bizonyára. Ne félj...nem vagyok én rossz, a magam módján...
Kuncogom el magamat.
-Van bennem jóság is, ha úgy jobban tetszik.
Mondom utánna egyből.
-Értem...
Tudatosul benne meg az éppen elhangzottak.
-Esetleg...máskor is találkozhatunk? Esetleg beszélgetni vagy valami?
Kérdezte meg Kiara kedvesen és barátságosan.
-Hát ha kettesben leszünk, akkor igen...Viszont itt ti se maradhattok, menjetek, gyorsan!
-Rendben! Hol és mikor találkozzunk?
Kérdezte meg tőlem utoljára.
-Egy biztonságos helyen, nem is közel, de nem is távol a Trónszírttől. Ott mindkettőnknek biztonságos! Úgy...Északkeletre. Majd jelöljétek meg...most menjetek! MENJETEK!
Kiabálom, és a három szemébe nézek. Bólintanak, majd indulás előtt Kiara egy hálás mosolyt ad arcára. Ezzel végül sietősen el is indulnak. Elmosolyodok, majd végül mosolyom hamar szomorba megy át.
"A kölykeim..."

(Húha! Ez aztán...sok dolog volt egymás után! Vajon mi fog ebből a találkozóból kisülni? Egy jó barátság talán? Nem tudni most még, de ha szeretnéd a választ találni eme kérdésre, kövesd továbbra is ezt a hosszadalmas cselekményt! Köszönöm szépen hogy elolvastad ezt a részt is! Puszi😘)