- Szép munka Norina. Nagyon szép munka.- szólalt meg a papírokat olvasgatva Alekszej

Nem szólaltam meg, csak varrtam szorgalmasan. Alekszej illatát éreztem meg közvetlenül mögöttem. Két hatalmas kezét az én két karomra helyezte. Megálltam a folyamat közben. Éreztem, ahogy a szívverésem felgyorsul, a pulzusom pedig egyre jobban emelkedik. Ez a gazfickó is tudatában volt annak, hogy milyen hatással van rám. Szinte éreztem, ahogy mosolyog, engem pedig felettébb bosszantott öntelt viselkedése.

- Tudod Kedvesem, illik válaszolni a bókra.-simított felfelé a karomon, a csuklómtól a vállamig, miközben a fülembe suttogott

- Köszönöm.-suttogtam

- Ugye, nem is olyan nehéz. Sokat kell még tanulnod Norina.

- Nem fogom befejezni, ha megszakítod a munkámat. Szergej azt mondta 1 órán belül készen kell lennünk.

- Ebben igazad van. Dolgozz csak, odakint az autónál várlak.-puszilt bele a hajamba

Alig vártam, hogy magamra hagyjon. Elegem volt a közelségéből. Túl sok volt nekem és ezzel ő is tisztában volt. Élvezettel gyakorolta rajtam a hatalmát.

Összevarrtam az általam okozott vágásokat, a hófehér lepellel letakartam és visszatoltam a hűtőbe, ahol eddig volt. Az eszközöket betettem a fertőtlenítőbe, az asztalt is fertőtlenítettem, majd lehúztam a kesztyűmet és az előre kijelölt kukába dobtam bele. Levettem a köpenyemet, majd az öltözőben komótos tempóban átöltöztem. A csizmámat húztam magamra, mikor halk kopogást hallottam az ajtó felől.

- Elkészültél?-lépett be Alekszej

- Igen.-álltam fel, hogy felvegyem a kabátomat

Az orosz férfi gyorsabb volt nálam, ő adta fel rám a kabátot úriember módjára. Már majdnem elhittem neki, hogy az is lehet, de ő nagyon távol áll tőle.

- Köszönöm.-húztam össze a cipzárt- Megvannak a papírok?-fogtam meg a kézi táskámat

- A kocsiban.-bólintott- Mehetünk?-tartotta felém hatalmas kezét

- Igen.-bólintottam

Elfogadtam kezét, úgy lépkedtünk ki az épületből. Szergejnek átadtam a kulcsokat, mire ő csak bólintott és bevonult még két társával az épületbe, míg mi a kint álló hatalmas terepjáróhoz mentünk. Alekszej kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beszálltam.

- Köszönöm, hogy elvállaltad.

- Volt más választásom szerinted?-fordultam felé mosolyogva

- Pimasz vagy még mindig Norina.-fordult felém mosollyal az arcán

- Mert megérdemled.

- Miért is?-lassított le a lámpánál a város határán

- Mert megzavartál munka közben, ráadásul majdnem elejtettem a vesét, úgy megijesztettél.

- Igazad van.-bólintott- Ne haragudj miatta.

Elmosolyodtunk, egy gyors csókra magához húzott a tarkómnál fogva.

- Megőrjítesz te nő.-suttogta a homlokunkat egymáshoz nyomva

- Tudom.-kuncogtam- Ez a cél.-nevettem

- Ezért még otthon kapsz.-puszilta meg a számat, majd eltávolodott

- Hűű de félek.-kacagtam

- Ez a nagy baj, hogy már nem félsz tőlem. Odalett a renomém miattad.

- Ugyan már Alekszej.-kuncogtam- Ezért szeretsz.

- Ez a nagy szerencséd Kisasszony.

- Tudom.-kacagtam

Hát ez lennék én. Dr. Norina Brown, végzettségem szerint boncmester és patológus. Alekszej Voronin pedig a főnököm, a vőlegényem és az orosz maffia feje. Ugye milyen tündérmesébe illő az én életem?! Szerintem sem az.

Halihó Cukorborsók!

Igen, egy újabb könyv, ígérem a Vérfarkas könyvhöz hozok részt, de addig is fogadjátok sok szeretettel a történetemet. 

Ha tetszett, kérlek írj kommentet vagy szavazz. Nekem nagyon, de nagyon sokat jelent a TI visszajelzésetek. 

Puszi&ölelés:

Nola