Az útlevelet intéztük el még aznap délelőtt. Az okmányirodában soron kívül hívtak minket mindenhová.

- Üdvözlöm Önöket, kérem kövessenek.-jött ki elénk egy jól szituált fiatal férfi

Egy külön terembe vezetett be minket. Mióta van külön iroda az okmányirodákban? Ennek a pasinak minden alanyi jogon jár? Még itt is? Mindenesetre a fiatal srácnak jó hátsója volt, azt meg kell hagyni. 

- Foglaljanak helyet. Ms. Brown, elkérhetem a papírjait? 

- Természetesen.

Előszedtem minden szükséges okmányomat a táskám aljáról és a férfi kezébe nyomtam. 

- Köszönöm. Pár pillanat és jövök. Addig is kérnek valamit?

- Nem, köszönjük.-felelt helyettem is Mr. Voronin

Alig, hogy leültünk, a teremben, már szinte jött is vissza a férfi. 

- Kövessenek!

A teremben mindössze három pult volt, velük szemben ültünk mi a várakozó részen. Az egyik ilyen pult mögé beült az ügyintézőnk, aki már a kész tényeket sorolta.

- Nem lesz hosszú a procedúra, ugyanis a papírjai szerint Ön kisasszony kettős állampolgár. Tehát külön európai útlevélre nem lesz szükségük és a vízumot is könnyebb elintézni. (Igen, igen tudom, a valóságban nem így van, de itt most igen...bocsi-szerk.)

- Értem.-bólintottam

- Ezeket töltse ki kérem és mihelyst kész van, hozza ide és már csak alá kell írnia őket.

Láttam Alekszej arcán a zavart, én pedig önelégült mosollyal néztem rá. Ezek szerint mégsem tud mindent a nagy okos. 

A papír töltögetés közben végig éreztem magamon a tekintetét. Tudtam, hogy idő kérdése és fel fogja tenni a kérdést. 

- Mondja.-írtam a lap alján alá a papírt

- Milyen kettős állampolgársága van?

- Apai ágon amerikai vagyok, míg anyai ágról angol. Megfelel?-néztem rá felvont szemöldökkel

- Maga meg tudja lepni az embert Ms. Brown.

3 nap elteltével már egy magánrepülőn ültem az új főnökömmel. A munkahelyemen igazolták a távol létemet, a helyemet fent tartják továbbra is. Fredet megnyúzom, mihelyst vége van ennek a munkának az egyszer biztos. A barátaimtól egy telefonhívás keretein belül búcsúztam el az előző este. 

Ki hitte volna, hogy magánrepülővel fogunk utazni? Alekszejnek biztosan derogál a turista osztály. Sznob köcsög. 

- Ne legyen ennyire szomorú Ms. Brown. Még az utazását is fizetem.-vigyorgott rám a szemben lévő ülésből

- Azt hiszi pénzzel mindent meg lehet oldani?-sandítottam rá 

- Hm...mondjuk úgy, hogy sok mindent meg tudok oldani pénzzel.-kacsintott, miközben vállat vont lazán

Megforgattam a szememet és újra az ablakon néztem a hófehér felhőket. A stewardessek minden kívánságunkat lesték. Én egész úton egy üveg ásványvizet ittam, nem volt étvágyam se. Velünk utazott még Alekszej két embere, akik a lakásomban is ott voltak. 

Sikerült az út folyamán elaludnom, elvégre nem egy-két órás útról beszélünk. Oroszország nem a szomszédban volt.  Nem tudom mennyit alhattam. Már félálomban voltam, mikor meghallottam Alekszejt, ahogy a két testőrével cseverészik rólam oroszul. Áldom az eget, mikor édesanyám elvitt magához egy félévre Oroszországba a munkája miatt. Erről ennek a sznob seggfejnek nem kell tudnia, még a végén kihasználná, illetve több információt tudhatok meg róla így talán. 

- Még alszik?-kérdezte az egyik embere

- Mint a kis angyal.-éreztem, ahogy elmosolyodik- Hát nem egy tünemény?

- De Uram, valóban az. 

- Míg fel nem kel.-kacagott fel Alekszej- Gyönyörű kis teremtmény, csak ne lenne ekkora szája. Egyszerűen meg tudnám fojtani egy kanál vízben. 

Mielőtt valóban megfojtana egy kanál vízben elkezdtem mocorogni. Úgy tettem, mint aki éppen most kel fel. Lassan nyitottam ki a szemeimet. Alekszej érdeklődő tekintetével találtam szemben magamat. 

- Jó reggelt!-köszönt rám barátságosan

- Jó reggelt.-motyogtam álmos hangon

- Hogy aludt?

- Egész jól. -ültem fentebb

Álmomban betakart, ugyanis egy takaró csúszott le rólam meglepetésemre. Észre sem vettem, hogy betakart. 

- Ennek örülök. Hamarosan megérkezünk.-mosolygott kedvesen 

- Már kezdtem unni a repülést.-nyújtottam ki a karomat 

Alekszej felnevetett, én pedig csak elmosolyodtam. Ujjaimmal kifésültem a hajamat, a kis táskámból kikerestem a pipere tükrömet és meglepődve konstatáltam, a sminkem el sem kenődött egész út alatt. Ez egy kicsit megnyugtatott. 

A leszállás után egy külön, elzárt terminálon át hagytuk el a repteret a csomagjainkkal együtt. Itt jóval hidegebb volt, mint otthon. Szorosan összehúztam magamon a kabátomat, úgy követtem Alekszejt a parkolóba, ahol természetesen egy magas kategóriás autó várt ránk. Egy Volvo terepjáró, a legújabb típusú. 

- Miért nem lepődöm meg.-csóváltam a fejemet rosszallóan

- Mire gondol Ms. Brown?-emelte fel szépen ívelő szemöldökét

- Semmire Mr. Voronin.

Előre ültetett maga mellé az anyós ülésre. Bekötöttem a biztonsági övet, pár perc motor járatás után elindultunk.