A vízben ücsörögve élveztem lélegzetvételét, ahogy karomat simogatta ritmikusan.
- Szóval mit kell elmesélned nekem?
- Azt hittem kibírod vacsoráig. - kuncogtam
- Sok mindent nem bírok ki addig. - csókolt bele a nyakamba- Nos?
- Anyám férjhez fog menni.
- Hogyan?
Mindent elmeséltem neki amit tudtam, közben kiszálltam a vízből, már kezdett lehűlni. Törülközőt csavartam magam köré, Alekszej pedig követte a példámat, közben folyamatosan mondtam és mondtam.
- Mikor lesz?
- Fogalmam sincs, de megmondom őszintén nem várom. Szerintem ez nem normális. Most váltak el, szerintem menekül. Menekül maga elől.
- Édesem! - fordított maga felé óvatosan, de határozottan- Nem élheted a szüleid életét. Nem a te feladatod. Neked magadra kell koncentrálnod. Ezt ne feledd! Szeresd őket, támogasd, hagyd, hogy elkövesse a hibáit.
- De nem tini már.
- Pontosan! Nem kamasz.
Igaza volt. Nem mondhatom meg neki mit csináljon. Annyira jól látta a dolgokat.
- Köszönöm! - öleltem meg vizes mellkasát
- Szívesen! - simogatta meg a hajamat- Menjünk, mert kihűl a vacsora.
Elmosolyodtam és tettem, amit mondott. Egész vacsora alatt motoszkált valami a fejemben.
- Min gondolkodsz? - nézett rám barátságosan
- Hogy is kezdjek bele. Van kedved...szóval van kedved, természetesen nem kötelező, csak arra gondoltam, hogy...
- Elmennék-e veled az esküvőre?
Meglepődve kaptam fel rá a tekintetemet. Alekszej elmosolyodott és felállt a székéből. Elém sétált, majd leguggolt.
- Veled a világ végére is. Meg is sértettél volna, ha nem hívsz el.
Elnevettem magamat és odahajoltam megcsókolni.
- Köszönöm!
- Édesanyád tud rólam?
- Hát ami azt illeti még nem. De hamarosan fog.
- Akkor a lehető legjobb formámat kell hoznom.
- Uram! - lépett be Gregor
Alekszej felállt, azonnal a hivatalos arcát öltötte magára.
- Mond!
- Hívása van!
Alekszej elnézést kérve távozott. Egyedül vacsoráztam, még lefekvéskor sem jött vissza. Biztos fontos hívása volt.
Másnap reggel sem találkoztam vele. Kezdtem aggódni. Se ő, sem Gregor nem volt sehol. Senki sem tudta a házban merre lehetnek. Most először egyedül mentem dolgozni. Levettem a garázs faláról egy Toyota jellel ellátott kocsikulcsot. Ez volt a legkisebb autó az ottaniak közül. Végig reszketve vezettem, izzadt a tenyerem a kormányon. Olyan rég voltam egyedül. Általában Gregor szokott vinni. Ha nem is szólunk egymáshoz egész úton, akkor is ott van velem valaki. Útközben megálltam egy kávézónál a város központban. Mindig csak elmentünk előtte, már sokszor elterveztem, hogy betérek, de végül sosem tettem, most itt volt az alkalom. Leállítottam a motort, kiszálltam, lezártam az autót és bementem. Kellemes hangulatú kávézó és egyben reggeliző volt. Több fiatal ücsörgött és beszélgetett. Ez akár otthon is lehetne, ha nem oroszul beszélnének. A pulthoz mentem, ahogy egy mosolygós, fiatal lány fogadott. Helen táblácska díszelgett a jobb melle felett. Bájos arcú lány volt, reggel ellenére mosolygott.
- Jó reggelt, mit kér?
- Jó reggelt! Egy lattét kérek elvitelre, illetve egy szendvicset.
- Sonkás, bacon-ös, szalámis.
- Sonkásat, köszönöm!
Miután kifizettem, intett, hogy várjam meg. Leültem addig a pulthoz, a kabátomon lehúztam a cipzárt. A menü táblát nézegettem, milyen ételek vannak még. Mindenféle ínyencséget árultak. Ide hamarabb kellett volna jönnöm.
A telefonom csörgése szakította félbe bambulásomat. Alekszej.
- Szia! - köszöntem bele vidáman
- Mit keresel a kávézóban?
- Honnan tudod?
- Kint várlak.
Rám tette a telefont. Nem volt túl jó kedve, csak tudnám miért. Helen hamar hozta a rendelésemet, megköszöntem neki, majd távoztam. Alekszej a kocsim mellett állt, valóban nem volt rózsás kedvében.
- Szia!
- Mit keresel itt?
- Dolgozni indultam, aztán megláttam a kávézót és bejöttem reggeliért. - emeltem meg szemléltetésképpen a zacskót, amiben a szendvicsem pihent
- Miért nem vártál meg?
- Mert nem tudtam mikor jössz vissza.
- Miért nem hívtál?
Ott a pont. Annyi eszem nem volt, hogy megcsörgessem. Na bumm, akkor mi van? Csak nem dől össze a világ.
- Mert gondoltam sürgős dolgod van.
- Norina, nem mászkálhatsz egyedül.
- Semmi bajom látod. Csak egy kávéért jöttem, utána mentem volna dolgozni. Nem kell úgy mellre szívni.
- Szállj be a kocsiba!
- Mi bajod van? - torpantam meg
- Norina, szállj be a kocsiba.
- Van valami baj hölgyem? - lépett oda egy idősebb férfi
Kedves volt, naivan segíteni akart rajtam, ami figyelemre méltó.
- Nem, köszönöm! - mosolyogtam rá kedvesen
- Biztos? Csak szóljon bátran.- végig Alekszejt figyelte
- Biztosan. Köszönöm!
A férfi elment, de tudtam, hogy minket figyel végig. Nem akartam, hogy eldurvuljon a helyzet.
- Jó beszállok, csak mert nem akarok balhét.
Gregornak odadobtam a kulcsokat én meg beültem a feldühödött orosz mellé.