A sohasem látott faház előtt álltunk meg, amihez had tegyem hozzá kulcsom sem volt.
- Mehetünk? - csatolta ki az övet Alekszej
- Igen. - dadogtam
- Mi a baj Norina? - szálltunk ki az autóból
- El kell mondanom valamit. Gregornál maradt a kulcs.-mentettem, ami menthető
- Van pótkulcsom.-vette elő a zsebéből
A jó isten áldjon meg Alekszej Voronin. Most már tényleg bajban vagyok meg ő Gregor is. Nem kis bajban.
Alekszejt követve bementünk. Amire számítottam. Üresség, sehol a cuccom. Mit vártam, Gregor majd fénysebességgel ideteremti a cuccaimat? Nem ő a jó tündér.
- Jé Gregor elvitte a cuccaimat! - játszottam a meglepett szerepet
Alekszej dühös arccal fordult felém. Nagyon féltem tőle. Másokra nézett eddig így, rám sosem. Eltűnt minden kedvesség az arcáról.
- Hol van a cuccod?
- Gregor biztos elvitte.-vontam vállat
- Nem tudta, hogy idehozlak. Még egyszer kérdezem hol a cuccod?
- Ne.. Nem tudom. - dadogtam
- HOL. VAN. A. CUCCOD? - egyre dühösebben kérdezte
- Ne akadj ki kérlek. Ne légy mérges. - néztem rá rettegő szemekkel
- Norina! - csattant fel- Válaszolj, ha kérdezlek!
Összerezzentem hangjától. Sírhatnékom támadt.
- Kérlek ne büntesd meg. Nagyon kérlek!
- Norina! - lépett felém egyet fenyegetően
- Jamie-nél voltam. Oda vitt Gregor. Nála voltam. Szerinte ott voltam a legnagyobb biztonságban.
Alekszej nem szólt semmit, a fotel mellett lévő álló lámpát hirtelen felkapta és a falhoz vágta. Ijedtemben felsikítottam. Nem bírtam tovább sírva fakadtam.
- Hogy volt mersze? Miért nem szóltál?
- A lelkemre kötötte. Jamie rendes volt, udvarias. Semmi sem történt. Csak féltett, hogy itt bajom eshet.
- Nem követte az utasításaimat.
- Alekszej kérlek.
- Te meg elhallgattad mindezt.-sziszegte- Elvitt ahhoz az emberhez, akit a legutoljára akartam, hogy vigyázzon rád.
- Alekszej... Kérlek.
A férfi megállt, csendben maradt pár másodpercig.
- Indulás a kocsihoz.
Szó nélkül tettem, amit mondott. Zokogva ültem be az anyósülésre. Némán vezetett, majd lehúzódott az erdő szélére. A hó sűrűn hullott.
- Miért álltunk meg? - néztem rá kisírt szemekkel
- Szállj ki! - utasított
Kiszálltam remegő kezekkel a dermesztő hidegbe. Fogalmam sem volt mit akarhat. Ő is követte példámat. Ott álltunk a hóesésben mindketten. A szívem a torkomban dobogott.
- Szeretsz Norina Brown?
- Igen. - bólintottam- Szeretlek és sosem akartalak megbántani.-hullott le egy újabb könnycsepp az arcomon
Hallottam, ahogy megnyikordul a hó a talpa alatt. Nem mertem felnézni. Meleg keze hozzáért államhoz, annál fogva, felemelte a fejemet, hogy szemembe nézhessen. Már nem tűnt dühösnek.
- Soha, de soha többet nem titkolózhatsz előttem. Megértetted? - hajolt le egészen közel hozzám
A hangja rideg és rémisztő volt. Megfagyott a vér az ereimben, de ezúttal nem a hidegtől.
- Megértettem.
- Elvárom, hogy mindenről tudass, még a legkisebb lélegzetvételedről is, mert csak így tudlak megvédeni, ha kell.
- Nem kell engem megvédeni. - szaladt ki a számon
- Fogalmad sincs milyen veszélynek lehetsz bármikor kitéve, ha velem maradsz. Mindenről tudni akarok ezek után.
- Rendben. - nyeltem egy nagyot
- Bízom benned, megölnék érted bárkit bárhol, bármikor.
- Azt azért ne. - félve néztem rá
Elmosolyodott, majd megcsókolt. Hevesen faltuk egymást. Kinyitotta a hátsóajtót, én pedig bemásztam hátra.
Kipirosodva ültem vissza a helyemre egy bizonyos idő után. Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el... 30 perc, 1 óra?! Nem számít. Alekszej kezét a combomra tette, majd elindultunk haza. Azt hiszem ezt hívják békülős szexnek. Imádom.
- Ugye nem fogod bántani Gregort?
- Aggódsz érte?-mosolygott rám sunyin
- Azt nem mondanám, de kivel szívózhatnék tovább?
A férfi elnevette magát mondatom hallatán.
- Az az egy szerencséd van, hogy bolondulok érted.-állította le a motort a ház előtt
Felém fordult.
- Haragszol még?
- Neheztelek inkább azt mondom.
- Bántani fogod?
- Nem. - rázta a fejét- De tudnia kell, hogy hol van a helye.
- Sajnálom. - húztam el a számat- Együtt vacsorázunk? - néztem rá újra
- Ki nem hagynám. - hajolt át a két ülés között és megcsókolt
- Mesélnem kell neked úgyis.
- Miről?
- Hosszú, egy vacsora talán elég lesz hozzá. - mosolyogtam
Együtt léptünk be a házba. Alekszej Gregorért küldetett, én pedig bementem a fürdőbe egy forró vízzel teli kádba elmerülni.
Alekszej nem engedte, hogy halljam ahogy Gregort megszidja én pedig nem akartam ellenkezni, ma így is megijedtem tőle. Elég volt mára.
A forróvíz teljesen ellazított. Elgémberedett testem újra éledt.
Teljesen elmerültem, élveztem, ahogy a melegvíz ellazít. Egy hatalmas kéz ért vállamhoz. Riadtan csaptam ki a vizet a kádból. Alekszej volt.
- Nem akartalak megijeszteni. Csatlakozhatok? - mosolygott le rám
- Persze. - ültem fel a habok között
A hatalmas, izmos férfi pillanatok alatt levetkőzött, én pedig nem bírtam levenni róla a tekintetemet. Elpirultam, mikor önelégült mosolyával találtam szemben magamat.
- Gyere ide. - nyújtotta ki felém a kezét
Gondolkodás nélkül elfogadtam, mellkasának támasztottam hátamat, fejemet vállára hajtottam. Hagytam, hogy locsolgasson a vízzel. Nagyon kellemes érzés volt ez a meghitt pillanat.