Igort 2 órán át műtötték. Mi türelmesen várakoztunk. Alekszej hozott kávét, bár ki nem állhatom a szláv kávét, de az automata kávé olyan volt, mint bárhol máshol.
- Bejött neked? - tette fel hirtelen a kérdést
- Mi?
- A lovagod.
- Milyen lovagom? - fordultam felé értetlen fejjel
Komolyan mondom fogalmam sem volt mire gondolhatott.
- A doki.
- A kis pióca? Dehogy jött. Miért? Csak nem féltékeny vagy? - mosolyodtam el önelégülten
- Csak érdekel, hogy kikkel ismerkedik a barátnőm.
De édes, féltékeny. Annyira cuki volt, de nem akartam megtaposni a férfi egóját, hogy kimondjam a nyílvánvalót.
- Áh értem.-bólogattam- Nem ismerkedtem. Legalábbis nem annak szántam.
Két keze közé fogta az arcomat és homlokát az enyémnek döntötte.
- Nem akartam balhét. Nincs kedvem elásni a hátsó kertben.-megcsókolt lágyan- Az én barátnőm vagy. Nem vehet el tőlem senki sem.
Kuncogni kezdtem, Alekszej szintén elmosolyodott, majd elhúzódott.
- Minden rendben lesz a papáddal.-tettem hatalmas kezeire a sajátomat elterelve gondolatait
- Remélem. - mosolygott rám
Csendben megiszogattuk a kávénkat, a szemközti fal összes csempéjét megszámoltam oda-vissza lentről fel, fentről le.
- Szeretném, ha hazajönnél. Nem akarok titkolózni tovább. Nagyapám kedvel, a tárgyalásoknak vége.
- Rendben.-bólintottam
- Csak ennyi?
- Te küldtél el Alekszej.
- Mert féltettelek, a nagyapám két élű kard. Rosszul is elsülhetett volna.
- De nem sült el.
A nagyapját végül az örzőbe tolták. Az orvos szerint rendben ment a műtét, pihennie kell, stresszmentes környezetben. Majdnem elnevettem magamat, Igor nem az a nyugodt ember típus.
- Egyszerre egy ember mehet be hozzá. Kicsit kába, de rendben lesz. - tájékoztatott minket az orvos
Menj, kint megvárlak. - mosolyogtam rá biztatóan
Alekszej csak bólintott és bement.
Járkálni kezdtem, mert már nagyon zsibbadt a fenekem a sok üléstől. A nap kellemesen besütött a folyosóra, melegében álldogáltam.
Végig görgettem a közösségi oldalakat, a szokásos. Várandósság, gyerek, kiskutya, meddig fogsz élni, mit jelent a neved valójában és ehhez fogható temérdek felesleges kvíz és információ áradat. Fintorogva tettem el a telefonomat.
- Hogy van? - léptem a barátomhoz, mikor kijött a kórteremből
- Jól van... Túlzottan jól. Látni akar.
- Engem?
Alekszej csak bólintott. Erre nem számítottam. Nagy levegőt vettem és beléptem. Igorból csövek lógtak ki, infúzióhoz és Ekg-hoz láncolva. Apróbbnak és esetlenebbnek tűnt.
- Gyere ide! - intett felém kezével, amiből kiállt a kanü
Mintha a Keresztapa filmbe csöppentem volna. Miről beszélek, ott is vagyok.
Közelebb léptem hozzá, fogalmam sem volt mit akarhat.
- Köszönöm! - szólalt meg újra
A gépek csipogása és az infúzió cseppjei óriási zajt csaptak a szobában. Talán a rám nehezedő súly miatt.
- Mit? - néztem értetlenül rá
- Hogy gatyába rázod az unokám. Büszke voltam rá a tárgyalásokon. Büszke voltam, amiért végre kilépett saját maga árnyékából, amit neked köszönhetek.
Nem tudtam mit felelni.
- Tudom, hogy szeretitek egymást. Öreg vagyok nem hülye, szeretném, ha eljönnétek a birtokomra meglátogatni, ha kikerülök innen.
- Nagy örömmel. - mosolyogtam rá- De ahhoz be kellene tartani a kezelő orvosa tanácsait. - böktem a kivett infúzióra
- Az csak a gyengéknek való. - legyintett
- Igor, kérem.
- Jó! - duzzogott- De akkor egy csinos nővért keríts nekem! Rá hallgatni fogok... Ha akarok. - tette hozzá
Tényleg jól volt, már viccelődött is.
- Holnap is bejövünk, addig kerítek egy nővért.
- De csinos legyen!
- Úgy lesz. - mosolyogtam rá
- Unokákat akarok látni minél hamarabb! - szólt utánam az ajtóban
- Az unokájának mondja.
- Már megmondtam neki, hogy letépem a tökeit, ha nem lesz unokám, míg élek.
A szobából kilépve végig mosolyogtam. Öreg róka nem vén róka.
- Mit akart?
- Hagyjuk. - nevettem el magamat fejrázva
A nővérpultnál lebeszéltem egy fiatal lánnyal, hogy segítsen Igor ápolásánál, a kezelőorvos engedélyével természetesen.
A parkolóban elindultam Gregor autójához.
- Hová mész? - húzott vissza a kezemnél fogva
- Gregorhoz.
- Én magam viszlek, hogy lássam csomagolsz haza hozzám.
- Hát... jó, de lenne még előtte intéznivalóm.
- Mi? Segítek!
Ajaj! Most mi legyen? Gregor ide sem nézett, hogy jelezni tudjak neki bármit is.
- Gregornak szólok akkor.
- Majd én hívom, ülj be. - mosolygott rám
Riadt arccal ültem be, nem akartam bajt. Ebből viszont az lesz.. nem kis botrány.
- Indulhatunk? - ült be mellém
- Persze. - bólintottam
Imádkozni tudtam, hogy Gregor csináljon valamit. El sem hiszem, hogy a folyton morgós, mogorva Gregorért aggódok.