Alekszej nagyapja két nap múlva hazamegy. Egyáltalán nem bántam, mindig ott állt munkaközben a fejem felett. Már kezdett nagyon idegesíteni.
A telefonom megcsörrent. Anya. Ajaj! Terminátor nagyanyám tényleg akcióba lépett.
- Szia anya, gyorsan, mert dolgozok.-hangosítottam ki
- Hogy tehetted? - sziszegte- Hogy tehetted?
- Először is hallottam. Mire gondolsz?-hajoltam a mikroszkóp felé
- Elmondtad anyámnak?
- Azt hittem ez örömhír. Illik neki is tudni róla vagy nem?
- Én akartam bejelenteni neki.
- Vagy én mondom el vagy Catherine.
- Gonosz vagy!
- Most miért? Ez egy nagy esemény minden család életében.
Hallottam, ahogy szinte fuldokol az idegességtől.
- Elvégre másodjára mész férjhez. - kuncogtam mondandómon
- Norina Brown!-csattant fel újra- Azt hittem felnőttél.
- Nem még, tudod mondtad, hogy akkor hívjalak, ha felnőttem.
- Ez aljas volt még tőled is Kisasszony!
- Mea culpe, mea culpe sue! (Én vétkem, én igen nagy vétkem! Szerk.)
- Én is így gondoltam.
- Mit mondott nagyi?
- A szokásosat, meg, hogy engedhettelek a ruszkik közé.
- Sejtettem, hogy elővesz.
- Ne csak én kapjak már.-éreztem, ahogy elmosolyodik
Anyámnak egy nagyon jó tulajdonsága van, hogy nem tud sokáig haragudni.
- Mikor ismerhetem meg Bruno-t?
- Mihelyst hazajössz bemutatlak neki. Sokat meséltem rólad.
- Remélem csak jókat.
- Csak azt. Hagylak dolgozni én fekszek le aludni. Szia.
- Szia!
Félkézzel kinyomtam és folytattam a munkámat.
Nagyon hamar elrepült a munkaidőm. Talán mert végre egy kis béke szállt le.
- Norina! - csattant fel egy ideges hang a hangszóróban
Ijedtemben megugrottam, sikeresen belefejeltem a mikroszkópba.
- Basztikuli! - kaptam a szememhez
Csillagokat láttam, remélem egy monoklit sikerült szereznem- Mi van? - fordultam a "lelátó" felé
- Nagyapa rosszul van.
Alekszej ijedt arcát látva felpattantam, a higéniás rendet hátrahagyva felszaladtam. Az öreg ott feküdt, sápadt volt, alig kapott levegőt.
- Mi történt?
- Nem tudom, egyszer csak összeesett.
- Igor, hall engem? Beszéljen hozzám! Alekszej hívd a mentőt! - parancsoltam rá
- Ha.. Hallom.
A férfi telefont ragadott majd tárcsázni kezdett.
-  Mi a neve?
- Igor. - hörögte
- Hol lakik?
- Szentp... Szerbia
Ez nem jó... Nagyon nem jó.
- Érez zsibbadást?
- Igen, a karomban.
- Mutassa meg!
- A mentők mindjárt itt lesznek. Mi a baja?-szólt hozzám Alekszej
- Mutassa Igor még egyszer hol zsibbad.
Az öreg lassan, remegő kézzel rábökött a bal karjára. Sejtettem.
- Szívinfarktusa van.-néztem az unokájára
- Mit érez még Igor?
- A mellkasom... A mellkasom.
- Mindjárt itt lesznek a mentősök. Figyeljen rám!
Sikerült addig beszéltetnem, míg ki nem értek. Hamar hordágyra fektették.
- Menj vele! - simítottam meg a karját
Láttam, ahogy tétovázik, ezért folytattam- Gregor majd bevisz utánad.
Ő csak bólintott egy gyors csókot nyomott a számra, majd elment.
Befejeztem a maradék munkámat, Gregor pedig már odakint várt, mire átöltöztem.
A kórház nem olyan volt, mint ahogy a történelem könyvekben szerepel. Egy vadi új építésű előtt parkoltunk le. Láttam Alekszej autóját is.
- Kint megvárlak.
Kiszálltam, egyenesen a recepcióhoz mentem.
- Igor Szolovjov-hoz jöttem, most hozták be infarktus gyanujával.
- Várjon egy pillanatot.
Egy idősebb nővér volt a pultban, hófehér haja világított a zöld falak előtt. Pillanatokon belül kikereste a gépben.
- Igen. A 3. emeleten van, az ottani nővérek útba igazítják.
- Köszönöm!
A lifthez vettem az irányt. A megfelelő emeleten kiszállva sietségemben szószerint beleütköztem valakibe.
- Elnézést! - szólaltam meg oroszul
- Bocsánat!-hátrált meg ő is
Egy fiatal, velem egyidős férfi volt. Rezidens lehetett.
- Kit keres Kisasszony?
- Igor Szolovjov szobáját.
- Kövessen! - intett
Rövid, göndör haja és kisfiús mosolya eszméletlen volt. Biztos sok nővér csorgatja utána a nyálát. Nem tévedtem. A nővér pulthoz mentünk, a pult mögé ment, letette papírjait, majd pötyögni kezdett.
- Igen, szívinfarktus gyanujával hoztuk be.
- Igen, ezt tudom.-vágtam közbe
- Most műtik.-pillantott rám gyönyörű barna szemeivel- Ezt is tudta? - vigyorgott
- Sejtettem. - vontam vállat- Én csak a szobára voltam kíváncsi.
A férfi elmosolyodott, visszahajolt a géphez.
- Az intenzívre fogják szállítani. Egy emelettel feljebb.
- Köszönöm! - biccentettem
- Jobbulást a férjének.
- Nem a férjem.
- Édesapja?
- Nem.
- Nagyapja?
- Nem. Még egyszer köszönöm! - indultam el
- Szerető? Testvér?
- Ismerős. - hagytam rá
A lifthez mentem, ott benyomtam a hívót.
- Én is arra megyek.-ért utol a férfi- Még a becses nevét sem tudom.
- Számít valamit? - pillantottam rá- Minden hozzátartozó nevét tudja?
- Csak amelyiket akarom. Szóval?
- Dr. Norina Brown.
- Áh jogász?
- Patológus. - szálltam be a liftbe
- Dr. Vladimir Novanomas.
- Jogász?
A férfi felnevetett visszavágásomon.
- Mit keres egy amerikai nő erre?
- Dolgozom. - nyomtam be a hármas gombot
- Gratulálok. - biccentett
Nem szóltam semmit, alig vártam, hogy kijussak innen. Egy örökkévalóságnak tűnt. Lépcsőznöm kellett volna.
A lift mikor kinyílt újra, Alekszej állt ott. Hol rám, hol az újdonsült kis piócámra pillantott.
- Köszönöm az útbaigazítást Vladimir.-léptem ki az orosz mellé, aki automatikusan megfogta a kezemet. Jelezte a területét.
- Igazán nincs mit Dr. Brown. - vigyorgott szemtelenül- Uram! Öröm volt Norina.
Azzal elment. Alekszej magával szembe fordított.
- Ez mi volt?
- Ó ha te azt tudnád. - legyintettem fáradtan.