Norina:
Másnap reggel idegesen keltem, fogalmam sem volt mi vár rám. Talán az első munkanapomon voltam utoljára ilyen zaklatott. Egy egyszerű farmert és hófehér pólót vettem fel, amin egy kávés csésze díszelgett. A hajamat hajfánk segítségével felfogtam egyszerű kontyba. Szempillaspirállt tettem fel szemeimre és egy kevéske szájfényt. Mégiscsak Alekszej nagyapjáról van szó. Parfümmel körbe fújtam a nyakamat. Fekete pulcsit vettem fel a téli kabátom alá, bordó bakancsommal. Az idő odakint rettenetesen hideg volt. Sosem lesz tavasz.
Gregor már a bejárati ajtónál toporgott. Ő sem volt nyugodtabb nálam. Jamie egy termoszt nyomott a kezembe, ami tele volt kávéval.
- Ez rád fog férni.
- Köszönöm! - vettem el tőle
Egész úton nem szóltunk egymáshoz Gregorral, mindkettőnk gondolatai máshol jártak. Leparkolt a patológia épülete előtt, ahol emlékek rohamoztak meg. Annyi minden történt, jobb, ha nem is gondolok ezekre.
- Sok sikert doki. - szólalt meg
- Legalább nem kell a hullaházat hívni.
Morbid viccemre elmosolyodott, én pedig kiszálltam.
Előkerestem a kulcsaimat, benyitottam az üres épületbe. Az öltözőbe siettem, gyorsan átöltöztem. Belekortyoltam a Jamie készítette kávémba, ami be kell, hogy valljam isteni lett.
A bemosakodásnál jártam, mikor hallottam, hogy odakint becsapódott egy ajtó.
- Lehetne jobb is az épület.-egy idegen idős hangot hallottam- Hol van a csoda doktor?
Itt a nagyapa. Csodás.
Befejeztem a bemosakodást és bementem a boncterembe. Elővettem a kartont, tegnap érkezett a szállítmány. Összesen két halott. Két nőé. Egy fiatal lányka, aki autó balesetben hunyt el az édesanyjával.
Kihúztam a fiatal lányt az asztalra. Nagyon fiatal volt. Hosszú éjfekete haj, csodaszép lehetett ezelőtt. Egy tetoválását már észrevettem a karján. Kolibri volt.
- Jó reggelt Dr. Brown! - hallottam a hangszórón keresztül Alekszej hangját
Feltekintettem az üvegfal felé, ott ült egy idős ember társaságában. Jégkék szemei ölni tudtak volna.
- Jó reggelt!-biccentettem a lehető legközömbösebben
A vizsgálatot végig hangosan lépésről lépésre végeztem el, ahogy eddig is tettem. Az öreg meg sem szólalt egész idő alatt. Nem tudtam, hogy jót vagy rosszat jelent. Nem mertem felnézni egyszer sem. Igyekeztem a munkámra koncentrálni.
Mikor az édesanyával is végeztem, megálltam és felnéztem az üveg mögé. Levettem kesztyűimet.
- Végeztem mára Mr. Voronin.
- Halleluja! - szólalt meg az öreg
Felálltak mindketten én pedig kimentem a teremből. A folyosón találkoztam velük megint.
- Dr. Brown, ő itt a nagyapám, Igor Szolovjov.
- Norina Brown!-nyújtottam a kezemet
- Semmi nagyképűség?-nézett rám az idős úr- Csoda.
Kérdőn felvontam a szemöldökömet.
- Arra gondolt, hogy nem doktorral kezdte.
- Úgy gondoltam, mivel látta a munkámat felesleges mondanom.
- Nem kertel, nem rossz! Milyen az unokám az ágyban?
Most kell nagyon összeszednem magam. Alekszej teljesen lefagyott. Én pedig oroszra váltottam, mert borzalmasan töri az öreg az angolt.
- Ez attól függ kit kérdez. Ha azt mondom, hogy jó, akkor nyílván lefeküdtem vele és ez Önt büszkeséggel tölti el, hisz nem töketlen az unokája. Ez rám nézve viszont könnyűvérűségre ad okot. Ha pedig azt mondom, hogy fogalmam sincs, szintén töketlenségre ad okot vagy így vagy úgy. Én pedig egy frigid nő leszek az Ön szemében.Ezt a fantáziájára bízom inkább.
Jeges csend támadt. Tudod, az a tipikus tücsök ciripelős néma csend. Fogalmam sincs mi járhat az öreg fejében. Igor végül elmosolyodott.
- Bátor. Igazán bátor.
Erre nem tudtam mit felelni.
- Van még valami remek kérdésed Nagyapa vagy, mehetünk végre?!
Alekszej kérdését, mintha meg sem hallotta volna.
- Honnan beszéled a nyelvünket?
- Édesanyámmal voltam itt gyerekként rövid ideig.
- Látszik, hogy nem tökéletes a tudásod.
- Ha csak annyira is, mint az Ön angolja, már bentebb vagyok.
Igor felnevetett.
-Őszinte.
- Csak amennyire Ön is.
- Gyere meghívlak ebédre. Kíváncsivá tettél.
- Átöltöznék ha nem probléma. Nem akarok az ápolónőjének kinézni.
- Ebben egyetértünk.
Azt hiszem kedvel az öreg. Gyorsan átöltöztem és az épület előtt csatlakoztam hozzájuk.
Egy belvárosi forgalmas étteremhez érkeztünk. A fűtött terasz részén foglaltunk helyet. Igor rendelt a mi megkérdezésünk nélkül.
- Remélem nem bánod, hogy én rendeltem.
- Már nem. - vontam vállat
- Túl nyugatias vagy. Az utolsó feleségem volt hasonló hozzád.
- Hány felesége volt?
- 4, de most is nősülnék. - kacsintott rám- Egy talpraesett menyecske mindig jól jön.
- Nincs komplexusom Uram, de köszönöm az ajánlatát.
- Édesanyád szabad?
- Jobb, ha nem kezd vele. Én sem bírok vele. Édesapám sem bírt vele.
- Bizonyára tőle örökölted a temperamentumodat.
- Csak gyorsan reagálok a hülyékre az a bajom.
Igor megint felnevetett.
- Ebben hasonlítunk.
- Elnézést, mindjárt jövök. - álltam fel
Bementem a mosdóba, még mindig rettenetesen ideges voltam. Felfrissítettem magamat, majd visszamentem az asztalunkhoz.
- Bírom a kislányt. Tud mindenről?
- Igen. Bízhatsz benne.
- Kár lenne érte.
Az ebéd alatt szakmai dolgokról beszéltünk, az én munkám volt porondon. Úgy tűnt sikerül lenyűgöznöm Igort.