61. fejezet
- Ki az a Dr. Norina Brown?
A víz levert. Hát persze, ott a szerződése a többi között. Én marha otthagytam. El kellett volna tűntetnem, amíg lehetett. Ennyire nem lehetek barom. Minden erőmet össze kell szednem, hogy ne jöjjön le neki a valós helyzet.
- Patológus. Amerikából hozattam.-fordultam felé a lehető legközömbösebb arccal-Legjobb a szakmában.
- Meg az ágyban is gondolom.
- Hogyne, meg a szikét is jól forgatja. Neked teljesen elgurult a gyógyszered.
- Hol van?
- Ki?
- A doki.
- Elszállásoltam, nem gondolod, hogy itt lakik... Alkalmazott, semmi köze ehhez a házhoz.
- Na persze. Én meg most jöttem le a falvédőről. Mikor láthatom ezt a fantasztikus dokit?
- Először talán a tárgyalásokkal kellene foglalkoznod nem? Azt hittem ebben a korban már nem áll fel. Vagy létezik az a csoda viagra?
- Jól gondold át kivel beszélsz Alekszej Voronin. Nem a seggedből húztál elő te kis tetű.-állt fel a székemből
- De önérzetes lettél hirtelen nagyapa.
- Az ilyen kis szarháziak miatt ment tönkre anyád.
- Azt hittem miattad.
- Idefigyelj te kis szaros, ezt mind nekem köszönheted. Kinyirathattalak volna elsők között Mauras apjával. Mit gondolsz te kinek köszönheted, hogy itt lehetsz? Nem magadnak annyi szent. - lépett vészesen közel hozzám
Jégkék szemei szikrákat szórtak. Mélyen belül féltem tőle. Felnőtt létemre. Ideje a sarkamra állnom egyszer s mindenkorra.
- Holnap találkozunk Alekszej. Nőjj fel és készíts elő mindent a holnapi megbeszéléshez. Beszállok az üzletbe.
Azzal otthagyott. Nem fogom engedni, hogy beszálljon. Semmi szükségem rá. Ez az én birodalmam, az én házam, én izzadtam meg ezért. Dühömben egy sor könyvet levertem, ököllel belevágtam a szekrénybe, ami összeroskadt ütésemtől.
Elment az étvágyam teljesen. Fuldokoltam dühömben. Kimentem a dolgozóból, végig vágtattam a folyosón, meg sem álltam a teraszig. Elővettem egy cigarettát és rágyújtottam. Ezer éve nem dohányoztam, de ez most jól esett. Mélyeket szippantottam bele, majd lassan kifújtam. Éreztem, ahogy a cigaretta fogyott, úgy nyugodott le légzésem is.
- Minden rendben főnök? - állt meg mellettem Danielius
- Minden. - válaszoltam tömören- Inga?
- Megvan, az öreg még nem találta meg, de csak idő kérdése.
- Alig várom. - forgattam meg a szemeimet- Küldj egy üzenetet Jamie-nek, holnap tárgyalás lesz.
- Biztosan jó ötlet ez?
- Legalább eltereli a figyelmét, mondjad neki hozzon lányokat is, az majd leköti az energiáit.
- Rendben. Mikor jöjjön?
- Este 6-ra.
De ezt már nem én mondtam, hanem a nagyapám. Nem igaz, hogy nincs egy perc nyugtom tőle. Mindig ott van, ahol nem kéne.
- Neked nem kéne már aludnod?
- Nekem?-kacagott fel- Még most jövök bele. Holnap délelőtt a híres dokidat akarom megnézni.
- Nagyon fened rá a fogadat.
- Hogyne fenném. Kíváncsi vagyok mit tud a kicsike. Ha tényleg annyira zseni megtartjuk. Ha nem, hát akkor...
- Hozzá ne merj érni egy ujjal is Öreg! - nyomtam el a maradék cigarettámat
- Hoppácska, csak nem bejön a kislány?
- Milyen kislány?-csatlakozott Inga
Remek, már csak ez hiányzott.
- Ez meg ki? - mérte végig pofátlanul
- Inga vagyok, Mauras húga.
- Te minden jószágot befogadsz? Gyenge szar vagy.
- Innen látom, hogy kicsi a pöcse. - felelt helyettem Inga
- De felvágták a nyelvedet!
- Nyugi tata, 10-én jön a nyugdíj, ne vergődjön feleslegesen!
- Tudod te kivel állsz szemben?
- Ahogy elnézem, egy demens 70-es műprotkós kispöcsű papával. Ez aztán a veszély.
Azt hittem az öreg ott helyben felrobban. Sosem láttam ilyen idegesnek, ezzel szemben Inga a lehető legnagyobb nyugalommal kezelte a dolgot.
A férfi egy hatalmas pofont akart neki lekeverni válaszul, de megfogtam a karját.
- Az én házamban nincs nő verés.-sziszegtem
- Mondom én, hogy kicsi a pöcse.
- Ezt még megbánjátok! Eressz! - rántotta ki a karját kezeim közül- Mind megbánjátok! Rohadékok!
- Jó éjt Tata! - kiabált utána Inga szórakozottan- Remélem az asszony gyaláz otthon!
A férfi csak bemutatott és csak ment előre tovább.
- Ez szép volt. - jegyezte meg Danielius
- Ki volt ez?
- A nagyapám.
- Ekkora tahót. - csóválta a fejét
- Nem is tudod mekkora.-sóhajtottam- Megyek lefekszem, elég volt ebből ennyi mára.
- Azért szerintem Norinát készítsd fel erre. Nem lesz könnyű menet.-fogta meg a lány a karomat
- Tudom, de kösz. Holnap este 6-kor.
- Jó éjszakát! - köszöntek utánam kórusban
- Jó éjt! - válaszoltam
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro