Alekszej nyaralója helyett Gregor Jamie háza előtt parkolt le.
- Nem ide kellett volna jönnünk. Ez Jamie háza.
- Jamie tud rád a legjobban vigyázni Alekszej után.
- Nem mintha rászorulnék. - sziszegtem a fogaim közül
- Nekem nincs kedvem bébicsőszt játszani.
- És, ha ezt a főnököd megtudja?
- Nem fogja, mert te sem fogod neki elmondani.-nézett rám komoly arccal
- Miért is?
- Alekszej nagyapja, ha kiszagolja, hogy nő van a házban meg akar ismerni, ha meg akar ismerni meg is fog. Az az ember egy nárcisztikus személyiségzavarral küzdő pszichopata.
- Van róla hivatalos dokumentumod is? - vontam fel a szemöldökömet
- Dr. Brown, kérem.
Nem is emlékszem mikor hívott így utoljára. Ennek a történetnek súlya van.
- Rendben. - mentem bele - De hallani akarom az öreg történetét.
- Miért ennyire kíváncsi minden nő?
Mire visszavághattam volna egy leleményeset, kinyílt a kapu Jamie rezidenciájához vezető úton.
A ház előtt várt minket a ház tulajdonosa.
- Norina, öröm látni.
- Szervusz Jamie. - mosolyogtam rá
- Pár nap múlva jövök érted. Viselkedj!
- Nem vagyok taknyos gyerek Gregor! - vágtam vissza.
- Nem is neked szántam az utolsó szót.
- Ne légy ennyire kedves barátom.
- Nem vagyok a barátod. - sziszegte
Miután Jamie alkalmazottai kipakoltak, Gregor elment, mi meg bementünk a házba.
A szobám az emeleten helyezkedett el. Kezdtem hozzászokni a lépcsőzéshez.
A telefonom csörgött. Alekszej volt.
- Szia! - vettem fel
- Szervusz Kedvesem! Minden rendben volt?
- Persze. Gregor a szokásos modorával, de igen.
- Hiányzol, alig várom, hogy itthon legyél.
- Én is várom.
- Mihelyst vége ennek, elviszlek nyaralni. Ahová csak szeretnéd. Holnap ebédszünetben találkozunk. Rendben?
- Igen.

Alekszej:
- Hol van az a lusta disznó unokám?
A konyhában ücsörögtem és a telefonomat bámultam bárgyú vigyorral az arcomon, miközben a boromat iszogattam kényelmesen. Norina mindig feldobja a kedvemet. Vénségemre bolondulok meg. Főleg ezért a nőért.
- Hol van? - üvöltött megint
Megérkezett.
- Szervusz Nagyapa! - mentem ki elé a hallba
- Ne nyúlj hozzám a koszos kezeddel te selejt! - hajtotta el a cselédlányt- Miért nincs egy normális alkalmazottad? Ezek is ugyanolyan használhatatlanok, mint te.
- Én is örülök neked.
- Hol van az a semmirekellő komornyikod?
- Danielius most viszi fel éppen a bőröndjeidet.  Vacsorát esetleg?
- Az a gyengéknek való. Nem érek itt rá egésznap. Mi az a szar, amit iszol? Kényelmes nyugati lettél? Anyád látná..
- Be lehet fejezni. - szóltam rá
- Nicsak, kinyitottad a szádat? Tudsz ilyet is? - kacagott fel
Semmit sem változott az évek alatt, csak még rosszabb lett.
- Miért jöttél?
- Pletykálták, hogy Mauras meghalt. És mivel te semmire sem vagy képes az üzleti világban, magamnak kell rendet tenni.
- Hurrá nagyapa. - forgattam meg a szemeimet
- Had nézzem a birodalmadat, amit csoda folytán nem tettél még tönkre.
Hosszú napok elé nézek.
- Erre gyere kérlek.
Bevezettem az irodámba, természetesen a helyemre ült. Hova máshova?
Elterpeszkedett és várakozó tekintetét rám szegezte. Leültem vele szemben.
- Mire vagy kíváncsi?
- Azt hittem már minden elő lesz készítve. A szállítmányozás, a költségvetés, létszám, statisztika. Te mi a mocskos fenét művelsz? Kezdem azt hinni, hogy tényleg apádra ütöttél.
- Bal fiókban találod.-böktem ki
Elővette és lapozgatni kezdte. Szitkozódott, káromkodott közben. Nem is vártam mást tőle.
- Újra kell mindent tervezni. Ez egy rakás...
Kopogás zavart meg minket. Most először örültem neki. Danielius volt, kész a vacsora.
- Ellentétben veled drága nagyapa én éhes vagyok. Ha szükséged van valamire szólj.
Felálltam, az ajtóhoz mentem, szinte menekültem.
- Ki az a Dr. Norina Brown?