Aznap este Alekszej megmutatta a szobámat, majd magamra hagyott, mondván pihenjek le nyugodtan. A helység az első emeleten helyezkedett el, a bútorok és a falak a bézs és a mogyoró barna árnyalataiban pompáztak. Egy hatalmas francia ágy kapott helyet, valamint egy íróasztal, komód és szépítkező asztal tükörrel. Eszméletlen volt az egész szoba. Valamint ide tartozott egy saját, külön bejáratú fürdő és egy kisebb gardrób szoba. De ami a pálmát vitte, a kilátás. Egy hatalmas tóra nézett. Az állam a padlót verte.

Gyorsan kiszedegettem a bőröndömből a fürdőszobai kellékeimet, valamint a pizsamámat, majd bevonultam a fürdőbe. Egy hatalmas forró fürdőt vettem, ahol igyekeztem teljes mértékben ellazulni.

Másnap reggel rá kellett jönnöm, hogy tényleg itt vagyok és nem álmodtam. A telefonomon megnéztem az időt, 8 órát mutatott. Egy farmert vettem fel, hozzá pedig egy hófehér inget, a hajamat copfba kötöttem. A sminkeléssel nem bíbelődtem, csak szempillaspirált tettem fel. A táskámból előkotortam a szerződést, amit kutyafuttában dobtam be. Határozottan tudtam mit kell tennem.

A szobámból kilépve a folyosón azon imádkoztam, hogy el ne tévedjek ebben a hatalmas házban. De hála az égnek, hamar megtaláltam a lépcsősort, amin tegnap este jöttünk fel.

- Jó reggelt Norina.-köszönt rám a hallban Mr. Voronin

- Jó reggelt.-köszöntem neki mosollyal az arcomon

- Remélem éhes, mert Ms. Johnson allergiás, ha valaki nem eszi meg a főztjét.-kuncogott

Olyan önfeledtnek, vidámnak tűnt. Eddigi találkozásainkkor folyton morcos és hivatalos volt. Egyszerű fekete farmert viselt hófehér pólóval. A haja most is, mint mindig tökéletesen be volt lőve. Pedig nem tudom elképzelni őt a tükör előtt bíbelődni a tincseivel.

A konyhába terelt, ahol egy tőlem pár évvel idősebb nő sürgött-forgott. Rövid, vállig érő barna haja és kék szemei voltak, alkatra teljesen megegyeztünk. Magas és vékony.

- Jó reggelt. Dr. Brown, Victoria Johnson vagyok, a szakácsnő.-nyújtotta felém a kezét

- Örvendek Ms. Johnson.

- Kérem, tegeződjünk.-mosolygott- Remélem éhes, mert egy hadseregnek való ételt készítettem, mivel nem tudtam mit szeret.

- Ó, igazán nem kellett volna Ms...vagyis Victoria.-pirultam el zavaromban

- Dehogynem, nagyon sovány vagy Norina.

- Bagoly mondja.-nevetett fel Alekszej- De igaza van. Ennie kell.

Minden ami szem, szájnak ingere a pulton sorakozott. Gofrik, palacsinták, szendvicsek, tea, kávé, kakaó, gyümölcsök, sütemény, pékáruk tömkelege.

Victoria teljes nyugalommal végig nézte mennyit eszem, Alekszejjel együtt. Már nagyon zavart. Reggeli után segítettem elpakolni Victoriának, ez volt a minimum ezután a fenséges reggeli után.

- Nos, hogy döntött végül?- sétáltunk ki a konyhából

- Tessék.-adtam át neki a papírt, amit eddig letakarva tartogattam a konyhapulton

Kíváncsian fordította meg, a szája pillanatok alatt fülig ért.

- Ez igazán remek Dr. Brown. Akkor hivatalosan is elkezdhetjük az útlevelét kérvényezni.

- Kérvényezni?-torpantam meg a hall kellős közepén

- Természetesen. Haza viszem Önt. Ott lesz a munkahelye.

- De...de...erről egy árva szót sem ejtett eddig Mr. Voronin.

- Most őszintén Ms. Brown, maga szerint milyen nemzetiségű vagyok?- nézett rám úgy, mint egy kisgyermekre a tanító nénije, akit éppen kikérdez egy alapvető dologról, amit mindenkinek tudnia kellene.

Lekezelő stílusa egyre jobban dühített. Ez az arrogáns, tapló orosz. 

- Attól még, hogy orosz származású nem kell azonnal feltételeznem, hogy Ön ott él. Hisz egész brigádot állított fel itt is.

- Ebben igaza van Ms. Brown, de csak mert megtehetem. 

Szemforgatással jutalmaztam pökhendi válaszát, amit nem akart meglátni. 

- Mindenesetre azt hittem itt maradunk az Államokban a munka nagy részében.

Ez a pimasz orosz a képembe nevetett, most már tényleg kezdem nagyon unni, a lekezelő stílusát, amit velem szemben megenged.

- Elnézést, de annyira tüneményes, amikor megcsillogtatja a naivitását.

- Kezdem megbánni, hogy aláírtam a papírokat és azt is, hogy ennyire lekezelő a stílusa Mr. Voronin.

- Ne haragudjon Dr. Brown. Jöjjön, induljunk, az úton elmondok mindent.-kuncogott rajtam