Miután mindenki elhagyta a szobát, Alekszej leültetett a kanapéra.
- Gondolom nem emiatt jöttél le. - ült le velem szemben
- Nem, valóban nem. Miért fél Gregor nagyapádtól?
- Ezt később is ráér megbeszélnünk. Mit szerettél volna?
- Na, de most komolyan, mit tud, hogy Gregor ennyire tart tőle?
- Nagyapám, hogy is mondjam neked... - dőlt hátra a kanapén gondolkodva a megfelelő szavakon- szadista.
- Ezt, hogy érted? Mármint értem a szadista kifejezést, de mitől szadista?
- Nem fogod megtudni. Erre az időre elmész itthonról.
- Hová?
- Van egy nyaralóm nem messze innen. Csak pár napról van szó.
- Nem.-ráztam meg a fejemet
- Nem? - hőkölt meg
Nem szokott hozzá, hogy valaki ellentmondjon neki.
- Nem. Amiről beszélni akartam, hogy sokat gondolkodtam rajtam, rajtad, a történteken.
- Ne is folytasd!-állt fel- Megveszem a repjegyedet, már ma hazamehetsz.
Köpni-nyelni nem tudtam, szóhoz sem hagyott jutni, csak mondta, mondta, mondta. Bármikor vettem a levegőt, hogy megszólaljak nem hagyta. Szerződésről beszélt, ki, hogyan, merre. Kezdtem bepipulni, egy párnát vágtam a fejéhez hirtelen felindulásomban.
- Most ez mi volt? - kapta el az arcából a párnát
- Hagynál szóhoz jutni? - pattantam fel- Egy percre sem áll be a szád! - kiabáltam rá- Nem azért jöttem, hogy hazamenjek, hanem itt akarok maradni veled. De neeem, te rögtön egy török szappanoperában érzed magad, biztosan itthagy, biztosan mást szeret. Elküldöm  anélkül, hogy elmondhatná mit akar. - a hangját utánozva adtam elő- Igazad van, nem kell meghallgatni mit mondok, ugyan minek?! Menjek haza, kit érdekel a szabad akarat?! Mert én a nagymenő....
Időközben felállt és hatalmas tenyerét a szám elé tette.
- Cssst! - csitított lágyan- Cssst!-nézett rám kedvesen mosolyogva- Igazad van! Bocsáss meg! Ezek szerint itt akarsz maradni?
Én csak bólogattam hatalmas tenyere alatt. A férfi elnevette magát, magához húzott és megcsókolt. Hajába túrtam, ő pedig derekam köré fonta karját.
- Szeretlek. - suttogta a számra csókunk után
- Szeretlek. - súgtam vissza- De randi időt kérek tőled minden héten 2 napot. És ezt a szappanoperásdit fejezd be.
Alekszej felnevetett kijelentésemre.
- Most miért nevetsz? Minden lánynak jár randi. - csaptam játékosan vállon
- Mert ez természetes Tündérke. Elviszlek ahová csak szeretnéd. Nincs akadály.-hajolt le hozzám, orrát az enyémhez dörgölte- Bármit megkapsz, amit csak akarsz.
- Akkor szeretném megismerni a nagypapádat.
A férfi arca hirtelen eltorzult, mintha parázsba nyomta volna orrát.
- Nem, túl nagy falat lenne neked.
- Egyszer meg kell ismernem nem?!
- A temetésén majd találkoztok, addig nem.
- De undok vagy.
- A te érdekedben és mindenki másé miatt is.
- Inga?
- A tárgyalások miatt marad, te viszont nem. És nem nyitok erről vitát.
- Jó. - vontam vállat
- Jó? Csak ennyi? Azt hittem nagyobb harc lesz.
- Hát ki is kell engesztelned. - kacsintottam rá pajkosan.
Alekszej felkapott az ölébe és az emeletre sietett velem.

- Átkozott bőrönd! - szitkozódtam még aznap este, ahogy húztam magam után lefele
- Miért nem vártál meg? - kapta ki a kezemből a barátom
- Mert azt hittem készülődsz. Apropó meddig marad nagyapád?
- Pár nap, addig kiéli magát, tönkretesz mindent és mindenkit aztán visszatakarodik az Uralhoz, ahová való. Csak vicceltem... A végével.
Elmosolyodtam, kézenfogva mentünk ki a parkolóba, ahol Gregor várt minket Danieliussal.
Danielius húzhatta a rövidebbet, Gregor vitt.
- Vigyázz magadra. Mindennap foglak hívni. - simogatta az arcomat Alekszej
- Úgy lesz. Vigyázz te is magadra. Ne hallgass rá bármit mond. Te vagy a hősöm. - lábujjhegyre álltam és megcsókoltam
Azonnal viszonozta, alig tudtunk elválni egymástól, mint két tini.
- Mehetünk? - szólalt meg Gregor
- Persze. - bólintottam
A hatalmas szürke Bentley-be ültem Gregor mellé az anyósülésre. Az autó motorja felzúgott, integettem és elhagytuk az eddigi otthonomat.