Aznap egésznap a szobámban ültem és a netet böngésztem a börtön büntetésekről. Willel nem is akartam beszélni, csak a frászt hozná rám. Illetve én ő rá. Senkivel sem akartam beszélni. Féltem, mérges voltam és sírhatnékom volt, hogy ennyire buta vagyok.
Az ajtón kopogtak. Nem válaszoltam, így a kint álló úgy gondolta betessékeli magát.
- Menj innen! - szóltam ki az anyanyelvemen oda se nézve
- Még én is? - szólalt meg Inga oroszul
A lányra pillantottam és majdnem elsírtam magam. Inga elmosolyodott, majd bezárta maga mögött az ajtót.
- Hallottam, mi történt.
- Mindenki tudja? Jaj de jó! - fintorogtam
- Én pontosan tudom mit érzel. Először apám, majd Mauras, és tessék még mindig nyakig benne vagyok.-ült le az ágyamra
Felé fordultam a laptoptól, de nem szólaltam meg.
- Nézd én tudom, hogy nem könnyű és egy laikus ember számára ez ijesztő és felfoghatatlan. Alekszej tudod jól, hogy nem a kedvencem, azok után, amit a családommal tett. De ha szólhatnék egy pár szót ezekről az emberekről.
Mivel nem szólaltam meg, így folytatta.
- Alekszej szeret téged, nem hagyná, hogy bármi bajod essen.
- Igen, egy romantikus tini regényben valóban nem. Inga ez a valóság. Minimum 30 év börtönt kapok ezért.-böktem a laptopra- Tettestárs vagyok, mert tudok róla és nem jelentem fel őket ezért.
- Szerinted az itteniek nem tudnak erről? Norina, itt mindenről tudnak a rendőrök, csak szemethunynak felette.-dőlt előre felém- Az országot ők irányítják. Szerinted miért nem láttál ott akkor rendőrt?
A sírás szélén álltam. A testem remegett.
- Alekszej mindent elmondott ugye?
Én csak bólogatni tudtam, mert ha megszólalok elsírom magam.
- Ez azt jelenti, hogy megbízik benned. Norina, Alekszej szeret téged. A világ végére elmenne érted. Látszik rajta.
- Te, hogy tudtál megbocsátani neki?
- Nehogy azt hidd, hogy imába fogom foglalni a nevét.  Haragazom rá, de tény, hogy a bátyám egy seggfej volt. És ha Alekszej nem, akkor most ti lennétek a föld alatt meg én is valószínűleg. A bátyámnak sok ellensége volt. Idő kérdése volt ez csak. Ennek ellenére sosem fogom neki elfelejteni a tettét, de nem vagyok öngyilkos típus. Főleg nem a házában.
- Meg akarod ölni?
- Jaj dehogy, ugyan már. - legyintett nevetve- Akkor téged öltelek volna meg.
- Kösz. - nyögtem ki
- Nem fogok senkit sem bántani, ha Alekszejjel való tárgyalásom sikerül.
- Milyen tárgyalás? - vontam fel a szemöldökömet
- Területet követelek tőle vagy részesedést, amelyik jobb. Fájdalomdíjat.
- Meg fogja adni?
- Kénytelen lesz. - vont vállat
- Miért mondod ezt el nekem?
- Mert te lehetsz rá hatással, hogy engedjen nekem.
- Miért tenném meg?
- Mert nem fog hagyni a lelkiismereted.-vigyorgott
Na tessék! Ő sem normális, mint a többiek.
- És ha nem teszem meg?
- Akkor megzsarolom veled. Ugyan már Norina nem kérek sokat, csak járj el az ügyemben.
- Mit nyerek én ezzel? - húztam össze a szememet
- Barátságot? Szövetségest? Ne feledd, én is segítettem a szökésben.
- Meglátom mit tehetek. - sóhajtottam
- Kösziiii, ami azt illeti az itt maradásodról,  már csak rajtad áll a dolog. Maradsz Alekszejjel, elfogadod ezt az életet vagy ledolgozod a maradék idődet és hazamész a magányba. Nem akarok beleszólni, de szerintem te is tudod a választ.
Inga felállt és köszönés nélkül távozott.
Ezzel sem lettem okosabb, még mindig vívódtam. Örlődtem, marcangoltam magamat. Igaza van Ingának. Szeretem Alekszejt, ő is engem. Benne vagyok a slamasztikában, már nem teljesen mindegy? Menjek haza az ürességbe? A magányba?
Felálltam az ágyról és elindultam megkeresni Alekszejt, hogy Inga ügyében is segíthessek.
A nappali ajtajában torpantam meg.
- Ide akar jönni. Ma keresett meg. Nem tudom mit kell csinálni.
- Menni fog, ugyan már haver! - hallottam Danielius hangját
- Tudod te mekkora szipirtyó? A fél életemet megkeserítette. És most ide akar jönni. Nori...
Nem tudta befejezni, mert Gregor betolt az ajtón. Az áruló, azt hittem pihen.
- Csak óvatosan, itt még a falnak is füle van.
- Köszönöm Gregor, igazán kedves vagy. - sepertem le magamról a kezét- De éppen be akartam jönni magamtól is. Nem kell tologatni.
- Amúgy sincsenek Norina előtt titkaim Gregor. - szólalt meg Alekszej angolul
- Tudom, hogy tudsz oroszul te banya. - sziszegett a fülembe
Egy gyerekes fintorral reagáltam rá, ennél többet nem tudtam kihozni magamból.
- Gregor készítsd elő a házat holnap reggelre, ugyanis a nagyapám ideérkezik.
- A nagyapád? - szakadt ki egyszerre belőlünk a kérdés Gregorral
- Az a vén sz@rházi? Nem, nem én elmegyek innen, az a szadista nem fogja magát rajtam kiélni.
Sohasem láttam még ilyennek Gregort azelőtt. Falfehér lett és összevissza dadogott. Ha ő így tart valakitől, akkor milyen lehet az a személy?
- Nincs vita, végezd a dolgodat! - csattant fel Alekszej- Elmehettek, Norina maradj.
Ránéztem, erre kedvesebbre vette a hangot.
- Kérlek-tette hozzá lágyabb hangnemben.

Sziasztok!

Ne haragudjatok, de a Wattpad hetek óta nem akart beengedni, fogalmam sincs miért. De megjavult, szóval írom tovább.

Puszi&ölelés:
Nola