Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

55. fejezet

Ott álltam, velem szemben Alekszej, aki vérben forgó szemekkel és előre szegezett fegyverrel meredt Maurasra. Félelmetes volt. Az üzletember, aki piszkos dologban van benne. Rettegtem, remegett minden végtagom, sohasem lesz vége ennek a rémálomnak. Inga nyugodtan állt Alekszej emberének a kezei között, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy fegyvert szegeznek a fejedhez. Izzadt a tenyerem, a szívem majd kiszakadt a mellkasomból, úgy dörömbölt. A halántékom lüktetett.
- Engedd el Norinát! - üvöltött Alekszej
Nem ismert félelmet, magabiztosan kibiztosította a fegyverét. Ennek végképp nem lesz jó vége. Félreismertem, naiv voltam. Sejtettem, hogy valami van a háttérben, de ennyire még sosem ismertem félre senkit. Minden ismert szenthez könyörögni kezdtem magamban.
Egy hatalmas, szinte fülsüketítő dördülés törte meg a feszült helyzetet. Felsikítottam, majd éreztem, hogy melegség önti el a tarkómat. Meghaltam, vége mindennek. De én álltam, nem Alekszej lőtt. Nem én kaptam a lövést. Mauras szorítása egyszeriben ellazult, majd teljesen eltűnt. Alekszej azonnal a mellkasához húzott, esélyt sem adva, hogy hátra pillanthassak. Hangos zokogásban törtem ki. A hatalmas kéz pedig ritmikusan fel és lemozgott a hátamon.
- Már szúrta a szememet ez a féreg.
Gregor összetéveszthetetlen hangja törte meg a csendet.
Mauras maradék emberét elfogták pillanatok alatt. Elfordultam Alekszej biztonságot nyújtó mellkasától.
Ott feküdt Mauras saját vértócsájában. Azt hittem elhányom magam. Mögötte Gregor kórházi köpenyében, leresztett fegyverrel maga előtt.  Sápadt, megviselt arccal nézett a főnökére. Izzadt.
- Gregor!-szólalt meg Alekszej- Te mit keresel itt?
Mellettünk Inga zokogott Danielius karjaiban. Eddig észre se vettem a lány fájdalmát. Basszus mégiscsak a testvérét ölték meg.
- Jöttem teljesíteni a munkaköri leírásomat.
- Danielius, vidd ki a lányokat a kocsihoz! Ti pedig takarítsátok el ezt! - mutatott a halott Maurasra
Alekszej hangja újra ridegre váltott, majd hozzám fordult.
- Sietek! Ülj be a kocsiba.
Én csak bólintottam és minél hamarabb el akartam innen tűnni. Danielius kivezetett minket, egyenesen a kocsikhoz. Kifelé menet mindenbe megbotlottam, majd összeestem. Remegett mindenem, izzadtam, hányinger gyötört. Sokkot fogok kapni.
Jamie pattant ki az autóból. Magához ölelt, nem toltam el jó szándékát. Ő is benne volt nyakig.
- Semmi baj, ülj be!-utasított
- Még te is hiányoztál.-ültem be az anyós ülésre
- Jamie felejtehetlen tudom ám. - kacsintott rám cinkosan
Nem sokkal később követett minket Alekszej és Gregor is. Az utóbbi első dolga az volt, hogy behúzott egy írtózatos nagyot Jamie-nek. A férfi nekiesett az autónak, majd a földön terült el.
- Én is örülök Gregor! - kiáltott fel
- Ezt a veszélyeztetésért! Többet is érdemelnél, ha jobban lennék te kis pöcs!
Riadtan néztem az előttem lejátszódó jelenetet.
Jamie feltápászkodott, Danielius és Inga elindult a saját autójukkal. A lány teljesen ki lehet. Nen csodálom, én is kivagyok teljesen.
Nem szóltam semmit egész úton. Ezt most fel kell dolgoznom. Ha ezt épp ésszel fel tudom dolgozni az maga lesz a csoda.
Alekszej hatalmas kezét combomra tette, amitől összerezzentem.
- Nem lesz semmi baj.-nyugtatgatott
- Nem lesz? Megöltetek egy embert! Ez bűntény és én társ vagyok ebben, ha nem jelentem! Normális vagy? Majdnem meghaltam, te meg itt nyugtatgatsz! Kurvára nem tudok lenyugodni Voronin! Ez nem normális!
- Tudom, de most le kell nyugodnod! Nem lesz semmi baj. A rendőrség sem fog tudni erről hidd el nekem!
- Te mégis ki a fene vagy? Valójában... Nem érdekel a meséd az üzletember szerepedről.
- Most az lenne a legjobb, ha lenyugodnál.
- Hát ezt nem hiszem el! Válaszolj! - kiáltottam rá
Lehúzódott az út szélére. Leállította a motort és felém fordult.
- Nem most foglak felvilágosítani, az idegrendszeredet pihentetnünk kell. Válaszokat fogsz kapni ígérem. Megértem a kifakadásodat, én sem reagálnék jobban, de ha ezt nem lépjük meg, most rád vagy éppen rám kellene húzni a fekete zsákot. Gondolkodj el ezen!
Szavai szinte pofán csaptak. Ha Gregor nem lőtte volna le, vagy én vagy Alekszej feküdne most ott holtan.
Hazáig hozzá sem szóltam, csak szavai jártak a fejemben.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro