Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

54. fejezet

Alekszej:

Mauras házától nem messze parkoltunk le. Remélem beválik ennek a kis ficsúrnak a terve. A kertre láttunk rá. A házban itt- ott pislákoltak a fények. Késő este van. Olyannyira odakoncentráltam, hogy csak arra lettem figyelmes, hogy Jamie kocogtatja mellettem az ablakot. Morcosan leengedtem.
- Készen állsz?
- Már régen.
Jamie horkantott egyet, majd beült mellém.
- Most mi van? Nem fogok a hideg pusztában telefonálni.
Kikötöttem magamat, az összes fegyveremet ellenőriztem, majd kiszálltam az autóból. Jamie pedig felhívta Maurast.
- Nem vagyok a pincsije te korcs! - hallottam, ahogy üvölt vele
Megforgattam a szememet és a parancsra vártam. Egyre türelmetlenebb voltam.
" Indulhattok!" jött az sms Jamietől.
Előre mentem a kocsihoz, intettem neki, hogy nem normális, miért nem intett csak úgy egyszerűen?
Felvettem az adóvevőt és a hat legjobb emberemmel elindultam befelé. A hátsó kerítést könnyedén átugrottuk.
- Lekapcsolom a központi kamera rendszert, 15 percetek van! Igyekezzetek! - beszélt a fülesembe Victor az egyik legképzettem informatikusom
Amilyen gyorsan tudtunk a házhoz közeledtünk, közben folyamatosan visszaszámolt Victor.
- 3, 2, 1. Indulhat!
Sehol egy őr, a hátsó ajtón bekukucskáltunk, Mauras odabent sétált telefonnal a fülén. Jamie egy valamihez ért, mások idejével és idegrendszerével játszani.
Legszívesebben megölném itt helyben, de két embere is felbukkant hirtelen a közelében.
- Erre most nincs időnk Alekszej! - tette a vállamra a kezét Danielius
- Ha jól láttam, a Doki az emeleten van, a nyugati szárnyban. Jobbról a harmadik ajtó.
A hátsó ajtón beosontunk, ketten kint maradtak őrködni. Egy őrt azonnal leterítettem, mihelyst a folyosóra értünk. A többiek pedig eltűntették. Az emeletre egy hátsó lépcsőn mentünk fel. Egy fiatal, szőke lányka jött velünk szembe. Danielius azonnal rávetette magát, a száját a kezével betapasztotta.
- Hol van Norina?
A lány az előbbi kétségbeesésből ragyogó szemmel rázni kezdte a fejét
- Ha sikítani mersz, megöllek! - suttogta neki Danielius- Értetted?
A lány bólogatott. Lassan elengedte.
- Fent van, felviszlek titeket hozzá, de kérlek vigyetek el magatokkal.
Kérdő tekintettel néztünk egymásra. Erre pont nem számítottam.
- Ki vagy te?
- Nem mindegy? Hol van Norina?
- Csak, ha elvisztek!
- Ó, hogy az a....
- 8 percetek van! - szólalt meg Victor a fülembe
- Elviszünk! - szólalt meg helyettem Danielius
Ez még jobban megdöbbentett.
- Kövessetek!
A lány felvitt minket a hátsó lépcsőn, ám két őr ott mászkált.
- Maradjatok itt!
Mióta hallgatok én egy kamaszra? Ez az este egyre rosszabb lesz.
- Fiúk, pont titeket kerestelek! A bátyám üvöltve keres titeket! Mit csináltatok a Bentley-vel?
- Mondtam, hogy meg fogja tudni! - siettek el a folyosón, mi pedig a falhoz lapulva vártunk
- Gyertek! - intett a lány
Norina az ágyon feküdt, tele sebekkel az arcán. Aludt.
- Norina! - rohantam az ágyához- Norina! - ráztam meg
- Alekszej! - nyitotta ki fáradtan a szemét- Itt vagy? Alekszej! - ölelt át szorosan
- Itt vagyok, nem lesz semmi baj. - pusziltam meg a feje búbját- Sietnünk kell! Fel tudsz állni?
- Igen, de van egy karkötőm!-emelte fel a csuklóját- Áramot vezet belém, ha elhagyom a házat
- Bízd rám! - rontott be a lány
- Inga!
- Te Mauras húga vagy?
- Szerinted miért akarok innen lelépni te nagyon okos? - fordult Danielius felé pimasz mosollyal az arcán
A lány pillanatok alatt leszedte a karperecet Norináról.
- Ezt, hogy?
- Azt hiszed nekem nem volt?-kacagott- Lépjünk!
Felállítottam Norinát, sietve mentünk ki. A hátsó lépcsőn igyekeztünk a legkisebb zajjal leérni. Azonban lent már vártak minket. Norinát elragadta tőlem Mauras egyik embere, Danielius pedig Inga fejéhez szegezett fegyvert azonnal. Patt helyzet.
- Engedd el Norinát! - szegeztem a fegyvert Mauras fejéhez
- Engedd el a húgomat! - üvöltötte- Azt hiszed nem látok át a kis brit barátodon? Ugyan már Haver. Beszéljük meg ezt!
- Engedd el Norinát! - biztosítottam ki a fegyvert
Nagyon, nagyon dühös voltam. Norina rettegett Mauras előtt állva. Ez a lány csoda, hogy túléli épp elmével. Magamat hibáztattam, nem akartam belesodorni. Szeretem őt, de ennek nagy ára van. Az életével játszom. Nem tehetem meg ezt vele. Meg akartam védeni, erre itt vagyunk, egy hajszál választja el a biztos haláltól.
Egy fegyver dördült el a folyosón.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro