Norina:

- Igen apa minden rendben, de el hagytam a telefonomat.
- Miért nem messengeren keresed?
- Azért apa, mert nem tudok belépni. Will munkatársa tud ebben segíteni.
Kezdtem elveszíteni a türelmemet. Ne akadjunk már le a felesleges dolgokon.
- Átküldöm.
- Köszönöm apa! Majd hívlak, szia.
Kinyomtam a telefont és vártunk. Pár perc múlva megkaptam Will számát. Amilyen gyorsan tudtam, tárcsázni kezdtem. A szívem most még jobban dobogott.
- Háló! - szólt bele egy álmos hang
- Will, itt Norina, küld el nekem Alekszej számát, amilyen gyorsan tudod.-hadartam el egy szuszra
- Baj van? - a hangja azonnal frissebben csengett
- Elhagytam a telefonomat, apától tudom a számodat. Küld el, majd beszélünk.
Tovább nem tudtunk beszélni, Mauras rontott be, egyenesen hozzám nyaralt, és a hajamat megrántva húzott vissza magához.
- Csak, hogy megvagy! - vigyorgott az arcomba
A könnyeim gurultak az arcomon a fájdalomtól.
- Barátkozunk? Barátkozunk?
- Engedd el Mauras! - szólt közbe Inga- Csak beszélgettünk.
- Telefonnal a kezében? Hogyne!
A telefont kicsavarta pillanatok alatt a kezemből, a hajamnál fogva húzott magával. A kezét csikartam a körmeimmel, de semmi haszna nem volt. Mintha acélból lett volna a keze.
- Gyűlölöm a haszontalan nőket! - vágott le a szoba földjére
Akkorát csattantam, azt hittem beszakad a medencecsontom.
- Mit akarsz? - kúsztam el a falhoz lassan, szipogva
- Be foglak törni Cicus. Alekszej még meg is fogja köszönni.
- Ezt nem teheted, nekem jogaim vannak! - kiabáltam
- Egyetlen jogod van itt, hogy nekem engedelmeskedj! Ha nem tetszik, egy pillanat alatt megöllek.
Előkapott egy fegyvert a hátsózsebéből. Reszkettem, mint a nyárfalevél. Zokogtam és könyörögtem. Még a filmekben is félek a fegyverektől, nem még itt, mikor a fejemhez tartják.
- Van egy ajánlatom számodra. Vagy most helyben lepuffantalak és véget ér az egész vagy innentől kezdve engedelmeskedsz. Melyiket válasszam?
- Válaszd?
- Én vagyok az új főnököd, te nem dönthetsz Csillagom!
Alig láttam a könnyeimtől. Reszkettem, szinte már csontig hatolt az ideg. Ez a férfi beteg.
- Engedelmeskedsz?
Én csak bólogattam hevesen.
- Nem hallom! - nyomta a fejemhez a fegyvert
- I.. I.. Iiiigen. - dadogtam összevissza
- Látod? Máris megy! - vigyorgott- Most megtanulod egy életre hol van a helyed. - ragadta meg a hajamat újra és magához rántott
A fájdalomtól alig láttam, folyamatosan csorgott a könnyem.
- Ha még egyszer meglátlak Inga közelében megöllek.-sziszegte- Érthető voltam?
- Igen. - mondtam elhaló hangon
- Ez itt kedvesem nem a liberalizmus melegágya. Ez az orosz valóság. Jobb, ha hozzászoksz! - lökött el magától- Utolsó húzásod volt!
Rám csapta az ajtót én meg a falhoz lapulva zokogni kezdtem. Nem sokkal később újra bejött Mauras. A kezében egy fekete karkötőhöz hasonlító tárgy. Rám kapcsolta pillanatok alatt. Voltam hasonló szituációban, már akkor sem tetszett.
- Ez a kis kütyü aranyom áramot vezet a testedbe. Több fokozaton működik.
Megnyomott az óráján egy gombot, mintha darázs csípett volna meg. Odakaptam, a másik kezemet is megrázta.
- Ez volt az első fokozat. Az utolsó fokozat égési nyomokat és halált is okozhat.-vigyorgott rám gonoszan- Úgy gondolkozz mit csinálsz. A beépített Gps alapján tudom merre vagy. Víz- és ütésálló. Nem érdemes próbálkozni vele.-simított végig az arcomon lágyan
Mintha nem is ugyanaz az ember tartott volna fegyvert a fejemhez néhány perccel ezelőtt.
- Kár lenne ezért a cuki pofiért. Igazam van ugye?
- Igen! - suttogtam magam elé
- Ha hozzád beszélnek, nézz a szemembe!
Újabb rázást kaptam, a kezemet alig éreztem.
- Igen! - néztem fel rá
- Megy az. - kacagott fel- Jól ki fogunk jönni szerintem. - kuncogott
Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott.
Nem tudom meddig ülhettem a padlón, felkeltem és elindultam a fürdőbe. Zokogva öltöztem le és álltam be a zuhany alá. A forró víz valamelyest megnyugtatott, csak álltam alatta és hagytam magamra folyni.
Hangos kopogás zavart meg.
- Ruha az ágyon, ne folyasd annyit a vizet!
- Ne folyasd annyit a vizet! - tátogtam leginkább magamnak vele gúnyolódva
Törülközőbe csavartam magamat, odaálltam az ajtóhoz hallgatózni. Sehol senki. Neszt sem hallottam. Biztos kiment. A szobába lépve tényleg ott volt kikészítve ruha. Egy rövid nadrág és egy póló. Felvettem amilyen gyorsan csak tudtam és ágyba bújtam. Hiányzott Alekszej háza. Hiányzott Alekszej, a szobám, a fogkefém, a fésűm, a telefonom, a patológia, egyszerűen minden. Még az az örökké morgó Gregor is hiányzott.