Ott álltunk a nappalim közepén, a maszkos fegyveres a fejemhez tartotta a fegyverét, velem szemben pedig egy orosz, aki szintén fegyvert tartott a kezében. A szívem majd kiszakadt a helyéről, a sokk szélén álltam. Ha ebből kijutok esküszöm elmegyek templomba hálát adni a Jó Istennek.

- Nem mondom még egyszer, dobd el a fegyvert!-üvöltött, miközben kibiztosította a fegyvert a halántékomhoz nyomva még jobban

- Jó, rendben, leteszem.-hajolt le lassan Alekszej- Csak engedd el a lányt.

- Csúsztasd ide!-üvöltött megint

- Rendben

Alekszej úgy tett, ahogy a rabló mondta. A lábaim elé gurult a fegyver.

- Most pedig hátrálj!

Az orosz ismét teljesítette a kérését, három lépést hátrált. Egész testemben remegtem.

- Nyugalom Cica.-suttogta a fülembe- Ha jól viselkedsz, nem esik bántódásod.

Hangos fegyver dörrenés szelte át a levegőt. Felsikítottam ijedtemben, és a következő pillanatban a földön landoltam. Szapora légzésem közepette átfutott a fejemen, hogy lelőttek, meglőttek, mi történt?

Felülve a maszkos rablót láttam a földön elterülve, vérben úszott. Fejbe lőtték. De ki? És mikor? Hogyan?

- Norina!-termett mellettem Alekszej

Megkönnyebbültségemben magamhoz öleltem a nyakánál fogva és hangosan zokogni kezdtem. Az orosz a hátamat simogatta, miközben nyugtatgatott.

- Cssst. Semmi baj!

- Úgy féltem.-zokogtam a pulcsijába

- Minden rendben van. Jöjjön!

Eltávolodtam tőle és megtöröltem a szememet. Két vadidegen férfi jött be, Alekszej utasításait követve mindkét férfit eltávolították a lakásomból. Voronin leültetett a kanapémra, ő pedig leguggolt elém, kezét a térdemre téve.

- Most pakoljon össze és elviszem magamhoz.

- j...jó-bólogattam hevesen

A hálószobámba mentem, szédültem és fájt a fejem. Kihúztam a bőröndömet az ágyam alól és belepakoltam jó néhány ruhát, valamint néhány fürdőszobai kelléket, amiket szükségesnek találtam.

- Mehetünk?-mosolygott rám kedvesen Mr. Voronin

Az első ami feltűnt, a tiszta padló. Sehol egy vérfolt.

- Nem kellene szólnunk a rendőrségnek?

- Nem szükséges, én már megtettem a megfelelő lépéseket. Ne aggódjon Ms. Brown.

- Köszönöm.

Mr. Voronin kivette a kezemből a bőröndömet és együtt hagytuk el a lakást. Nem tudtam volna ott maradni ezek után. Féltem, sőt egyenesen rettegtem. Nem mindennap támadják meg így az ember lányát.

Mr. Voronin természetesen egy felső kategóriás autóval érkezett hozzám, ugyan mi mással?

- Én a saját autómmal mennék.-álltam egyik lábamról a másikra zavaromban

- Nem engedem, hogy ilyen állapotban vezessen Ms. Brown. Az egyik alkalmazottam eljön érte, így jó lesz?-mosolygott rám kedvesen

- Köszönöm.

Úgy éreztem magamat, mintha önszántamból lépnék be az oroszlán barlangjába. Nem is mintha, hanem valóban így éreztem és így is cselekedtem. De ebben az állapotban ő volt az egyedüli, akiben megbíztam. A szomszédság is felettébb csendben volt. Senki sem kérdezősködött, sehol egy szomszéd. Mintha mindenkit csendre intettek volna. Az ember esze megáll.

- Hogy érzi magát Ms. Brown?-szólalt meg utunk során most először Alekszej

- Mint akinek a fejéhez tartottak egy fegyvert Mr. Voronin.-sóhajtottam fáradtan

- Én magam sem találkoztam még ilyen incidenssel.

- Ahhoz képest elég magabiztosan tartotta a fegyvert.-fordultam felé

- Az adrenalin lehetett az oka.-mosolygott rám a piros lámpánál megállva

A beszélgetésünket itt le is zártuk. Nem tudtam neki mit mondani. Az igazat megvallva most nem is akartam róla beszélni. Fel kell dolgoznom a történéseket.

Mr. Voronin a főútról egy mellékútra kanyarodott le, a város határában. Fákkal övezett területre értünk, itt a házak szétszóródva épültek, csak 1-1 postaláda jelezte, hogy valahol bent a fák között laknak.

- Megérkeztünk Ms. Brown.-hajtott be az egyik postaláda mellett

Feljebb ültem az ülésben, már amennyire lehetséges volt. A fák között nem sokkal később egy ház alakja rajzolódott ki. Nem akármilyen ház tárult a szemem elé. Két szintes, hatalmas ház. Egy kisebb kastélynak felelt meg. A számat majdnem eltátottam a csodálkozásom közepette. A ház külseje kőből épült, hatalmas ablakokkal.

A ház előtt az a férfi állt, aki a lakásomból eltüntette a rablókat. Most jobban meg tudtam őt nézni magamnak. Közel 2 méter magas, jól edzett 30-as évei elején járhatott. Rövid, tüsire vágott haja és pimasz kék tekintete volt.

- Demetrij, kérlek vidd fel Ms. Brown bőröndjét a szobájába

- Igen, Uram.-bólintott

Alekszej megkerülte az autót és együtt léptünk be a palotájába. A ház kész labirintusnak bizonyult. Hihetetlen ez a gazdagság. Ehhez képest az én modern kis lakásom egy porfészek volt. Hihetetlen milyen bútorok és festmények foglaltak odabent helyet.