49. fejezet
Munka végeztével nyújtózkodtam egyet és elindultam az öltőzőbe. Komótosan kinyitottam a szekrényt, elővettem a telefonomat. Egy üzenet érkezett Alekszejtől.
" Indulok érted. Szeretlek. A"
Széles mosollyal a számon visszapötyögtem.
" Várlak. Szeretlek!"
A telefont visszatettem a táskámba. Nagy hiba volt. Egy kar fonódott a kezemre, ezzel a testemhez szorítva, mozdulni nem tudtam. A másik kéz pedig a számra fonódott.
- Szervusz Doki. - suttogta egy idegen férfi hang az anyanyelvemen
A szívem hevesen dobogott, szinte már a torkomban vert. A lábaim rogyadozni kezdtek, realizálódott bennem, hogy elrabolnak. A félelem egyre jobban elhatalmasodott. Hol van Gregor?
Az elrablóm kivonszolt az öltözőből. Egy hatalmas sötétkék terepjáróhoz vonszolt. Igyekeztem ellenállni, de jóval erősebb volt nálam. Egyszerűen benyomott hátra. Mire megfordultam volna, egy éles tűt éreztem a nyakamban. Pillanatok alatt elsötétült előttem a világ.
Homályos volt az egész világ, ráadásul forgott is kegyetlenül, mikor újra kinyitottam a szememet. A fejem majd szétszakadt. Óvatosan felültem, körbenéztem. Egy hófehér szobában voltam, én pedig egy ágyon ültem. Az ablak kívülről rácsos volt, a szobában egy fotel és egy nagyobb komód kapott helyet. Megdörzsöltem a szememet a jobb látás érdekében, ekkor csörrent meg egy lánc. Kikötöztek. Bilincsben végződött a lánc a jobb kezemen. A lánc másik vége pedig a falban. Hurrá, nehogy el tudjak menni pisilni is.
Lánc rángatásaim közepette kinyílt az ajtó. Egy Gregornál is mogorvább férfi lépett be. Közel 2m magas, hórihorgas férfi, fekete szakállal, sötét szemekkel, sebhellyel a szemhéján. Mintha Zordont látnám megelevenedni. Szó nélkül lekapcsolt a falhoz rözgítésről és a láncnál fogva húzni kezdett. A jó reflexemnek köszönhető, hogy nem estem azonnal hasra.
- Hé, hé lassabban! Hová megyünk? - kiabáltam neki
A férfi csak ment előre töretlenül, mintha meg sem hallotta volna amit mondtam neki, lehet, hogy oroszul kellett volna. De az elrablóm angolul beszélt.
Egy nappaliba vitt, elképesztő gazdagság vett körbe. Alekszej háza ehhez képest viskó. Mintha egy királyi palotában lettem volna. A padlón láttam a saját tükörképemet. Egy szalonba vezetett, ezt nappalinak nem lehetett nevezni. Halvány, mentazöld színben pompázott minden. Hatalmas ablakai voltak a helységnek. A szám majdnem tátva maradt.
A férfi a bőr kanapéhoz vezetett, ott lenyomott, gondolom, hogy üljek le.
- Ezt szebben is lehetett volna te majom! - sziszegtem a fogaim között
A férfi a láncom végével megállt nem messze tőlem. Nem sokáig maradt ez a cseppet sem idillikus csend. Egy 40-es jól öltözött, borostás férfi lépett be az ajtón. Mogyoró barna szemei voltak, a bőre napbarnított. Borostát viselt. Alekszejjel egy magasak lehettek. A férfi rám villantotta szemeit, amitől ösztönösen összehúztam magamon a köpenyemet.
- Üdvözlöm nálam kedves Norina Borwn. - üdvözölt saját anyanyelvemen akcentussal a hangjában- A nevem Mauras Baltrakonis, egy ideig az én vendégszeretetemet fogja élvezni.
Helyet foglalt velem szemben a kanapén. Szemei úgy pásztáztak végig, mintha én lennék a legújabb játékszer az oviban.
- Mit akar tőlem?
Tényleg? Ennél klisésebb nem is juthatott volna eszembe. Komolyan Norina, szedd már össze magad!
- Ahogy most nézem, akár akarhatnék is.-vigyorgott rám- De úriember leszek még most.-kacsintott
Igyekeztem figyelmen kívül hagyni utolsó mondatát.
- Mi lett Gregorral?
- A fiatal emberrel a patológián? Szerintem még él. - vont vállat
- Most él vagy nem? - csattantam fel
Sosem gondoltam volna, hogy Gregorért fogok egyszer aggódni, erre tessék. A mogorva, komisz orosz miatt aggódok.
- Nyugodj meg Norina. Árt a szépségednek a sok aggódás.
Fel tudtam volna robbanni ott helyben.
- Meddig leszek így leláncolva?
- Amíg szükség tartja.
- Miért nem enged el? Ha nem én kellek, akkor mire volt ez jó? - emeltem fel a kezemet
- Mert két férfinak is fontos vagy Norina. És ez igazán csodás. Jamie és Alekszej bármire képes lenne érted. Most már megértem miért.
- Engedjen el! Kérem! - ráztam meg a bilincset kétségbeesetten
- Nem, nem. - rázta meg a fejét- A vendégem maradsz. Ha jól viselkedsz akár le is vehetem, de amíg rossz kislány vagy, marad.
- Mi van? Kislány? - akadtam ki- Elmúltam 20, kikérem magamnak.-pattantam fel
A láncot tartó férfi megrántott és hanyatt estem vissza a kanapéra. Mauras elmosolyodott.
- Nos, ha befejezted gyermeteg hisztidet, itt az ideje egy gyors telefonálásnak. - hajolt előre önelégült mosollyal az arcán
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro