Mióta felnőttem, igyekeztem tudatosan nem magamra venni a szüleim problémáit. Ezeket nekik kell megoldaniuk, nekem pedig támogatni őket. Ez így szép és jó, de gyakorlatban nem működik olyan hej de könnyen.
Délután gyomorgörccsel ültem be Alekszej mellé. Izgultam a látogatás miatt.
- Ne izgulj, ott leszek melletted. De ha nem akarod..
-De, akarom. 
A férfi nem nyüstölt tovább, örültem, hogy nem nyaggat, idegesít.
Hazaérve egyenesen Sarah-hoz mentünk.  A gyomrom görcsbe volt, Alekszej kezét majd elszorítottam. A férfi jelenléte segített csak.
A pince folyosóján csak a cipőink kopogását hallottuk.
Megálltunk az ajtó előtt, a férfival szembe fordultam.
- Szeretnék egyedül maradni vele.
- Itt várlak. - puszilta meg a homlokomat
Nyeltem egy nagyot, majd benyitottam. Sarah egy vas csőhöz volt kötve a földön ült. Tőle nem messze egy vödör és egy tálca hevert, amin étel maradékok voltak. Nem nézett fel jöttömre, hosszú haja kócosan hullott arcába. Szőkesége tele volt piszokkal.
Közelebb léptem hozzá, de tisztes távolságban maradtam tőle. Bármire képes lehet. A tenyerem izzadni kezdett az idegességtől.
- Sarah.-szólítottam meg halkan
A lány még mindig nem mozdult, már kezdtem azt hinni, hogy nem is él.
- Mit keresel itt? - szólalt meg rekedtes hangon
- Beszélni szeretnék veled.
- Mégis miről? Mit akarsz?
- A történtekkel kapcsolatban vagyok itt.
- Már annak a semmirekellő orosznak is mondtam, hogy semmi közötök hozzá.
- Azért van 1-2. Sarah miért tetted ezt? Mit ártottam neked?
- Közénk álltál.
- Ki közé?
A lány óvatosan felállt, amennyire a láncai engedték és végre a szemembe nézett. Egy hidegvérű, kiszámíthatatlan idegennel néztem farkas szemet. Félelmetes volt. Vajon mikor fordult át így?
- Minden rendben volt, amíg meg nem érkeztél. Előtte csak velem foglalkozott. Mindennap eljött hozzám, mindennap érdeklődött felőlem. Erre jöttél te és mindent elrontottál. - köpött felém egyet- Ha te nem lennél most boldogan élhetnék vele. Igaza volt...
- Kinek? - ugrottam el a köpése elől
- Mi közöd hozzá te szutyok?-üvöltött fel torka szakadtából
- Sarah nem ismerek rád.
- Kösd fel a nadrágodat Doki, nem lesz könnyű menet. Túl sokan akarnak titeket külön látni.-kacagott fel gúnyosan
- Kik?
- Takarodj innen!
- Alekszejnek elárulod? - váltottam hirtelen
- Itt van?-csillant fel a szeme
Mintha bipoláris zavarban szenvedne. Ez a lány beteg. Ezután nem tudtam rá haragudni. Egy másik érzés lett rajtam úrrá, mégpedig a sajnálat. Nevezhet bárki naívnak, de sajnáltam őt. Nem tehet róla, hogy belebetegedett a szerelembe. A józan ész és az őrület határa sokszor egészen közel van egymáshoz.
- Behívjam neked? - guggoltam le hozzá
- Megtennéd? - kapta fel a fejét
A szeme vörös volt és karikás a kialvatlanságtól és talán a sírástól.
- Ha elmondod nekem ki bérelt fel és miért.
- Neki elmondom, neked semmit. - sziszegte, miközben bilincsét rázta.
- Jó. - álltam fel- Behívom neked.
- Juj, de nem vagyok elég szép neki. Jaj így nem láthat meg.-kapkodott hajához, amennyire csak tudott
Fogalmam sincs min mehetett keresztül.
- Segítesz?
- Nem bántasz?
- Nem, csak kérlek legyek szép.-könyörgött
A szám szélébe haraptam, tartottam is tőle, de segíteni is szerettem volna neki. Megigazgattam szőke fürtjeit, ujjaimmal kifésültem.
- Gyönyörű vagy Sarah. - léptem el tőle
De a lány nem volt rest, abban a pillanatban elgáncsolt és rám ugrott. Sikítani kezdtem, képes lett volna megfojtani abban a pillanatban, ha Alekszej nem lép közbe időben. Lerántotta rólam az őrjöngő Sarah-t, aki egészen a falig csúszott, a lánc csörgését hallottam csak, ami a vascsőhöz volt rögzítve. Alig kaptam levegőt, a levegőt csak kapkodtam.
- Jól vagy? - állított fel
- Azt hiszem. - fogtam meg a segítő kezét
- Alekszej én ezt nem akartam. Ő tehet mindenről. - szólalt meg Sarah angyali hangon- Ő bántott engem.
- A kamerán láttunk mindent. Ne tagadd!
- De... De... De én csak kettőnkért tettem mindent! - kúszott oda négykézláb
Ez egyre félelmetesebb volt, mintha egy horrorfilmbe cseppentem volna.
- Maradj ott!-üvöltött rá és fegyvert rántott a semmiből Alekszej

Halihó!

Bocsánat a mai bénázásért, a wattpad frissített és nem tette ki a történetet.
Köszönöm a sok aggódó üzit.

Puszi: Nola