- Honnan tudsz oroszul? - tette fel másnap a kocsiban a kérdést
- Azt hittem tegnap ez lesz az első kérdésed.
- Megfordult a fejemben, de annyira lelkesen meséltél, hogy nem akartam beleszólni.
- Édesanyámmal jöttem ide még apró gyerekkoromban és fél év alatt sikerült elsajátítanom, valamint az egyetemen az orosz cserediákokkal is jóban voltam, így csiszolhattam tovább a tudásomat, főleg a káromkodást és a szlenget haver.
Alekszej felnevetett az utolsó szavamon.
- És miért nem árultad el?
- Abban semmi vicces nem lett volna. - vontam vállat
- Gregornak mikor akarod elmondani?
- Az utolsó munkanapomon.
Csend tört ránk, eddig eszembe sem jutott, hogy ennek egyszer vége lehet. Akkor mit fogunk csinálni? Távkapcsolat?
- Nem akarok távkapcsolatot. - mint aki a gondolataimban olvasott
- Én sem. - sóhajtottam
- Nem engedlek el olyan könnyen, erre még visszatérünk. - tette kezét a combomra
- Hogy érted?
- Majd később.
- Akkooooor mi volt abban a raktárban? Miért kellett Jamie-nek?
- Üzleti dolgok, nem akarlak vele untatni.
- Ugyan már Alekszej, kérlek.
- Ráérsz még erre.
- Együtt vagyunk nem? Szerintem illene tudnom arról, ha már belekevertél. És mentettem a hátsódat.
- Ezt a kártyát még ki fogod játszani ugye? - parkolt le a patológia előtt
- Ha nincs más választásom. - vontam vállat
- Egy nap mindent meg fogsz tudni. Addig élvezz ki minden pillanatot.
- Ezt, hogy érted? - kötöttem ki magamat
- Szeretlek. - hajolt közel hozzám
- Szeretlek, de ennyivel nem úszod meg Voronin. - pusziltam meg a száját
- Tudom Kedvesem.-kuncogott- Délután jövök érted.
Fejcsóválva szálltam ki az autóból és mentem be az épületbe.
Az irodában megtaláltam a beígért diktafont, mellette egy cetlit és egy táblacsokit.
"Használd egészséggel. A"
Elmosolyodtam és megettem két sor csokit. A telefonom megrezzent a zsebemben. Apa neve villogott. Igen, illett volna visszahívnom.
- Szia Apa.
- Szia, hogy vagy? Kezdek aggódni miattad. Alig tudok valamit.
Ebből, több, mint egy órás beszélgetés sikerült. Valóban elhanyagoltam őt mostanában. A hangja sokkal jobb volt, mint a múltkor.
- Meg tudnád adni Will számát? - tért a lényegre
- Persze. Őt szeretnéd felkérni?
- A cége az egyik legjobb. Bízom benne.
- Elküldöm messengeren.
- Köszönöm. Anyáról tudsz valamit?
- Semmit.
- Jellemző. Na, de vidámabb téma. Milyen a munkahelyed? Rendesek ott veled?
Nagyjából elmondtam apának a dolgokat, azt nem kötöttem az orrára, hogy összejöttem a főnökömmel. Nem hiszem, hogy annyira el lenne ragadtatva tőle.
- Hiányzol Nor.
- Te is nekem apa, de nemsokára otthon leszek. Aztán nem fogsz tudni levakarni magadról. - kuncogtam
- Ajánlom Kisasszony! - nevette el magát
- Többet foglak keresni apa ígérem.
- Ahogy van időd kincsem. Mennem kell. Ne haragudj!
- Semmi baj apa, szia.
Jó érzés volt egy kicsit beszélnem apával, anyával annál kevésbé. A diktafonra mondtam fel az adatokat, mikor anya csörgött rám. Kinyomtam a diktafont és az orrommal nagy nehezen benyomtam a zöld gombocskát.
- Szia anya, dolgozom, ki vagy hangosítva.
- Szia Drágaságom! Hogy vagy? Hívhatnál többször is.
- Anya 2 különböző kontinensen vagyunk, szoros a munkaidőm.
- Most érdekes fel tudtad venni.
- Igen, könyékig vagyok szószerint valaki gyomrában.
- Ne légy szemtelen.
Ilyenkor le tudtam volna marni a bőrt az arcomról.
- Anya, dolgozom. Mit szeretnél? - kérdeztem szinte vicsorogva
- Fel sem hívatlak csak úgy? Na jó, megadnád Will számát?
- Már apának megadtam.
- Francba! Gondolom megadtad neki.
- Meg.-csíptem el egy ért közben- A stipistop rendszer nagy hatalmú.
- Sosem nősz fel ugye?
- Sosem fogod abbahagyni a piszkálódást ugye?
1:1 Édesanya.
- Hogy vagy? Hiányzol Édesem.
Igen, anyának mintha két személyisége lenne. Pillanatok alatt változik a hangulata, de már hozzászoktam.
- Jól vagyok, csak hideg van itt.
- Tudod még hasznosítani a nyelvtudásodat?
- Igen. Veled mi újság?
- Áhh, teljesen kiveszi minden erőmet a válás. Szerencse, hogy J... - itt elharapta a mondata végét
- Kicsoda? - emeltem ki a kezemet a holttestből megdöbbenve
- Senki, csak egy jó barátom. - nevette el a végét
- Ki is ő?
- Muszáj ezt most Nóri a?
- Anyaaa! - szóltam rá, miközben a halott hasfalán támasztottam meg a kezemet
- Jacknek hívják.
- Ugye nem az a Jack?
- Nem, nem Susan barátnőm volt pasija. A legjobb barátja.
- Sokkal jobb.- csóváltam a fejemet
- De ha elmered pletykálni. - mintha meg sem hallotta volna megjegyzésemet
- Lakat a számon anya.
Meg sem lepődtem, hogy máris van valakije. Anya hajlamos volt ezekre a dolgokra, Dorothy néném elmondásai alapján már tini kora óta volt mindig valakije.
Miután letettük a telefont, visszakapcsoltam a diktafont és dolgoztam tovább a gondolataim a mélyedve. Azt hiszem volt miről agyalnom.