Apró puszilgatásra ébredtem.
- Lehet ezt minden reggel kérni? - dünnyögtem félálomban
- Lehet, jó reggelt. - puszilt bele a nyakamba, mire felkuncogtam- Hoztam neked kávét.
- Kávé! - pattantam fel
Az orosz csak nevetett, míg én az éjjeli szekrényre tett kávéra cuppantam.
- Mi a mai program? - érdeklődtem
- Elmegyünk várost nézni, utána megyünk a reptérre, ahogy megbeszéltük.
- Szuper! - mosolyogtam- Köszönöm neked, hogy elhoztad ide őket. Nagyon hiányoztak nekem.
- Tudom-mosolygott
Felkelt az ágyból, az ajtóhoz ment és kinyitotta. Austin és Will esett be rajta. Felvont szemöldökkel néztem végig az eseményeket.
- Nekem is nagyon fog hiányozni a sok kíváncsi fül.- lépett át rajtuk Alekszej- Túl hangosak vagytok.-szólt oda nekik
- Ti mit csináltok?-pattantam fel én is az ágyból
- Nyertem! - csapta hátba Austin Willt
- Elmentek ti a fenébe! Nem unjátok még? - szóltam rájuk erélyesen.
- Ezt nem lehet, megvan a repjegyem ára. - keltek fel a földről
- Készülődjetek, 30 perc múlva a konyhában.
Alekszej visszalépett, nyomott egy gyors puszit a számra, majd eltűnt a fürdőbe
- Sosem fogtok felnőni ugye? - csóváltam meg a fejemet bosszúsan
- Az igen Kisanyám! - torpant meg Mere az ajtóban
- Húzás kifelé! - intettem nekik
- Megvolt mi?-vigyorgott Austin
- Nem hiszem, akkor nem lenne ennyire morcos.
Belebokszoltam mindkét fiú vállába, mire fájdalmasan felnyögtek.
Reggeli után Alekszej autójába bepakoltunk és elindultunk a városba. Míg a többiek fotóztak, mi kézenfogva andalogtunk.
- Nekünk nincs is közös fotónk.-vetettem fel
- Szeretnél?
- Ha lehet. - mosolyogtam rá
Meredith készített rólunk fotókat, amik jól sikerültek szerintem. Baráti fotókat is készített rólunk Alekszej. A nap végére fájt a szám a sok mosolygástól.
- Nagyon, nagyon fogtok hiányozni. - öleltem át őket a reptéren egyenként.
- Te is nekünk. Alig várjuk, hogy haza gyere.
Nem tudtam uralkodni magamon, elpityeredtem.
- Szeretlek titeket! - szorítottam őket magamhoz
- Mi is téged. Te pedig! - lépett Mere Alekszejhez- Ha meg mered bántani, ha egy könnycseppet ejt miattad, én esküszöm puszta kézzel foglak megölni. Ne akard egy texasi haragját magadon érezni.
- Vigyázok rá. - mosolygott le rá a barátom
- Ajánlom. - sziszegte
Könnyes búcsú után még kifele menet is pityeregtem a reptérről.
- Ha ezt tudom, hogy bébiszitter leszek, meg sem hívom őket. Mindig ilyenek?
- Most még viselkedtek is. - töröltem le nevetve a sírás utolsó könnycseppjeit
- Nincs több kérdésem.-mosolygott rám
Nem haza vitt rögtön. Egy hegyi útra tért rá, szerpentinen mentünk fel. Hiába faggattam, nem válaszolt, csak ment tovább.
- Ugye tudod, hogy számomra nem ez a legkedveltebb tulajdonságod?
- Tudom, de ha elárulnám nem lenne meglepetés. - simogatta meg a combomat
Hatalmas keze ott pihent a combomon, az én kezemet az övére helyeztem.
Egy parkolóban álltunk meg, előttünk pedig a város. Tátva maradt a szám. Egyszerűen fantasztikus volt a látvány.
- Tetszik? - kötötte ki magát
- Eszméletlen gyönyörű! - követtem a példáját
A kocsi elejéhez sétáltam, onnan szemléltem a várost. Alekszej lépett hozzám, kezében két bögrével és egy termosszal. Letette őket a motorháztetőre.
- Ez micsoda?
- Forró csokoládé. Mivel én vezetek, egyedül meg csak az ökör iszik magában, gondoltam így mindketten jól járunk. - mosolygott rám
- Te előre kitervelted?
- Baj? - öntötte az egyik piros norvég mintás bögrébe a gőzölgő forró italt.
- Dehogy, ez fantasztikus. Nem is tudtam, hogy romantikus vagy.
- Csak azzal, akit szeretek.
- Tehát Gregorral is szoktatok.
- Norina, leharapom az orrodat! - nevette el a mondata végét
- Ne haragudj. Szabad ezt nekem? - böktem a bögrére
- Ezt már csak nem töröd össze. Bízom benned.
Neki támaszkodtunk az autónak.
- Ránk.
- Ránk. - koccintottunk egymás szemébe nézve
Alekszej átkarolt, úgy iszogattam a forró csokimat. Ha ez nem romantika, akkor semmi sem.
- Mesélsz egy kicsit magadról?
- Mit szeretnél tudni?
- Milyen gyerek voltál?
- Nagyon rossz gyerek voltam. Az első nap haza szöktem az iskolából, mert úgy döntöttem unalmas. Anyám papuccsal vert el, mikor megtudta.-kuncogott- Apám kocsiját 15 évesen elloptam, hogy elmenjek azelőtt a ház előtt zenét döngetve, ahol az a lány lakott, aki éppen tetszett. De kitűnő jegyeim voltak mindig. Emiatt nem csaptak ki a suliból. Neked milyen volt a gyerekkorod?
- Békés, idilli. Mindenem megvolt, amire vágytam, de mindig meg kellett érte dolgoznom. Én jó voltam mindig, aztán az egyetemen pótoltam.
- Mesélj! - kortyolt a forró csokiba mosolyogva
- Hááát egyszer egy fiú beszöktetett egy medencéhez a strand területén, megjegyzem január volt. Fogadásból belementem fehérneműben. Aztán ott volt az az este, amikor a koli oldalát lepisiltük.
Fogalmam sincs mennyi idő telhetett el, de minden percét élveztem a közös beszélgetésünknek. Alekszejt is felszabadultnak éreztem.

Halihó!

Nem tudom lesz-e rész karácsonyig, de legkésőbb a 2 ünnep között lesz. Ezúton is kívánok minden kedves olvasómnak Áldott, békés karácsonyt! 🎄

Ti vagytok a legjobbak!

Millió puszi!

Nola