- Mindjárt megyek, csak elmegyek a mosdóba. Nem bírom ki hazáig. - toporogtam az öltözőnél
- Elkísérlek. - ajánlkozott Sarah
A mosdóhoz beálltunk a sorba. Mi voltunk az utolsók. Nagyon lassan haladt, de csak bejutottunk. Dolgom végeztével kezet mostam. Egy rongyot nyomtak az orromhoz a semmiből. Elsőre felismertem, hogy mi ez. Kloroform. Kiegyenesedve láttam, hogy Sarah az. A pupillám kitágult a felismeréstől, gyomorszájon vágtam, mire elengedett.
- Te! - kiáltottam fel
Az ott tartózkodó nők közül egy sem kapcsolt, sikítva rohantak kifelé. Gratulálok! A nagy bátor társadalom.
- Miért teszed ezt Sarah? - hátráltam a fal felé- Azt hittem jöl kijövünk.
- Amíg nem jelentél meg Alekszej az én társaságomat kereste.
- Erről nem én tehetek.
- De te tehetsz.
Egy tűt vett elő a semmiből. Végig nála volt? Hogyan? Mikor? Mi van benne?
- Az micsoda? - csuklott el a hangom
A szememet le sem vettem a kezéről.
- Nem hatott a kloroform. Azt mondta, hogy nyomjam beléd ezt a kis csodát.
- Mert a kloroform nem hat azonnal te idióta! Ki adta neked?
- A szerelmem.
- Alekszej?
A lány hangosan felnevetett. Soha életemben nem tapasztaltam még ilyet. Az őrület határán táncolt. Kezdtem nagyon félni tőle. Az ilyen bármire képes.
Meredith rontott be az ajtón, ezzel elterelve Sarah figyelmét, én pedig kapva kaptam az alkalmon, elrohantam mellette, egyenesen az éppen megérkező Alekszejhez.
- S... Sarah. - sírtam el magamat
Will és Austin a lányhoz léptek, aki hiába hadonászott a tűvel, a két fiú könnyűszerrel lefegyverezte. Végszóra Gregor érkezett meg egy társával.
- Vigyétek! - bökött a fejével Sarah felé
A lány lehajtott fejjel meredt a földre. Remegett minden végtagja, a tű ott hevert a padlón. Félelmetes látványt nyújtott. Mióta tervezhette ezt? Miért pont most lépett színre? Reszkettem, izzadtam, kezdtem sokkos állapotba kerülni a történtek miatt.
Az orosz hatalmas karjával magához ölelt, én pedig csak zokogtam. Gregor eltette a bizonyítékot, majd elvitték a támadómat.
A hazafelé vezető úton Alekszej kocsijában ültem. Halk szipogásom hallatszódott csupán. A férfi az enyémre tette hatalmas kezét.
- Nemsokára otthon leszünk.-emelte fel kézfejemet a szájához és csókot lehelt rá
Én egy hálás mosolyt megengedtem felé, majd hátrafordultam a barátaimhoz.
- Ne haragudjatok srácok. Nem így terveztem.
- Ugyan már Norina! Ez nem a te hibád.
- Az egy zakkant lotyó. - szólalt meg Austin
Az emeleten megöleltek a barátaim, mielőtt nyugovóra tértek.
- Ha bármi van, gyere át hozzám. - ölelt meg Mere
- Köszönöm! - öleltem vissza
Kettesben maradtam Alekszejjel.
- Sajnálom.-bökte ki
- Mit?
- Hogy nem voltam ott, amikor szükséged volt rám.
- Nem te tehetsz róla. - néztem gyönyörű szemeibe
Ott álltunk pár másodpercig csendben.
- Feküdj le, nekem van még egy kis dolgom. - hajolt le hozzám, csókot lehelt a számra
- Hová mész?
- A dolgozó szobában leszek. Ne aggódj! - simított végig az arcomon- Jó éjszakát!
- Jó éjszakát!
A szobába belépve óriási magány tört rám. A történtek miatt nem tudtam elaludni, hiába vettem egy forró fürdőt. Felvettem a köntösömet és lementem a lépcsőn.
Alekszej dolgozószobájához mentem, kettőt koppintottam.
- Szabad! - szólt ki
Benyitottam, odabent Gregor ült vele szemben, valamiről nagyon diskuráltak. Az morcos dolgozó felállt és elindult kifelé.
- Intézkedem.
Becsukta maga mögött az ajtót.
- Nem tudok elaludni.-hajtottam le a fejemet
- Gyere ide! - nyújtotta ki felém a kezét
Ölébe ültem, és megcsókolt. Birtokló csókjától a szívem kétszer olyan gyorsan vert.
- Itt maradhatok veled? - néztem fel rá
- Persze.-mosolygott rám kedvesen
Mellkasához bújtam illata teljesen megnyugtatott. Utolsó emlékem, hátradőlt velem székében úgy olvasott valami papírt.
Reggel erős kart éreztem magamon, nem a szobámban voltam. Megfordultam óvatosan. Alekszej még aludt. Gyönyörű volt még álmában is. Sűrű, hosszú fekete szempillája rásimult arcára. Olyan kisfiús vonásai voltak.
Óvatosan megpusziltam a homlokát, majd az arc csontját. Még jobban magához húzott.
- Mennem kell dolgozni. - kuncogtam
- Nem mész sehova. - morogta még mindig csukott szemmel
- De a főnököm nem fog örülni.
- Milyen szerencse, hogy én jóban vagyok vele.-nyitotta ki a szemét és felém kerekedett
- Akkor majd számoltok.
- Veled fogok számolni. - hajolt le egy jó reggelt csókra
- Kérdezhetek? - simogattam a mellkasát
- Persze. A kedvesem vagy. - puszilta meg az arcomat mellettem támaszkodott
- Sarah-val mi lett?
- Gregor kikérdezi.
- Itt van?
- Ne aggódj, nem tud idejönni. Vigyázok rád.
- Elmondott valamit is?
- Nem. De ki fogom húzni belőle.
Eszembe jutott az a fickó, akit lent láttam a pincében. A hideg végig szaladt a hátamon.
- Baj van?
- Jaj nem. - ráztam meg a fejemet
- Tudsz ma dolgozni?
- El kell terelnem valamivel a figyelmemet. Igen, azt hiszem.
- Ha nem, akkor csak szólj. Nekem az egészséged az első. - dörgölte orromhoz a sajátját
- Köszönöm! - kuncogtam
- Na, kelj fel, ma én leszek az asszisztensed.
Hangos nevetésben törtem ki, míg lemászott rólam.
- Mi a baj ezzel?
- Ne haragudj, csak te a főnököm vagy.
- És? Most te leszel az enyém.-kacsintott
Elmosolyodtam.
- 10 perced van elkészülni. - csókolt meg kifelé menet
- Ki is a főnök? - szóltam utána
- Mindig én leszek a főnök Tündérke. - vigyorgott rám vissza az ajtóból aztán eltűnt