Másnap reggel hála a tegnapi hidratálásomnak semmi bajom nem volt. Gregor várt a hallban, hogy dolgozni vihessen. A többiek gondolom aludtak még. Én is szívesen visszafeküdtem volna.
- De morcos vagy ma.-jegyeztem meg neki
- A dorbézolásotok felhallatszódott a szobámig.
- Akkor jó. - nevettem
- Hülye brit.-morogta oroszul
- Hülye orosz. - válaszoltam angolul
- Tudom, hogy érted amit mondok. Rá fogok jönni.
- Angolul kérlek. - szóltam rá
Valamit puffogott. Én pedig elvigyorodtam a háta mögött. Odabent Sarah várt átöltözve.
- Jó reggelt! - köszöntem rá mosolyogva
- Jó reggelt Neked is.
Bőven volt munkám, emiatt tovább kellett dolgoznom, mint dél. Szövettant végeztem, a derekam már kezdett fájni.
- Vendég. - szólt Gregor a hangszóróba
- Még 10 percet kérek! - válaszoltam
Sarah folyamatosan gépelte, amit diktáltam neki. Egyre jobban kezd hozzászokni az új munkaköréhez.
- Sarah, tudsz valami jó helyet a környéken? - bújtam tovább a mikroszkópot
- Basszus, ezt is sikerült legépelnem.
Hátradőltem székemben és felnevettem. Szólnom kellett volna, hogy hagyja abba.
- Bocsáss meg!
- Amit én ismerek, az a Vízöntő névre hallgat.
- Van kedved velem meg néhány barátommal eljönni? Itt vannak pár napig és nem akarunk a házban lenni egésznap.
A lány szeme felcsillant, ő is ki volt éhezve már a szórakozásra.
- Persze.
- Ma este?
- Szuper!
A szövettan végeztével lefertőtlenítettem magam, majd kimentem a teremből. A kantinban Jamie-t pillantottam meg, kezében az otthagyott cipőmmel.
- Elhoztam a cipődet Hamupipőke.
- Ó, köszönöm, már el is feledkeztem róla.
- Szívesen!
- Hogy van a beteg? - utaltam a férfira, akit elláttam
- Jól, hála neked. A doki azt mondta profi munkát végeztél.
- Akkor beírom az önéletrajzomba.
A férfi felnevetett viccemen.
- Van kedved velem ebédelni?
- Sajnálom, de itt van néhány barátom és velük találkozom munka után.
- Akkor majd máskor. - mosolygott rám
- Máskor. - bólintottam
Megkönnyebbültem, hogy ennyivel megúsztam ezt a találkát.
Visszamentem a terembe, leültem a székembe.
- Ki volt az?
- Jamie.
- Az a jóképű brit?
- Igen. - sóhajtottam
- Mi a baj?-fordult felém Sarah
- Az a fickó nagyon veszélyes és alig tudok távolságot tartani tőle, mert folyton a nyakamban liheg.
- Azért Mr. Voronin sem egy ma született bárány.
- Tudom. - sóhajtottam
- Nem tudsz dönteni ugye?
- Nem akarok dönteni. Egyikhez sem vagyok kötve.
- "Turn around, look at what you see" - hallottam meg Will hangját a mikrofonban
Kifordultam a székemmel a hangszóró irányába
- " In her face, the mirror of you dreams" - folytatta Meredith
- "Make beleive I'm everywhere, given in the light. Written on pages is the answer to a never ending story." - énekelték kórusban
- " Ah" - kontrázott Austin
- Reach the stars fly a fantasy dream a dream and what you see will be rhymes that keep their secrets will unfold behind the clouds. And ther upon a rainbow. "- nevetve keltem fel a székemből
-" Is the answer to a never ending story
Ah, story ah"-énekeltem velük együtt az utolsó sort
Hatalmasat tapsoltam nevetve. Ezt énekeltük minden vizsgaidőszakban. Minden emlék előtört belőlem.
- Azt hiszem megjöttek a barátaim. Gyere, befejeztük mára.
Vigyorogva mentünk ki a folyosóra fertőtlenítés után.
- Ti nem vagytok normálisak. - borultam a nyakukba nevetve
- Tetszett nem? - vigyorgott rám Will
- Imádtam. Srácok, ő itt Sarah. Sarah, ők itt Meredith, Austin és Will.
- Sziasztok!-köszönt félénken
- Sarah tud egy jó helyet.
- Vízöntő a neve, ha a nyelvünkre fordítom, egyszer voltam ott, egész jónak tűnik.-vont vállat félénken
- Ez az bulii! - kiabált fel Mere
Mintha nem is felnőtt emberekkel lennék körülvéve.
10-re beszéltük meg a találkozót Sarah-val. Gregor tudni fogja hol lakik.
- Ti készülődjetek, én leadom a mai eredményeket Alekszejnek.-lobogtattam meg a mappámat immáron otthon
Míg ők felszaladtak készülődni, én a dolgozószobához mentem.
Kettőt koppintottam az ajtón, majd benyitottam. Kivételesen a kávéját kortyolgatta és a telefonján olvasgatott.
- Zavarhatlak?
- Természetesen.
- Itt vannak a mai eredmények. Kicsit késtem velük, de elkészültek.
- Köszönöm!
- Szeretnék kérni valamit.
- Hallgatlak. - hajolt előre az asztalán kíváncsian
- Szeretnénk ma este elmenni szórakozni és elvinném az egyik autót, ha megengeded.
- Merre mentek?
- Sarah tud egy helyet, azt hiszem Vízöntő a neve.
Mintha egy pillanatra eltorzult volna az arca, de hamar leplezte.
- Gregor elvisz benneteket.
- Köszönöm! - pattantam fel a székből, mint akibe a darázs csípett
Az emeleten Willbe és Meredithbe botlottam.
- Austin?
- Még alszik.
Behívtam őket a szobámba. A két legjobb barátom leült az ágyamra.
- Kérdezhetek valamit? - rágcsáltam idegesen a szám szélét
- Bármit.-felelte Mere
- Mit kell tennem ahhoz, hogy felhívjam a figyelmét valakinek?
- Csak nem bejön neked az orosz maffia stílus? - vonogatta a szemöldökét Will
- Nem, illetve de, csak nem tudom mi van köztünk.
Elmeséltem neki a randinkat, a csókot, a suttogását, amikor azt hitte alszom.
- Tuti oda van érted a csávó. - szögezte le Mere- Ugye Will? - bökte meg a fiút
Will komor arccal bólintott, mintha elgondolkozott volna valamin.
- Hahó Will!-lökte meg Mere a mellette ülő jogászt
- Persze, tuti. - mosolygott ránk erőltetetten
- De miért nem lép?
- Talán, ha kizökkentenénk a komfort zónájából. - töprengett barátnőm- Talán, ha egy kicsit féltékennyé tennénk...
- Ez nem túl gyerekes húzás? Nem vagyunk már középiskolások.
- Édesem, szerelemben, háborúban mindent.
- A tanár úrnál is ezt alkalmazod? - vigyorgott Will szemtelenül
- Hogy te milyen rohadék vagy! - bokszolta vállba a fiút, aki fájdalmasan felnyögött
- Gyerekek, nyugi! - csitítottam őket
- Igaz is! Na, lássuk mit vehetnél fel! - pattant fel Mere az ágyamról
A gardób szekrényemben túrt, fogalmam sincs mennyi ideig.
- Mere élsz még? - kiabáltam oda neki
- Keresek!
Will felvonta egyik szemöldökét, lekászálódott az ágyamról.
- Megyek, megnézem Austint, hátha felébredt már.
- Will! - szóltam utána
A fiú felém fordult.
- Minden rendben?
- Persze, készülődjetek csak. - mosolygott
De ez nem az a mosoly volt, amit megszoktam tőle. Valami nyomja a lelkét. Ismerem őt.