- Mi az? - mint egy kisgyerek úgy kérdezősködtem
- Nem mondom meg.
Jó kedve rám is átragadt. Tetszett kedvessége.
- Akkor otthon találkozunk.
Letettem a telefont, készítettem pár képet a tájról, majd elindultam vissza.
A ház előtt lelassítottam. Nem hittem a szememnek. Ott álltak a barátaim, éppen az autóból kászálódtak ki.
- Will, vidd onnan a nagy seggedet! Ráültél a kabátomra! Hallod? - kiabált vele Meredith
- Másszál! - kiabált bentről Austin
- Legközelebb te ülsz elől, elegem van belőled!
Mintha egy rakás veszekedő óvodást látnék.
Felsikítottam örömömben és hozzájuk rohantam. Will nyakába vetettem magam. A lábaimat a derekán összekulcsoltam, a fiú hátratántorodott tőlem.
- Norina! - ölelt át szorosan, miután realizálta ki rontott rá forgószélként
- Istenem! - kapaszkodtam a vállába zokogva
- Minket már meg sem ölelsz? Átutaztuk a fél világot miattad.-morogta Austin
Leugrottam Willről és a másik két barátomat is hasonló örömmel fogadtam.
- Mit kerestek itt? De, hogy jutottatok ide?-töröltem le a könnyeidet
- A főnököd küldött repjegyet, hogy jöjjünk el hozzád látogatóba.
- Ó istenem! - szorítottam őket újra magamhoz
- Meg kell, hogy mondjam elég rámenős egy alak. - morgott Meredith
- Micsoda hely. - nézett körbe Will- Nem semmi. Tudsz élni.
- Az tuti. - helyeseltek a többiek
- Gyertek be, meg ne fázzatok itt.
Alekszej lépett ki végszóra. Köszöntötte őket, míg Gregor kipakolt.  Befelé menet szorosan megöleltem Alekszejt.
- Köszönöm! - suttogtam a fülébe
- Érted bármit. - puszilta meg az arcomat és magához ölelt
A nappaliban ültek le, mindannyiuk szája tátva maradt a gazdagságtól.
- Örülök, hogy eljöttetek.-ült le a főnököm az egyik fotelbe
- Nem volt más választásunk. - szólalt meg Meredith
- Mere! - szóltam rá
Alekszej csak nevetett.
- Érezzétek jól magatokat, Norina holnap elég, ha 2-ig dolgozol.
- Köszönöm!-vigyorogtam rá
Míg Gregor megmutatta fogcsikorgatva a többiek szobáját én megkerestem Alekszejt.
Kettőt koppintottam a dolgozószobája ajtaján.
- Szabad! - szólt ki anyanyelvén
Benyitottam, majd be is zártam magam mögött az ajtót.
A számítógépébe volt belemélyedve, nem is láttam eddig, biztos új.
- Zavarhatlak?
- Norina, persze.
Alekszej mosolyra húzta száját.
- Csak meg szerettem volna még egyszer köszönni amit értem tettél.-ültem le vele szemben
- Semmiség.
- Ez nagy dolog nekem. Ők a legjobb barátaim. Sokat számít nekem.
- Nagyon szívesen.
A férfi felkelt helyéről és odalépett hozzám. Leguggolt a székem mellé.
A szívem hevesen vert.
- Ne haragudj, hogy Jamievel hagytalak.
- Azt hittem ott halok meg. Azért még orrolok rád.
- Jóvá teszem. - simított el egy tincset a hajamból
- Alekszej. - suttogtam
- Hm? - kalandozott el tekintetet a számra
- Most... Most mi van köztünk?
- Norinaaaaa! - hallottam meg Will hangját odakintről- Norinaaaa!
- Úgy hallom keresnek. Ezt máskor megbeszéljük.-mosolygott rám továbbra is
Remek, Willt egyszer megfojtom.
Nagyot sóhajtottam, majd remegő lábakkal kimentem az irodából.
- Norinaaaa!
- Itt vagyok!-kiabáltam vissza
- Végre! Hol tudunk inni?
- Nem akartok vacsorázni előtte? - támaszkodtam a lépcső korlátra
- Mi vagy te kezdő?
- Menjünk ki a teraszra. - nevettem el magam
- Irány a terasz! - ült fel a korlátra Will és lecsúszott
Komolyan mondom lebontják a házat, amíg itt vannak. Kezdem magam szégyellni.
A teraszon felbontottunk egy üveg bort, majd kettőt.
- Tudjátok ki jött be valamelyik nap az irodába?
Néma csend uralkodott köztünk, vártuk a választ.
- Dr. dobopergést Wittmore.
- Hogy mi?-sikkantott fel Meredith
Meredith főnöke volt Dr. Wittmore, akiért teljesen odáig volt, ami már, már nyílt titok volt.
- Beadta a válókeresetet.
- És ezt te miért nem mondtad hamarabb Will?-ököllel vert bele a vállába
- Ezért az arcért.-nevetett fel
- És mi volt? - tudakoltam
-  A felesége összefeküdt valamelyik diákjával.
- Nem inkább a férje? - szólt közbe Austin
Hangosan felnevettünk, Mere majd nekirontott.
- Csak vicceltem. Nyugiii!-tartotta fel a kezét védekezően
- Nem vagytok normálisak. - kacagtam
Több pohárral nem ittam, holnap munkaidő, nem akartam másnaposan bemenni, vizet ittam az est folyamán.
- Azt hiszem megyek aludni.
- Nem! Itt maradsz! - rántott vissza az ölébe Will- Enyém vagy! Nem engedlek. Te vagy a legjobb barátom.
- Hééé! - kiabált fel Austin- Velem mi lesz?
- Te ott vagy mindig. De Norina itt van az orosz karmai között és régen láttam. A végén még elveszi tőlünk.
- Sokat ittál Will. - kacagtam.
Hajnalban mentünk csak aludni. Most először éreztem magam igazán otthon itt.