- Hová viszel? Azonnal fordulj vissza!
A vékonyka sofőr azonban meg sem hallotta szavaimat, töretlenül hajtott előre.
"Talán, ha orrba vágnám...de akkor fának is csapódhatunk. Vagy ugorjak ki a kocsiból? De az csak a filmekben működik anélkül, hogy át kellene műteni az arcomat. Na meg nem vagyok kaszkadőr. A fene vigye el!"
A szám szélét rágcsáltam idegességemben. Jamie valahonnan tudomást szerzett a mi kis színházunkról. De hogyan? Nagy csávában vagyok. Miért kellett beleavatkoznom? Nem vagyok normális. Ha ezt túlélem, esküszöm imádkozni fogok. De ezt már annyiszor megígértem, már odafent sem vesznek komolyan.
Csak mentene már meg valaki. De ez nem egy film. Itt nincs Batman vagy Superman.
Visszaértünk Jamie rezidenciájára. A ház tulajdonosa ugyanott állt, ahol elbúcsúztunk. A hórihorgas fiú kinyitotta nekem az ajtót. A szívem a torkomban dobogott.
- Baj van Jamie? Miért hozott vissza?
- Gyere ide Kedvesem! - nyújtotta felém a kezét
Hangja nyugodt volt, talán túlzottan is.
Látványosan remegett az én kezem, amit az övébe helyeztem. Lassan magához húzott.
- Mutatok neked valamit.
Beterelt a házba, amit eddig oly gyönyörűnek láttam, most azonban egy lélekölő feketelyuknak. A dolgozó szobájához vezetett, ami előtt kihallgattam őket még a Gála alatt.
Remegő lábakkal mentem be. Leültetett az egyik vendégfogadó székre. Már az összes általam ismert imát elmormoltam magamban. Biztos vagyok benne, hogy rájött. Nekem annyi.
A szoba egyik oldala földtől a plafonig fel volt polcozva, rajta számtalan könyv. A falak színe sötét türkiz színben pompázott. Egy-két növény árválkodott odabent. Egy íróasztal helyezkedett el, vele szemben két szék. Gondolom itt fogad mindenkit. Nem volt időm jobban körülnézni, leültetett az egyik székre, ő pedig közvetlen mellém ült. Magával szembe fordított, előre hajolt, könyökét térdén pihentette. A szívem a nyakamban dobogott. Tekintetéből semmit sem tudtam kiolvasni. A tenyerem erősen izzadni kezdett.
- Tudok róla.-kezdett bele komoly hangon
Riadt tekintettel néztem rá. Nem tudtam félelmemet palástolni.
- Mi miről? - suttogtam
- Miért nem mondtad el?
- Én... Én... Ne haragudj, de...
Már majdnem bevallottam neki mindent, mikor újra megszólalt.
- Engem kellett volna megkérdezned. Elmondtam volna.-nézett rám könnyes szemmel- Bevittelek volna hozzá, csak kérned kellett volna.
Vá, vá, várjunk csak! Ez nem a ma esti történtek. Ez valami más. Óriási kő esett le a szívemről, amit szerintem ő is hallott.
- Még mindig nem egészen értelek.
- Tamarára. Tudom, hogy nála voltál Emily. -idézte fel a papírra vetett nevemet.
Na, erre nem gondoltam. De ez a lehető legjobb, hogy "csak" erre jött rá.
- Honnan tudtad?
- Hirtelen megjelenik egy brit orvostanhallgató egy orosszal? Errefelé nem túl gyakori.
- Ne haragudj. - néztem a kezeinket
- Nem haragszom, de miért nem szóltál nekem erről? Nem szeretem, ha hazudnak nekem.
- Bocsánat, de Tamara...
- Ha jól sejtem, Alekszej előadta, hogy én juttattam oda Tamarát. Ugye?
Én csak bólintottam. Ez az igazság.
- Nem, nem én juttattam oda. Tamara volt életem nagy szerelme. Miatta jöttem ide. Tamarát egy üzleti konferencián ismertem meg. Az egyik partnerem lánya volt. Fiatalok voltunk, hamar egymásba szerettünk. Összeházasodtunk, majd gyermeket várt tőlem. Megszülte a gyerekünket, egy gyönyörű kisfiút, aki mindössze három napig élt. Egy genetikai rendellenesség miatt.-láttam rajta, hogy nehéz neki erről beszélnie, vagy ennyire jó színész- Tamarát annyira megviselte, hogy beleőrült. Többszöri öngyilkossági kísérletet tett meg. Pedig igyekeztem megtenni érte mindent. Elvittem pszichológushoz, aki egy pszichiátert ajánlott nekünk. Ő pedig egyenesen beutalta, azóta is ott kezelik. Én fizetem a kezelését.
Teljesen ledöbbentem. Most akkor ki mond igazat és ki hazudik?
- Sajnálom Jamie. - szólaltam meg végül
- Tudod, ezzel az ember nem nagyon dicsekszik. Ezért nem mondtam el neked, megkérlek, hogy senkinek se szólj erről. Nem akarom bántani Tamarát és a családját.
Én csak bólogattam.
- Köszönöm! - simogatta meg a kezeimet- Szeretnék őszinte lenni hozzád Norina. Kedvellek, nagyon kedvellek, pedig alig ismerlek.
Ez viszont nekem kezdett kínos lenni.
- Főnök! - rontott be a sofőröm- Most hívtak, nem sikerült. Andrej súlyosan megsérült.
Jamie felpattant, és kiviharzott szó nélkül. Ott maradtam egyedül az irodában. Pár perc múlva visszatért.
- A segítségedre lenne szükségem.
Jamie keze tele volt vérrel. Sejtettem miről lehet szó. Alekszejnek sikerült megvédenie a raktárát.
- Mi történt?-pattantam fel
- Kövess!
A konyhába vittek, ahol-gondolom Andrej-feküdt, ömlött belőle a vér.
- Segítened kell.
- De én Patológus vagyok nem belgyógyász.
- Kérlek. - nézett rám könyörögve
- Rendben. Hozzatok törülközőket, elsősegélydobozt, vizet rakjatok oda forralni.
A kabátomat levetettem, báli topánkámat lerúgtam a lábaimról.
- Tegyétek fel a pultra. - utasítottam őket
Az ottani eszközök segítségével sikerült a golyót eltávolítanom, magam sem tudom, hogyan csináltam, hisz nem kórházi körülmények között tettem.
Az volt a szerencséje, hogy nem fúródott mélyre a vállában a golyó. Amennyire tudtam bekötöztem a sebet.
- Holnap vigyétek el az orvoshoz, látnia kell valaki másnak is.-mostam le magamról a mosogatóban a rám száradt vért- Fájdalmai lesznek.
- Norina! - hallottam meg Alekszej dühös hangját, ahogy a nevemet kiáltja.