Jamie felé fordultam a lehető legtermészetesebb mosolyommal. A mögötte lévő alak szigorú tekintettel méregetett. Látszott rajta, hogy nem bízik bennem.
- Tessék?-mosolyogtam rá
- Mit keresel itt Kedvesem?
- Csak kijöttem egy kicsit, a cipő nyomta a lábamat. - lóbáltam meg az orra előtt a lábbelijeimet
- Mit csinálsz? - bökött a telefonomra
- Csak anyának írok.-mutattam a pár soros kis irományt.
Engem sem ejtettek a fejemre haver. Jamie, elolvasta a néhány sorból álló kis üzenetet, amiben a Gála, estet kezdtem el taglalni, mennyire fantasztikus.
- Örülök, hogy jól érzed magad. - mosolygott rám a telefonomról rám nézve- Nem megyünk ki levegőzni egy kicsit? Szeretnék valamiről beszélni veled.
- Dehogynem.
Visszavettem cipőmet, belékarolva kimentünk a teraszra. Nem rohanhattam vissza Alekszejnek szólni, még mindig örlődtem, megérdemli-e, hogy szóljak neki.
- Tessék! - adta át zakóját, amit a vállamra terített
- Köszönöm, ez igazán figyelmes tőled.
Közben meg a gyomrom fordult fel.
- Meddig fogsz Alekszejnek dolgozni?
- Amíg a szerződésem tart, aztán haza megyek.
- Az mennyi idő?
- Még 5 hónap.
- És ha maradásra tudnálak venni?
- Ugyan mivel?-néztem rá meglepetten
A kert ki volt világítva apró lámpásokkal, kis meseország tárult a szemünk elé. Sövények futottak a lámpások mentén, néhány rózsabokorral megspékelve. Néhány páros odalent sétálgatott, andalgott.
- Munkát ajánlok neked. Dolgozz nekem!
- Keress más munkaerőt Jamie. - Alekszej hangja dördült fel mögöttünk.
- Ugyan már Alekszej.-kacagott fel Jamie- Miért érném be kevesebbel, ha megkaphatom a legjobbat?
- Mert szerződése van, tudod mit jelent. Nem szegheti meg, ha már aláírta.
- Hogyne tudnám, de mindig van egy kiskapu, ezt viszont te tudod a legjobban barátom.
A két férfi farkasszemet nézett egymással. Lemaradtam valamiről? Itt nagyobb ellentétek vannak, mint gondoltam.
- Valamiről tudnom kellene?
- Igen Alekszej nincs mit mondanod Norinának? Hogy van Nyina?
- Biztosan jól, te tudod a legjobban, hiszen a testvéred.
Mi a szösz?
- Csak féltestvér.
- Egy táncot ígértél nekem Norina.-nyújtotta a kezét felém Alekszej
- Most beszélgetünk, ha nem zavar.
Mint két kis kakas úgy versengtek. Más esetben az egóm dagadt volna, de most beszélnem kell Alekszejjel.
- Bemennék Jamie, kezdek fázni. Köszönöm ezt a beszélgetést. - adtam vissza a kabátját
- Bármikor a rendelkezésedre állok.-puszilta meg a kezemet- Gondold át az ajánlatomat.
Alekszej egyenesen a táncparkettre kísért. Én legszívesebben félrehúztam volna őt egy sarokba, hogy elmondjam neki, amit megtudtam. Jamie rosszabb, mint Alekszej.
- Beszélnünk kell.
- Elfogadod Jamie ajánlatát? - dörrent rám
- Mi? Nem, nem erről van szó!
- De elfogadod?
- Mi? Nem, dehogy. Másról van szó.
- Nyináról? Annak már régen vége.
- Alekszej fogd már be egy pillanatra! - csattantam fel
A férfi meglepetten nézett vissza rám. Nincs ehhez hozzászokva, hogy bárki is parancsolgasson neki.
- Köszönöm! - szólaltam meg újra
Igyekeztem teljesen hozzásimulni, hogy csak ő hallhassa.
- Most csak hallgass meg, ne kérdezz semmit! Nem akarok bajba kerülni.
- Folytasd.- csúsztatta a kezét a hátamra
- Jamie tervez valamit. Van egy beépített embere a házadban. Egy raktárt akar ma kifosztani pontban 11-kor, éjfélkor pedig egy kamionra fognak felpakolni a te raktáradból.
- Honnan tudod?
- Nem mindegy?
Szinte éreztem, ahogy leesik neki a tantusz.
- Te... Te.. - dadogott
- Hm?-húzódtam el tőle, hogy láthassam az arcát
A meglepettségből dühbe gurult arcra váltott.
- Te!-sziszegett
- Igen, tudom.
Kézen fogott és kivitt a tánctérről egy másik helységbe. Senki sem volt ott, csak mi ketten. Ránk zárta az ajtót, ott álltam remegő lábakkal. Nem tudtam, hogy most mi fog történni. Minden olyan hirtelen történt. A falhoz nyomott és megcsókolt. Határozott és mégis olyan gyöngéd volt. Pihegve váltunk el egymástól.
- Te kis boszorka. Igaza volt Gregornak. Többet tudsz, mint gondoltam. - simított végig az arcomon- Egy kincset találtam. - sugtogta számra, majd újra megcsókolt.
- Ne.. Nem haragszol?
- Neheztelek rád. Hagytad, hogy szenvedjek az angollal, hülyét csináltál az egyik emberemből, belőlem is pillanatok alatt, de azután amit ma elmondtál nekem, nem tudok rád haragudni. - simogatta meg az arcomat- De ezért még számolunk.
Nem tudtam komolyan venni fenyegetését, de még ő sem.
- Add ide a karkötődet.
Szó nélkül odaadtam.
Az ezüst karperec alján megnyomott egy aprócska gombot. A szám tátva maradt.
Egy lehallgató készülék volt rajtam. Felhasznált engem, hogy kémkedjek Jamie után. Ez a gazember tudta, hogy készül valamire, ezért volt ilyen nyugodt, mikor asztalához ültetett az angol. Minden egyes szót lejátszott az estéből, még a mosdó előtti eseményeket is.
- Ha ezt tudom. - szólaltam meg oroszul most először előtte
- Nem is rossz a kiejtésed. - kacsintott rám szórakozottan
- Mi a terved?
A legviccesebb ebben az egészben, hogy továbbra is angolul cseverésztünk, ezidáig.