A bál napján Gregor elvitt fodrászhoz és sminkeshez munka után. Egész úton az apával történt beszélgetést pörgettem végig újra és újra.

- Szia Apa!
- Szervusz, nem zavarlak?
- Nem.-ráztam meg a fejemet, mintha látna
- Nem reagáltál az üzenetemre.
- Nem akartam még egy emberrel összeveszni. Anyával már ígyis sikerült.
- Tudom, említette.
- Ti beszéltek?
- Az túlzás. Az ügyvédeinken keresztül.
- Mikor lesz a tárgyalás?
- 2 hét múlva.
- Te, hogy vagy?
- Jól.-csuklott el a hangja- Minden rendben. - köszörülte meg a torkát- Csak hiányzol.
- Te is hiányzol nekem apa. 5 hónap és otthon leszek.
- Hívj, ha bármire szükséged van. Rendben?
- Persze. Te is hívj!-léptem ki a teraszra az estébe
- Úgy lesz. Milyen a munka?
- Sok, de tetszik. Új. Nincs boncmesterem.
- Nincs?
- Nincs, csak egy asszisztenst kaptam. De boldogulok.
- Pedig azt hittem, hogy minden feltétel megvalósul.
- Ez legyen a legrosszabb.-legyintettem- De izgalmas, átküldök neked egy fotót, eszméletlen amit a vesén találtam.
- Rendben. Ha nem haragszol Norina nekem mennem kell, hamarosan indulnom kell dolgozni. Vigyázz magadra!
- Úgy lesz. Te is Apa. Szeretlek!
- Szeretlek!

- Megérkeztünk!-szólalt meg Gregor- Odabent várnak.
- Köszönöm! - csatoltam ki az övemet
- Kint várlak. Csak nehogy elrontsák a hajad és bohóc legyen belőled Barnácska.- folytatta a gúnyolódást oroszul nyílvám felhasználva a vezetéknevemet.
Csúnyán ránéztem, mire ő megrőkönyödött, szinte elsápadt. Nem kell neki tudnia, hogy értem, elég, ha kétségbeejtem, elbizonytalanítom, "mi van ha" őrületébe kergetem.
Nem vártam meg, hogy újra megszólaljon, kiszálltam az autóból és önelégült fejjel mentem be a szalonba.
Nagyon, nagyon kedves lányok vettek kezelésbe. A hajamból vágtak egy keveset, lágy hullámokat tettek bele, fonatot is tettek bele és hátul feltűzték. Egy-egy tincs keretezte az arcomat. Ezután sminket kaptam. A lány, név szerint Léna, alaposan kikérdezett a báli ruhámmal kapcsolatban, ezután meghallgatta az én kívánságomat. A végeredmény magáért beszélt. A tükörbe tekintve majdnem jó napotot köszöntem magamnak, alig ismertem magamra.
A sofőr szorgalmasan várt rám a parkolóban. Kemény 3 órát ült kint, minden elismerésem.
- Mehetünk. - ültem be mellé
- Azonnal. - morogta oroszul
Tesztelni akart ezt a pimasz fráter, én pedig a lehető legértetlenebb arccal néztem rá.
- Még mindig nem értem a nyelvedet. - szólaltam meg
- Persze. - szólalt meg angolul újra
- Nincs neked üldözési mániád? - kötöttem be magamat
- Pimasz fruska. - morogta oroszul
- Gregor! - szóltam rá erélyesen
A férfi rámnézett győzelemittas fejjel, hogy lebuktatott.
- Angolul kérlek. - folytattam egy kis hatás szünettel
Szegényt már kezdtem megsajnálni, hogy játszadozom vele.
Hazaérve egyenesen a szobámba mentem készülődni. Letusoltam óvatosan, bordóra festettem körmeimet,  majd felvettem a ruhámat. Valami nem stimmelt. És nem a hosszával. A tükörbe állva láttam meg. A derekamnál volt két kivágása a ruhámnak, ami egészen a hasam közepéig ért. Éppen a bugyim vonala fölött volt kivágva. Elől és hátul is. Nem beszélve arról, hogy combközépig ért a hossza, de legalább nem volt mélyen dekoltálva. Felvettem hozzá a kapott magas sarkút, egy kis táskát kikerestem a szekrényből, belepakoltam minden apróságot ami kelhet.
Az ajtón kopogtattak.
- Szabad! - kiabáltam ki, miközben az ágyamon lévő kis táskámba pakoltam.
- Hoztam neked valamit.-hallottam meg Alekszej hangját
Felegyenesedtem, a férfi majdnem eltátotta a száját. Persze, nem így szokott meg. Ennyi sminket sosem viselek. Alaposan végigmért, tetőtől talpig. De én sem voltam rest. Alekszej öltönyt viselt, frissen borotválkozott, de a borostáját meghagyta. Haját tökéletesen belőtte. A pasi egyszerűen lenyűgöző volt, és velem jött a gálára.
- Nem is olyan vészes ez a ruha.-állapította meg
- Nekem kicsit sok. - húztam el a számat
- De jól áll neked. Igazán csinos vagy.
- Köszönöm! - pirultam el
- Hoztam neked valamit.
Egy nagyobb fekete dobozt vett elő. Miután átadta, azonnal kinyitottam. Egy ezüst karkötő pihent benne két szintén ezüst fülbevalóval.
- Ó de gyönyörűek.-simítottam rajtuk végig
- Örülök, hogy tetszik. Ezt viszont le kell vennünk. - bökött a ronda nyomkövetőmre.
- Bízol bennem? - néztem rá cinkos mosollyal az arcomon
- Gregor szerint te egy boszorka vagy, aki érti a nyelvünket.
- Gregor kicsit paranoiás. Én lennék a legboldogabb, ha értenélek titeket.
Alekszej elmosolyodott, pillanatok alatt lepattintotta a nyomkövetőt, helyére pedig az ezüst karkötőt tette fel. Ezek szerint bejött az ártatlannak tűnő mondókám.
- Igen, bízom benned.-kapcsolta be a gyönyörű karkötőmet- Gyönyörű vagy Norina. - puszilta meg az arcomat
Érintésétől megremegett a lábam, mint akkor ott a parkolóban. Az illata egyszerűen mennyei volt. Nem tudom milyen parfümöt használ.
- Mehetünk? - nyújtotta felém karját
- Igen. - karoltam belé mosollyal az arcomon
Bár tudtam, hogy az oroszlán barlangjába megyünk.