A ház előtt állt Alekszej, láttam rajta a feszültseget. Ahogy kiszálltam a kocsiból végigmért alaposan.
- Jól vagy?
- Igen, hála Gregornak. - fordultam vissza az említett felé
Ő csak biccentett és bement a házba.
- Gyere, odabent vár egy bögre forró tea.-beterelt a házba, egyenesen a nappaliba
Gregor ott ült az egyik fotelben feszülten. A lábát rázta feszülten, már beleszédültem, ha csak ránéztem.
- Kiküldtem Jareket és Danieliust, hogy mérjék fel a terepet. - ült le mellém Alekszej oroszul beszélve
- Kösz főnök.
- Kire tippelsz, ki lehet az?-adta a kezembe Alekszej a forró teát
- Köszönöm! - fogadtam el- Nyugodtan lehet angolul is beszélni előttem.-jegyeztem meg az orrom alatt
- Nem akarlak terhelni, te csak idd a teát, az majd megnyugtat. - karját a nyakam mögött átvetette én pedig közelebb bújtam hozzá
Nagyon jól esett közelsége. Gregor szeme meg sem rebbent tettünkre. Csak a főnökre koncentrált.
- Az a moslék kölyök.
Direkt nem mondta ki Jamie nevét, hisz rögtön tudnám, hogy róla van szó. A neveket mindenki érti, csak a szövegkörnyezetet nem, jobb esetben.
- Nem hinném, hogy ő az. Erre nem vetemedne még ő sem.
- De ő tud róla.
Gondolom itt rám gondolt.
- Ahhoz túlzottan is tetszik neki a lány. Először engem ölne meg. - akaratlanul is jobban magához szorított
- Akkor tudod ki... - halkult el
- Nem, ő nem. Évek óta nem hallottam felőle. Különben is miért pont őt támadná meg?
- Azt javaslom főnök, hogy nézzünk utána. Abból baj nem lehet.
- Rendben. - bólintott- Engedélyezem.
- Köszönöm! Megyek is.- állt fel- Jó pihenést Norina! - szólt hozzám
- Há! Ez már 3 szó!-mutattam felé győzedelmesen
Gregor megforgatta a szemét, majd kiment a szobából.
- Ez mi volt?
Elmeséltem neki mi történt ma, egészen a lövöldözésig. Türelmesen végighallgatott, néhol ő is kuncogott.
A vacsora nagyon finom volt, jól esett, de még mindig zaklatottnak éreztem magam, hisz mégiscsak rám lőttek.
- Norina. - tette az orosz hatalmas kezét az enyémre
Felé kaptam a fejemet.
- Tudom, hogy nagyon felzaklatott a mai dolog. Meg fogom találni azt, aki ezt tette. Ígérem. - szorította meg a kezemet
- De mi van, ha lelőnek? Ha egyszer Gregor rosszul méri fel a terepet?
- Én is veletek fogok tartani és még páran. Nem hagyom, hogy bajod essen. Rendben?
Szavaitól sikerült egy kicsit megnyugodnom.
- Igen. - bólogattam- Tudni, hogy ki volt az?
- Nyomozunk utána, meg fogom találni.
- Szólj nekem is, hogy ki volt, szívesen felpofoznám.
Alekszej felnevetett, jó kedve rám is átragadt, elmosolyodtam.
- Rendben. - kuncogott- De...
Nem tudta befejezni mondatát, a telefonom csörgött. Ismeretlen orosz körzetes szám.
- Vedd fel!- biztatott Alekszej
- Norina Brown-szóltam bele
- Jó estét Doktornő. - köszönt bele egy ismerős hang
- Jó estét Jamie.
Voroninra sandítottam, akinek a keze látványosan ökölbe szorult.
- Remélem örült az ajándékomnak.
Voronin intett, hogy folytassam a beszélgetést.
- Igen, nagyon szép a ruha.
- Akkor ezek szerint eljön az estre?
Alekszej mindent tisztán hallott, hála a mai okos telefonoknak, hogy mindent ki lehet hallani belőlük. Ránéztem a mellettem ülőre, aki bólintott. "Mit forgatsz a fejedben te oroszok gyöngye?"
- Norina, itt vagy?-Jamie hangja zökkentett vissza a valóságba
- Igen, persze.
- Mi a válaszod?
Alekszejre néztem, ő pedig bólintott.
- Köszönöm a meghívást, elmegyek.
- Csodás. Természetesen Alekszejt is várom. Ha jól sejtem a közeledben van.
- Valóban, mivel egy helyen élünk.
Az orosz elmosolyodott válaszomon, Jamie viszont nem találta viccesnek.
- Akkor add át neki üdvözletemet.
- Átadom.
- Alig várom, hogy lássalak. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát Jamie.
Leraktam a telefont és várakozón néztem a főnökömre. Ő ahelyett, hogy bármit is mondott volna egyszerűen felállt és elmasírozott. Ki tud rajta kiigazodni? Nem fogok utána futkosni, bár majd megevett a kíváncsiság, már szinte lyukas volt az oldalam a kíváncsiságtól, de sikerült megállnom. Nem, nem, most az egyszer nem szabad ebbe beleütnöm az orromat.
A telefonom megint csörögni kezdett. A miniszternek nem csörög ennyit. Apa neve villant fel a kijelzőn.