A ruhát és a cipőt visszatettem a dobozba, majd ajtót nyitottam. Az orosz barátságosan rám mosolygott én pedig beinvitáltam.
- Az ott mi?-ment egyenesen a dobozokhoz
- Először azt hittem tőled kaptam. Aztán rájöttem... -láttam, ahogy a levelet a kezébe veszi és elolvassa
- Jamie. - gyűrte össze
- Szólni akartam neked, de pont akkor érkeztél.
- Nem veheted fel. Nem adhatod alá a lovat.-nézett rám mérgesen
- Nem is akartam. - füllentettem
Pedig a fene vigye el, hogy olyan szép az a ruha.
- Nem gondoltam volna, hogy külön meghív téged is.
- Kösz szépen! - tettem csípőre a kezemet
- Norina nem úgy gondoltam.-tette zsebre a kis levelet
- Akkor, hogy? - tettem karba a kezeimet a mellkasom előtt
- Hát, hogy elég neki, ha kísérőmként jössz.
- Tehát szerinted annyit érek, mint egy kis táska az oldaladon.
- Mi? - ráncolta össze a homlokát- Nem! - rázta meg a fejét
- Akkor?
A szemembe nézett, mondani akart valamit, de megrázta a fejét, legyintett éa kiviharzott. Nem akarom elhinni, hogy a nagy Alekszej Voronin zavarba jött. Elmosolyodtam és elnevettem magamat.
Reggel már korán felébredtem, elkészültem a munkához. Gregor vitt dolgozni, Alekszej nem ér rá címszóval letudta a társalgást.
Sikerült nagyon belemélyednem a szövettan vizsgálatokba, halk zene szólt a teremben, én pedig továbbra is a mikroszkóp felett görnyedtem.
- Látogató!-szólt bele a hangszóróba Gregor
- Igazad van Gregor nem kell semmi mást mondani. Mondjuk egy ne haragudj a zavarásért, bocsi, de látogatóid érkeztek-tudtam, hogy Gregor hallja hangos monológomat, miközben felálltam a székemről, a köpenyemet felvettem és elindultam kifelé-édesanyád biztos büszke az angoltudásodra. Remélem oroszul is ilyen keveset beszélsz.
Gregor cseppet sem kedves ábrázattal várt a folyosón. Majdnem elmosolyodtam arcát látva, de így is túlzottan húzgáltam az oroszlán bajszát.
- Gondolom mindent hallottál.
- Igen.
- Ez volt a cél. - mosolyodtam el
- Kantin
- Kösz
Ha ő így, akkor én is. Nem hagyott magamra, követett. Egy hatalmas virágcsokor hevert az asztalon. Gyönyörű sötétbordó rózsák voltak.
Odamentem hozzá vigyorral az arcomon. Kivettem belőle a kis kártyát.
" Ne haragudj az este miatt. A."
Elővettem a telefonomat, örömömben készítettem egy gyors szelfit a csokorral és elküldtem Alekszejnek a képet, hogy köszönöm. Szinte azonnal jött a válasz.
" Szívesen! A"
Az arcomról levakarhatatlan volt a vigyor. Imádom a virágokat, ez az apró gesztus pedig nagyon jól esett tőle.
- Köszönöm Gregor, hogy hívtál.
- Nincs mit.
- Haladunk, ez már két szó volt.
A férfi bosszúsan megcsóválta a fejét, majd kiment dohányozni, én pedig vissza a munkámhoz.
Késő délután végeztem mindennel, leadtam a szállítóknak a szerveket, a holttestet pedig a temetkezési vállalkozónak.
- Kész vagyok. - nyújtóztam kifelé menet az autóhoz
Gregor nem szólt egy szót sem, csak némán jött mellettem.
- Ne légy már ilyen szűkszavú.
Gregor másodpercek alatt a földre lökött, ezután nem sokkal egy lövés dördült el a levegőben. Életemben egyszer hallottam lövést, a lakásomnál még otthon. Riadtan húzódtam össze. Nekem semmi bajom, Gregor lemászott rólam, beültetett a kocsiba. Újabb lövés. Gregor beletaposott a gázba, a kerekek csikorogva gurultak a főútra.
- Mi, mi volt ez?-néztem riadtan a férfira
Ő nem válaszolt, helyette Alekszejt tárcsázta a fedélzeti kijelzőről.
- Mond. - szólt bele orosz nyelven
- Ránk lőttek a parkolóban.
- Norina? - hallottam aggódó hangján a nevemet
- Jól van, csak be van rezelve.
Mi az, hogy be van rezelve? Még jó, hogy be vagyok rezelve. Nem mindennap lőnek az ember lányára. Legszívesebben most megfojtanám. Jobban kedvelem a szótlan Gregort. De inkább csendben hallgattam beszélgetésüket. Nem akartam elárulni magamat, nem akarom megkönnyíteni a dolgukat.
- Tudni, hogy ki volt?
- Nem láttam, de van egy-két ötletem.
- Követnek titeket?
Automatikusan belenéztem a visszapillantóba, de senkit sem láttam. A szívem még mindig majd kiugrott a helyéről.
- Jól vagy Norina? - szólt ezúttal hozzám angolul
- Igen, azt hiszem. - dadogtam összevissza
- Gregor hazahoz, minden rendben lesz.
Alig vártam, hogy hazaérjünk a biztonságos otthonomba, Alekszej mellé. Egyre gyakrabban gondolom, hogy az a legbiztonságosabb hely a világon.