A munkaruhámban botladozva követtem, hisz hatalmas léptekkel ment előttem a kezemet szorosan tartva. Beültetett a kocsiba, beállította a telefonján a gps-t és elindultunk. Egész úton hiába faggattam, egy árva szót sem tudtam kiszedni belőle. Közel egy órás út után egy mellékúton folytattuk az utunkat. A környék valami eszméletlen csodásan nézett ki. Gyönyörű hegyek, fenyvesekkel. Utunk egy hatalmas hófehér ház előtt ért véget. Öregek otthonának nézett ki vagy valamilyen szociális ellátónak. Kék egyenruhába öltözött nők és férfiak jöttek-mentek az udvaron. 

- Megjöttünk.-csatolta ki az övét- Ne szólalj meg lehetőleg. 

Felvont szemöldökkel néztem rá, ő pedig már ki is pattant az autóból.

Példáját követve én is kikötöttem magamat, kiszálltam az autóból. Alekszej mellém lépett, derekamra simította hatalmas kezét, ami teljesen meglepett. Egyik ámulatomból estem a másikba, mire felocsúdtam ebből, már a recepció előtt álltunk. Egy kedves, fiatal szőke lány ült a pult mögött. Alekszej látványára szemei felcsillantak, ezután közvetlen rám tekintett, ebben viszont minden lenézés, gyűlölet benne volt. Tehát tetszik neki a főnököm. Nem hibáztatom érte, valóban helyes pasi, hiába egy pokróc. 

- Aszejev asszonyhoz jöttünk.-mondta oroszul- A kisasszony pszichológus. Dr. Emily Belinszkij. Dr. Aszejevvel már egyeztettünk. Ő az új brit orvostanhallgató.

- Itt kellene aláírni.-tolt elénk egy papírt

Aláírta szó nélkül, bár nem a saját nevén, itt valami nagy sumákság lehet a háttérben. Kihez jöttünk vajon?  A neve helyén Robert Belinszkij név szerepelt. A férfi felém tolta a papírt.

- Emily!-adta át a tollat, ezzel is jelezve, nehogy a saját nevemmel írjam alá

Szó nélkül átvettem a tollat és az ő vezetéknevét használva aláírtam. Dr. Emily Belinszkij. Alekszej elismerően elmosolyodott, engem sem ejtettek a fejemre. Megcsóválta a fejét zavarában. A fiatal lány elindult a ház hátulsó részéhez. A falak mindenütt tele voltak festményekkel, főként csendéletet ábrázoltak, de akadt egy-két portré idős emberekről. Hamar rájöttem, hogy ez nem egy idősek otthona, hanem egy pszichiátriai központ. Csak tudnám mit keresünk mi itt. 

Alekszej továbbra is a derekamon pihentette a kezét, mintha egy pár lennénk, ami teljes mértékben ostobaság. 

- Aszejev asszony a kertben pihen. Kérem, kövessenek.

A fiatal lány felállt a pult mögül, elénk riszálta magát, hármasban mentünk ki a kertbe. Nem tudtam nem észrevenni figyelemfelkeltő mozdulatait. A szemem sarkából Alekszejre sandítottam, de őt sem vette le a lábáról ez a fajta kelletés. Magamban pedig örültem, hogy mégsem annyira felszínes, mint amennyire gondoltam. 

A kert parkosított volt, sétányok voltak kialakítva, fákkal és virágokkal tarkított hatalmas terület tárult a szemünk elé. Néhány fa alatt hófehér padokat pakoltak le, egy-egy ott kezelt beteg üdögélt alattuk magányosan. Nyomasztó volt a kifejezéstelen arcok látványa. Mintha fel sem fognák hol vannak. 

A kert egy távolabbi padjához kísért minket. Egy gyönyörű, hosszú, szőke hajú lány üldögélt magányosan. Haja gyönyörűen omlott vállára, kifésülték. A lány maga elé révedve motyogott valamit, hanglejtéséből ítélve gyermek mondókát. 

- Ha bármire szükségük van, nyugodtan szóljanak.

Alekszej csak bólintott, majd megvárta, míg magunkra hagy a lánnyal. 

- Norina, ő itt Tamara Aszejev. Jamie volt felesége. 

Értetlenül néztem a főnökömre, aki tovább folytatta. 

- Tamara és Jamie évekig egy pár voltak, valóságos álompárnak számítottak az orosz arisztokrácia szemében. Eljegyezte, majd el is vette feleségül, mihelyst kiderült, hogy Tamara gyermeket hord a szíve alatt. 

A padon ülő Tamara ránk sem hederített. 

- Tamarát egyre inkább lehanyagolta az újdonsült férje, ha pedig nem tett kedvére először verbálisan, majd a fizikai bántalmazásoktól sem kímélve folyamatosan zaklatta. Az egyik ilyen alkalommal Tamara elvesztette közös gyermeküket, amibe beleőrült szó szerint. Többször kísérelt meg öngyilkosságot. Aztán Jamie úgy döntött idehozatja, hisz nem tesz jót hírnevének. Minden kiderült volna. 

- Uram isten.-suttogtam- Miért nem zárták börtönbe?

- Nem egy közönséges emberről van szó. Jamie-nek megvannak az eszközei. Többen úgy tudják Tamara hazaköltözött. 

- Te honnan tudsz erről?

- Van az a mondás, hogy tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet. Szeretném, ha megszakítanál minden kapcsolatot Jamie-vel.-fordult felém- És nem viccelek Norina. Nem tudok így vigyázni rád. - aggódást láttam az arcán, ami megmelengette a szívemet

A sírás fojtogatta a torkomat, ahogy erre a valaha gyönyörű nőre akárhányszor rápillantottam. Nem akarok erre a sorsra jutni. Jamie-től felfordult a gyomrom. 

- Köszönöm.-szólaltam meg végül

- Menjünk haza.-fogta meg a kezemet, ami most jól esett