Két nap telt el azóta az este óta. Egésznap a mikroszkóp felett görnyedtem, hisztológiai (mikroszkópos szövetvizsgálat) vizsgálatokat folytattam. Nyugisabb, kevésbé mozgalmas munkának számít, de ezt a részét is szeretem a munkámnak. Egy vese szövetet vizsgáltam, nem találtam semmilyen elváltozást, így bekerült a gyors fagyasztó egészségügyi ládába. A táblázatban feljegyeztem az adatokat, amiket Sarah-nak is bediktáltam. Megkönnyebbült, hogy ezúttal nem boncolást kell végig hallgatnia. Szerintem a fűrészelésnél csak a Szentlélek tartotta benne a lelket, hogy ne essen össze. 

- Dr. Brown!-szólt bele Gregor a mikrofonba- Látogatója érkezett.-majd letette

Azt se mondta, hogy ki vagy mi. Értetlen arccal néztem Sarah-ra, ő csak vállat vont. Felálltam a mikroszkóp elől, minden végtagom elgémberedett a sok görnyedéstől. Kicsit megtornáztattam a derekamat, mielőtt kimentem a fertőtlenítő szobába, onnan pedig a folyosóra. 

- Még nincs vége a munkaidőmnek.-ráztam le a kezemről a maradék fertőtlenítőt, míg a mogorva felvigyázómmal együtt sétáltam ki az előtérbe

Gregor nem válaszolt, csak némán jött mellettem balta arccal. Ő sem lenne jó bohócnak. 

Az előtérben legnagyobb meglepetésemre Jamie-be botlottam. Széles mosolyra húzta a száját, mikor meglátott. Nem értettem mit kereshet itt. Egy fekete bőrkabátot viselt, alatta fehér pólóval, farmert és egy fekete sportcipőt. Teljesen hétköznapi kinézete volt, amellett, hogy egy félisten külsővel áldották meg.  Mielőtt szólásra nyitottam volna a számat, már megelőzött. 

- Szia, csak erre jártam. Gondoltam beugrok hozzád.-vett elő a háta mögül egy szál vörös rózsát- Ezt neked hoztam.-adta át

Olyan zavarba jöttem kedves gesztusától, moccanni sem, reagálni sem tudtam. 

- Ó, hát ez igazán kedves tőled.-vettem el végül a felém nyújtott virágot

Jamie tekintete a csuklómra tévedt. A karkötőről el is feledkeztem. A szeme rám villant az ékszerről. Szerintem tudja mit jelent, mosolya azonban töretlen maradt. 

- Mit szólnál, ha meghívnálak egy ebédre? 

- Dr. Brown-nak már van ebédje.-morgott Gregor

- Akkor most Ön fogja megenni. Van kedved együtt ebédelni velem? -fordult felém újra- Tudom, hogy rengeteg a dolga, de egy kis időt szeretnék elrabolni, ha nem bánod.

- Rendben.-bólintottam vidáman 

Gregor szinte vicsorgott, nem tudom mi baja volt a látogatómmal. Az étkezőben leültünk és pillanatokon belül az egyik alkalmazottja már hozta is az ebédünket. Nem tudom, hogy csinálta, de elkérem a receptet. Nagyon, nagyon finom ebédet fogyasztottunk el együtt. Kellemesen cseverésztünk közben, ráadásul még humora is van a pasinak, ami egy hatalmas plusz pont. 

- Köszönöm ezt a kellemes ebédet.-búcsúzkodtam tőle az ajtónál

- Nagyon szívesen. Megismételhetnénk még a héten, ha van kedved és a pitbullod is engedi.-pillantott a hátam mögé

Gregor morgott valamit az orra alatt, nem nagyon értettem, de biztosra vettem, hogy nem éppen a tavasz szépségeit dicsőíti. Az ajtóban állva megláttam Alekszej autóját bekanyarodni az épület elé. Sietve parkolt le, Jamie pedig megállt a kocsijánál, megvárta, míg a főnököm megáll és kiszáll a kocsijából. 

- Te szóltál neki?-fordultam a mellettem álló oroszhoz

- Kötelességem volt.-vont vállat- Meg ez jobb buli, mint a vizsgálataidat nézegetni.-dőlt az ajtónak hanyagul

Látszott rajta, hogy rettenetesen élvezi a kialakult szituációt. Bosszúsan megcsóváltam a fejemet, legszívesebben bevertem volna neki egyet, de nem volt erre időm. Alekszej valamit mondott Jamie-nek, aki visszaszólt neki valamit, majd beült a kocsijába és elhajtott. Voronin határozott léptekkel indult el felénk. 

- Gregor hagyj minket magunkra!-végig az én szemembe nézett- Sétáljunk egyet.-intett a fejével

- És a munka?

- Mára befejezted.-nézett rám mérgesen, majd megfogta a kezemet és elindultunk a parkolóban