Este a szobámban írtam mindahárom barátomnak egy hosszú e-mailt. Természetesen nem említettem meg a karkötőt, viszont küldtem nekik képet a szobámról meg a kilátásról. A kertről majd legközelebb. Ők még javában aludtak, nem vártam választ.
Ezután letusoltam, felvettem a pizsamámat, ami egy kék rövid pizsama alsóból és egy hófehér topból állt. A kis házi papucsomba bújva lementem a konyhába még egy jó bögre teáért. A nappaliból hangok szűrődtek ki, de nem igazán érdekelt. Biztosan Jarek és Gregor beszélget. Szokásukká vált esténként összeülni kártyázni vagy vodkázni vagy a nappaliban vagy a teraszon. Micsoda klisé. Odatettem főni a teát, addig előkészítettem egy piros bögrét, amin  hófehér virágok díszelegtek. Teafiltert halásztam elő a felső polcról. Lábujjhegyre állva értem el csupán.
- Jó estét!- köszönt rám valaki brit akcentussal
Ijedtemben majdnem kiejtettem a kezemből a teás dobozt.
- Jaj, elnézést kérek, nem akartam Önre ijeszteni.
Megfordultam. Egy nagyon, nagyon, nagyon helyes férfi állt velem szemben. Aki idejön férfi, annak mind előírás, hogy ájulást okozzon a megjelenésével? 

- Se...semmi baj.-dadogtam összevissza

Olyan esetlennek éreztem magam tőle, mintha visszacseppentem volna a béna tinédzser korszakomba, mikor még a pelyhedző állú fiúktól voltam zavarban. 

A férfi zöld tekintetét az enyémbe véste. Rövid, barna göndör haja összevissza állt, pedig biztos voltam benne, hogy órákat állt vele a tükör előtt ezért a hatásért. Tőlem mindössze egy fejjel volt magasabb, így távolról méregetve. Rokonszenvesnek tűnt, már csak azért is, mert a saját nyelvemen szólt hozzám. 

- Ön az új patológus, ha nem tévedek. Sok jót hallottam már Önről. A nevem James O'Conell.-nyújtotta felém kezét

- Igen, Norina Brown.-fogtam meg a kezét egy határozott mozdulattal

- Nagyon örvendek Norina.-mosolygott rám elbűvölően

Egy kicsit tovább fogta a kezemet, mint gondoltam, hamar elhúztam az enyémet. 

- Ha lehetek modortalan, kérhetek én is egy csésze teát?-ült fel egy székre a konyhapulthoz

- Természetesen.-bólintottam- Milyet szeretne? 

- Olyat, mint a magáé.

Míg elkészítettem, végig éreztem a tekintetét a hátamon. A kínosra nyúló csendet szerettem volna mindenképp megtörni.

- És minek köszönhető a látogatása Mr. O'Conell?

- Szólítson csak Jamie-nek. Nem vagyok olyan idős. Nos, tárgyalni jöttem az Ön főnökéhez, bár ilyen késői órán már nem nagyon szoktak. 

Mintha a gondolataim között olvasott volna. 

- Kezdek hozzászokni a furcsa dolgokhoz.-tettem le elé egy csésze gőzölgő teát

- Honnan érkezett ide Norina?-mártogatta a filtert a bögrében komótosan

- Amerikából, egy kis városból.

Jamie háta mögött Alekszej alakja tűnt fel, nem túl vidám arccal. 

- A szünetnek vége O'Conell.-dörmögte

- Köszönöm a finom teát Norina.-tette le a harmadik korty után a bögrét. Remélem lesz még alkalmunk cseverészni.-kacsintott, amitől elvörösödtem

- Én is örültem Jamie.-mosolyogtam rá kedvesen

Miután kimentek, megittam a maradék teámat, utána elmostam a két bögrét. 

- Norina!-szólt utánam Alekszej

- Tessék?-fordultam meg a lépcsőn

- Gyere velem.

Mérgesnek tűnt. Nem tudom mit rontottam el. Szó nélkül követtem őt egyenesen a dolgozó szobájába. Még sosem voltam itt. 

A szobában mindössze egy fekete fa íróasztal volt, mögötte egy hatalmas székkel, előtte pedig két szék foglalt helyet. A falak méreg zöld színben pompáztak, egy könyves szekrény volt az egyik fal előtt, tele mindenféle klasszikusokkal. Egy-két címet tudtam elolvasni csupán. 

Leültetett a "vendég" székbe, ő pedig gondterhelten megkerülve az asztalt leült a helyére. Az arcát tenyerébe temette, pár másodpercig csak bámultam és nem értettem mit követtem el. 

- Van fogalmad róla mit tettél?-nézett rám, tenyeréből felemelkedve 

Halkan beszélt hozzám, ez jobban megrémisztett, mintha kiabált volna. Ráadásul fogalmam sincs mit tettem. 

- Mit tettem?

- Tudod te kivel cseverésztél olyan könnyedén?

- James O'Conell.

- Igen, James O'Conell-lel, aki a világ egyik legbefolyásosabb és legveszélyesebb üzletembere.-egyre jobban erősödött a hangja

- Honnan tudhattam volna? Nem tárgyaltam még sosem maffiózóval. Ha szóltál volna esetleg, hogy jön valaki, akkor nem jöttem volna le. 

- Sosem szoktál lejönni ilyenkor. 

- Nehogy már én legyek a hibás. Ráadásul még mindig nem értem mi a bajod.

- Az kis csillag-felállt a székéből és mellém lépett az asztalát megkerülve- ha valami megtetszik O'Conell-nek a jó isten kegyelmezzen annak, meg fogja szerezni. 

- És? Mi kell neki? Az antik vázád az ebédlőből?-néztem fel rá

A hajamat elseperte a vállamról lágyan és lehajolt hozzám.

- Nem, ezúttal te hívtad fel magadra a figyelmedet.-suttogta a fülembe