Amíg kiment, gyorsan felöltöztem, zavart, hogy csak egy törülköző volt rajtam. Sietve kaptam magamra a ruháimat. Mire az utolsó darabot is felvettem, már vissza is tért.
Egy apró kis fekete szíj pihent a kezében. Ha ez most a Szürke 50 árnyalata én kiszállnék. Tekintetem, oda-vissza cikázott a szíj és Alekszej között. A férfi megállt előttem és hangos nevetésbe tört ki.

- Nem, ez nem az, amire gondolsz....bár ha szereted az efajta dolgokat....-gondolkodott el egy pillanatra kaján mosollyal az arcám

- Mi? Nem!-csattantam fel talán túl gyorsan

- Sejtettem.-kuncogott- Add ide a kezedet.

- Mi? Nem!-tettem a kezeimet a hátam mögé

- Norina!-közeledett felém vészesen

Az utolsó pillanatban átszaladtam az ágy tetején a másik oldalra. Ez meglepte, az arcán is látszott. 

- Ne gyerekeskedj!-szólt rám erélyesen

- Hogy én ne gyerekeskedjek? Nem én adok egy felnőtt emberre jeladót. Ez törvény ellenes. Benne se volt a szerződésben.

- Az sem volt benne, hogy kémkedni fogsz utánam.

Átrohant ő is az ágy tetején, én viszont már a szoba ajtót téptem fel. Lerohantam az emeletről, egyenesen ki a hátsó udvarra. Hallottam, ahogy a nevemet üvölti. Régen futottam, de most minden erőmet össze kell szednem. Nem adom meg magamat ilyen könnyen. Nem teheti meg ezt se velem, se senkivel. Jarekbe szaladtam. Abban a pillanatban két kar záródott körém, nem tudtam szabadulni. Alekszej hamar odaért hozzánk. Meg sem látszott rajta, hogy mennyit futkorásztunk a ház körül. 

- Eressz!-sziszegtem a lengyelnek
De mintha meg sem hallotta volna, amit mondok neki. Csak szorosan tartott.

- Ezt igazán kihagyhattad volna Norina.-csóválta a fejét rosszallóan  Alekszej

- Rám ne merd tenni azt!-próbáltam kitépni  magam Jarek szorításából

- Ez a te érdeked.-tette rá erőszakkal a csuklómra a fekete karkötőt-Ez egy jeladó. Gps van beleépítve, így tudom merre jársz. Víz és ütés álló. 

- Nem vagyok én kutya.

- Persze, hogy nem. Ezért nem kapsz nyakörvet.

Látványosan jól szórakozott rajtam mindkét férfi. Én pedig valahogy  egyáltalán nem élveztem. Nem tartottam viccesnek.

- Köszönöm Jarek.-biccentett a fogvatartómnak

Az említett szó nélkül elengedett, én pedig megigazítottam magamon a ruháimat. 

- Ha úgy látom, hogy rossz irányba mész, azonnal jelez nekem. Ó, és még ami fontos. Ujj lenyomat kell ahhoz, hogy levehesd. Még pedig az enyém. 

Fintorogtam egyet, mire az ő mosolya még szélesebb lett.

- Ezt meddig kell hordanom?-emeltem fel  szem magasságba az új "ékszeremet"

- Ameddig úgy gondolom. A mai nap után úgy gondolom elég sokáig.

- Remek.-fintorogtam

- Én a helyedben még örülnék is ennek.

- Mert?-nevettem fel- Legyek hálás?

- Hidd el nekem!-szorított a ház oldalához a következő pillanatban, karjaimat oldalamhoz szorítva- Lehetek a legrosszabb rémálmod is Norina. Láttad a pincét...kell még más is? Szeretnél lejutni oda? Hm? Csak egy szavadba kerül. De nem szeretném ezt a szép arcocskát elcsúfítani.-elengedve a karomat, végig simított az arcomon- Nem ezért szerződtettelek.

Újra meg tudott félemlíteni, egy fél órán belül kétszer is. Megráztam a fejemet, mire elmosolyodott megint. 

- Látom, szeretnél valamit kérdezni.-simogatta az arcomat továbbra is

- Mi lett azzal a férfival odalent?-néztem fel jégkék szemeibe

- Ha tudni akarod, még él. -fordult el tőlem

- Még?- léptem egyet előre- Mi az, hogy még?

- Legyen neked elég ennyi. Az alkalmazottam vagy, nem tartozom neked elszámolással.

"Tartsd a szád Norina! Tartsd a szád! Nem szólhatsz be! Most nem!" Szabályosan beleharaptam a szám szélébe, nem akartam ennél is nagyobb bajt. 

- Ügyes kislány.-mosolygott rám gúnyosan, miután látta rajtam, hogy vissza fogom magam.

Ezután otthagyott az új "ékszeremmel" az udvaron.