Visszaérve Alekszej a konyhába terelt, ahol a szakácsnő abban a pillanatban hozzálátott az étel elkészítéséhez.
- Ön is csatlakozik a kisasszonyhoz Uram?
- Vacsorára jövök vissza csak. Addig ne zavarjon senki! - ekkor felém fordult- Ha bármire szükséged van, Jarek itt lesz a közelben. Legeslegrosszabb esetben a házban leszek. Jarek tudja hol.
Én csak bólintottam és végignéztem, ahogy távozik a konyhából. Volt valami rendkívül fura abban, ahogy beszélt most. Bár semmi közöm hozzá, hogy mit csinál, amíg engem nem piszkál. Én sem szeretném, ha más az én dolgaimban kutakodna.
Ebéd után úgy döntöttem körbenézek a házban. Eddig nem igazán volt rá alkalmam, de most eljött az ideje. Az emeleten kezdtem. Az én szobámon kívül még három háló volt, ebből az egyik Alkeszejé. Ahogy beléptem, kellemes férfi parfüm illat csapta meg az orromat. Egésznap tudnám szagolgatni ezt a kellemes, finom illatot. A szoba falai fehérek voltak, egy óra ketyegett a falon. A szobában egy franciaágy volt az ajtóval majdnem szemben. Sötétkék ágynemű volt, az ágy két oldalán éjjeliszekrény. Egy karóra pihent rajta, az óralap felirata alapján Rolex. Mellette egy parfüm. Beleszimatoltam, ennek az illatát viseli a szoba. Egy tv, egy komód volt még a szobában. A szobából még egy ajtó nyílt, a fürdőbe. Oda már nem volt merszem bemerészkedni, már így is túl sokat tartózkodtam olyan helyen, ahol nem illő. Még a végén azt hiszi, hogy odáig vagyok érte.
A másik két szoba hasonlóan volt berendezve, mint az enyém, csak más falszínnel voltak ellátva. Az egyik mahagóni színű volt, míg a másik mentazöld.
Az emeletről a földszintre vándoroltam. A konyhát, ebédlőt, nappalit már egész jól ismertem. Viszont a lépcső mögötti részen még nem voltam. Elhaladtam Alekszej dolgozó szobája előtt. Hogy honnan tudtam? Ki volt rá írva, természetesen cirill betűkkel "Dolgozó szoba". Megcsóváltam a fejemet. Mintha mutatni szeretné, hogy neki van ám dolgozó szobája, van rá pénze.
A dolgozó szobával szemben egy nyitott ajtós szobára lettem figyelmes. Tágas, hatalmas, plafontól a földig érő ablakos helység volt. Egy zongora helyezkedett el benne, a fal mentén könyves polcok, tele könyvekkel. Előtte egy sakkra alkalmas tábla asztallal és székekkel. Egy kanapé is helyet kapott az ablakkal szemben, itt el lehetett lazulni egy könyvvel a kézben. Talán ez a szoba volt a legkellemesebb, legbarátságosabb mind közül. Az ablakok a kert irányába néztek. A szám tátva maradt. A legszebb kert, amit valaha láttam. Apró köves sétány mentén virágokat ültettek végig, apró lámpások sorakoztak végig.
A friss levegőre kilépve, néhol kis kerti törpéket véltem felfedezni. A sétány végén egy filagória állt, a kert túlsó végében. Minden, ami egy kellemes kerti partihoz szükséges, azt itt megtaláltam. Vajon Alekszej szokott partikat tartani? Valahogy nem tudom róla elképzelni. De, ha ez mind nem elég, ami miatt tátva maradt a szám, az a zongora terem előtt lévő medence volt. A ház ékkövét találtam meg ebben a kertben. Kár, hogy az ablakom nem erre néz, hanem a mellettünk lévő erdőre, hegyekre. Bár egy szavam nem lehet emiatt.
Hamar elkezdtem fázni, emiatt visszatértem a házba. A lépcsőnél egy ajtót vettem észre. Ezt miért nem láttam kifele menet? Óvatosan kinyitottam az ajtót. Fények villantak fel a lefelé menő lépcsősor mellett. Beton lépcső vezetett lefelé. Elindultam lefelé, hátha egy újabb kis csodát fedezek fel. Lassan, megfontoltan lépkedtem lefelé, ahonnan hangok szűrődtek fel. Nem értettem pontosan a hangok alapján mi történik. A lépcső alján már tisztán értettem a hangokat, amik a folyosó kőfalain tökéletesen visszaverődtek. Mintha egy vallatás lett volna.
"Nem kérdezem meg még egyszer Kornej, ki küldött?" - zengett Alekszej hangja
Halk válsz, majd nevetés, végül csattanás.
"Nekem van időm, ráérek. Viszont neked vészesen fogy."
Az ajtó mellett megálltam, ahonnan a hangok jöttek. A szívem hevesen vert. A fürdőbe bezzeg nem megyek be, de a hideg, nyirkos, para pincébe bezzeg lemegyek minden szívbaj nélkül. Jár a taps Norina. Dorgáltam magam némán. Nagy levegőt vettem, majd bekukkantottam a nyitott ajtón.