- Igen Apa, tudom jól.-járkáltam fel-alá a szobámban- Igen, rendes a főnök! Nem, nem olyan.  

Természetesen nem kötöttem az orrára, hogy mekkora tuskó a főnököm. Nem akarom, hogy még jobban aggódjanak értem anyával. Örülök, hogy nyugalomban vannak, nem akarom felzaklatni őket feleslegesen. 

- Szólj, ha bármi kell Csillagom! Lassan mennem kell, holnap korán kelek. Nagyon szeretünk!

- Én is titeket!

Kinyomtam a telefonomat és az ágyamra dobtam. 

- Ezek szerint csak nem vagyok olyan borzalmas főnök.-szólalt meg Alekszej

Ijedtemben megugrottam és mérgesen felé fordultam. Kajám vigyorral az arcán az ajtófélfának dőlt, karját keresztbe fonva mellkasa előtt.

- Direkt csinálja ugye? Azt akarja, hogy meghaljak az ijedtségtől?

Alekszej elmosolyodott és beljebb jött a szobámba. Egyszerű farmernadrágot viselt fekete pólóval és sportcipővel, aminek nem ismertem a márkáját, de biztosra vettem, hogy nem a legolcsóbb boltban vette.

- Lenne kedved eljönni velem a városba? Úgyis szabadnapos vagy ma. 

- Úgy sincs más dolgom.-vontam vállat- Miért ne? -tártam szét a karomat

Nem is tudtam, hogy egy főnök is tud unatkozni. 

- Vezethetem én az autót?-lépkedtem le utána a lépcsőn kifelé menet a házból

- Hogyne, persze-lengette meg előttem a kulcsot, de mire érte nyúltam volna, elkapta az orrom elől immáron az udvaron állva- Nem.

- Miért? Fél egy nőtől?

- Nem tőled félek Norina, hanem a vezetési stílusodtól.

Most először vagy másodszor tegezett le, de nem esett zokon tőle kivételesen. 

-Nem is tudod, hogy vezetek! Milyen jogon mondod ezt? - vágtam csípőre a kezemet mérgesen
-Amerikai vagy... Ennyi elég nekem.
- 1. Félig vagyok az. 2. Te meg orosz, mégis beültem melléd.
- Ez rasszista húzás volt Norina.
- Bagoly mondja Alekszej. - néztem farkas szemet az orosszal- Hé, fiúk, van egy jó sztorim!-kiáltottam el magamat az udvaron állva

A férfi alkalmazottai mind felém fordultak, akik az udvaron ácsorogtak. Várakozón néztünk mindannyian Alekszejre. Az orosz hatalmas tenyerét a számra tapasztotta és vészesen közel lépett. Fel kellett néznem, hogy láthassam az arcát.
- Ezt még visszakapod Doktornő. - súgta a fülembe
Hangjától kirázott a hideg, de nem a félelemtől, hanem az izgalomtól. Kihívásként tekintettük egymásra, hogy ki adja fel hamarabb a csipkelődést és ez valahol tetszett.

- Ugye, hogy megy ez?-markoltam rá a kulcsra, miután elvette hatalmas kezét a számról.

- Boszorka!-sziszegte a fogai között

Önelégülten ültem be a vezető ülésbe. Alekszej látványosan bekötötte az övét, tudtomra adva, hogy valóban nem bízik bennem. 

A város 20 percnyire volt mindössze tőlünk. Egy folyó szelte ketté a várost, több zöld övezet húzódott meg az emeletes házak között. Nem gondoltam volna, hogy vannak gyönyörű részei Moszkván kívül is Oroszországnak. Tévedtem. Novgorod egy gyönyörű város volt. 

- Arra gondoltam sétálhatnánk egyet, azután meghívnálak egy ebédre. 

- Jó hangzik. Hova parkolhatok le?

- Bárhová. Ezzel az autóval mindenütt igyenes.

- Miért?-ráncoltam össze a homlokomat, miközben igyekeztem ügyesen betolatni két autó közé a járdaszegély mentén. 

- A munkám miatt kedvezményeket kapok.

- Kár, hogy nekem nem jár ilyen.
-  Nor... - szisszent fel Alekszej, ahogy tolattam- Norina, óvatosabban!-nézett rám riadtan
Beleharaptam alsó ajkamba, hogy fel ne nevessek a rémült főnököm arcát látva. Ez minden pénzt megért. Már szinte el is felejtettem a múltkori félelmetes incidenst azzal a férfival.
- Ha egy sérülés is lesz rajta. - kötötte ki magát
- Nem lesz. - csatoltam ki magamat én is

A városi sétánk alatt egészen kellemes társaságnak bizonyult.
- Miért pont orvos lett? - tette fel az újabb kérdést
- Állapodjunk meg valamiben. Odavissza kérdezz-felelek jó?
- Rendben, de nem fogok mindenre válaszolni.
- Rendben.-bólintottam- A kérdésedre a válasz, édesapám is orvos, a nagyapám is orvos volt. Azt hiszem ez egy tradíció lett. Miért pont patológiát üzemeltetsz?
- Az édesanyámnál még gyerekkoromban későn fedeztek fel egy súlyos betegséget, amit pénz hiányában nem tudtunk kezeltetni. Akkor megfogadtam, hogy a szövettannal fogok dolgozni, ha a sors is úgy akarja.
- Ez igazán szép dolog.
Alekszej elmosolyodott. Sétánkat egy telefonhívás rontotta el. Most az egyszer sajnáltam.
- Ne haragudj, ez fontos.
Meg sem várta válaszomat, füléhez emelte a készüléket és orosz nyelvre váltott.
" Mond gyorsan! Ez igazán remek hír! Mindjárt ott vagyok!" Ezután pedig bontotta a vonalat.
- Sajnálom az ebédet, de dolgom van. Ha gondolod hazaviszlek vagy maradhatsz és elküldöm érted Jareket.
- Nem, nem szükséges. Én is veled tartok.
Láttam rajta, hogy jól esett neki a válaszom.
- Baj történt, hogy vissza kell mennünk?-ültem ezúttal az anyós ülésre
- Egy üzleti partnerem most jelentkezett. Elég régóta üldözöm, végre sikerült elkapnom.
- Ez akkor remek hír, nemde? -mosolyogtam rá
- Valóban az. - mosolygott rám
Többet kellene mosolyognia, nagyon jó áll neki. Egészen sármossá teszi.