Két középkorú nőt kellett boncolnom. Azt hiszitek nem nyomoztam utána a munkáltatómnak? Nem most jöttem le a falvédőről. Nekem is felettébb gyanús ez az egész, nemcsak nektek. Az internet és a "volt" főnököm szerint-akit ezért meg fogok nyúzni- Oroszországban elterjedtek a magán patológiák. Ugyanolyan keresettek, mint a magán fogorvosok, magánvállalkozásként működnek, amit az állam nem kevés összegekkel támogat. Bárki, akinek van elég pénze itt kérhet magán citológiát és szövettani feldolgozást a kórboncolás mellett természetesen. Legalábbis ez áll az interneten erről a cégről. Valami oknál fogva még mindig nem tiszta itt nekem valami. Bár ebben nyakig benne lehet Alekszej nem túl szimpatikus viselkedése. 

- Sarah, kinyomtatnád nekem az elkészült anyagot? Addig én elmegyek átöltözni.-vettem le a szám elől a szájmaszkot a lány felé közeledve

- Természetesen.

Az ajtó mellett lévő zöld hívógombot megnyomtam, ami Gregorhoz kapcsolódott. 

- Tess.-szólt bele mogorván az orosz

- Végeztünk mára.-válaszoltam neki hasonló stílusban

Nem szólt semmit, bontotta a kapcsolatot. Megforgattam a szememet és kimentem a sterilizálóba átöltözni. Lefertőtlenítettem a kezemet, miután levettem a ruháimat. A szekrényemhez mentem, kivettem a saját ruháimat. 

- Elkészült Norina?-állított be Alekszej a legváratlanabb pillanatban

Ijedtemben felsikítottam, igyekeztem magamat eltakarni előle, sikerült pont a legjobbkor benyitnia, ugyanis fehérneműben álltam előtte.

- A kopogást nem ismeri? Menjen ki azonnal!-kiáltottam rá 

Szemtelenül végigmért, még leplezni sem próbálta, én pedig éreztem, ahogy egyre jobban vörösödök. Ha így fojtatja, felfog robbanni a vörösségtől a fejem. 

- Elnézést!-húzódott pimasz mosolyra a szája és megfordult

- Látom vannak problémái az angollal. Azt mondtam, hogy menjen ki, nem azt, hogy forduljon el!

- Ó, ugyan már Dr. Brown, láttam már nőt fehérneműben. Semmi olyanja nincs, amit még nem láttam.

Megragadtam a benti cipőmet és egy jól célzott dobással tarkón dobtam. Meglepettségemben nem volt mérges, sőt még jobban szórakozott nyomorult helyzetemen. 

- Azonnal....menjen...ki MOST!-emeltem fel a hangomat ellentmondást nem tűrve

- Szeretem a tüzes nőket.-kacsintott és kiment vidáman fütyürészve

Fel tudtam volna ott helyben robbanni. Még az intimszférámat sem hagyja békén. Miután dühösen felöltöztem bevágtam a szekrényt és kimentem a folyosóra. Alekszejnek nyoma sem volt. Az épület előtt várt, Gregorral együtt. Mindkettejük szeme csillogott, mint a pajkos csintalan gyerekeké. Ez a szemét elmesélte az öltözői történetet. Ebben teljesen biztos vagyok. Égett a bőr az arcomon. 

- Mehetünk?

- Mehetünk!-vágtattam el mellette dühösen a kocsihoz

- Nem azzal megyünk, hanem a másikkal!-kiáltott utánam

Ez a gazember még jól is szórakozott rajtam, nem is leplezte. Vége lehetne már ennek a napnak, sőt ennek a munkaszerződésnek is. 

- Ó, ne legyen ennyire maradi Dr. Brown.-csatolta be az övét a vezetői oldalon Alekszej

- Ó igen? Tényleg? Majd én is rányitok magára, nem tudom mit fog szólni hozzá.

- Azt azért tegyük hozzá Norina, hogy nem tudom melyikünk lesz nagyobb zavarban.-indította be a kocsit- Még a végén megtetszenék Önnek.

- Álmodozzon csak!-horkantottam fel nem túl nőiesen

- Ez nem álom.-kacagott fel az orosz- Ismerem a nőket.

Most én nevettem fel teljes szívemből. Alekszej lelassított a piros lámpánál, majd teljes érdeklődéssel felém fordult. 

- Mi olyan mulatságos ezen?

- Ön meg a nők? Ugyan már. Maximum egy éjszakára, de nem többre. Úgy bánik velük, mint a telefonnal. Ha kijön egy új széria, rögtön megveszi, a régit eldobja.

- Az előítélet rossz jellemvonás Ms. Brown.  Azt javaslom tartson önvizsgálatot.

- Én? Én tartsak önvizsgálatot? Nem én...

Nem tudtam befejezni a mondatomat, a fedélzeti telefonja megszólalt. Csendre intett azonnal. 

- Nekem ne csittegjen és nem mutogasson!-suttogtam neki halkan vissza

- Mond Jarek!-szólalt meg orosz nyelven

- Minden rendbent találtunk, még a mai nap utalja az összeget az ügyfél.

- Szép munka volt Jarek! Hívd meg a többieket egy ebédre, én állom a költségeket. 

Alekszej azzal a teljes nyugalommal beszélgetett, hogy én ebből a beszélgetésből egy mukkot sem értek. Én pedig próbáltam az arcomra parancsolni, főleg, miután rám terelődött a szó.

- Hallottam Gregortól, hogy sikerült rányitnod a kisasszonyra az ajtót.

Az orosz rám sandított egy pillanatra, majd vissza az útra.

- Ha láttad volna.-kacagott fel- Mint egy mérges pulyka. Itt puffog most is. 

Jarek felnevetett a másik oldalon, legszívesebben beolvastam volna nekik alaposan, de igyekeztem visszafogni magamat, még a javamra válhat, hogy értem a nyelvüket. Még nem jött el az én időm. 

Halihó Cukorborsók!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog nektek!

Ölelés: Nola