- Norina! - ajtó csapkodásra ébredtem
Először fel sem fogtam mi történik. Remélem csak álmodom.
- Norina! - megint nekicsapódott valami az ajtónak
Igen, ez határozottan nem álom. Kikászálódtam az ágyból, kócos hajjal, álmos szemekkel nyitottam ki az ajtót. Alekszej állt ott, teljesen felöltözve, kicsit ingerült állapotban.
Az orosz végigmért tetőtől talpig, én pedig ettől a látványos mustrától akaratlanul is zavarba jöttem.
Bosszantott, hogy felkeltett, bosszantott, hogy ő jól néz ki, én meg, mint egy felmosórongy. Bosszantott, hogy végigmért zavartalanul, bosszantott...egyszerűen minden bosszantott benne.
- Öltözz!

- Önnek is jó reggelt.

- Ha haragszol magázódsz?-emelte fel a jobb szemöldökét

- Azt ne mondja, hogy Ön pongyolában táncolva és dalolva nyitna nekem ajtót, ha hajnali 3-kor magára verném az ajtót.-fontam össze a karomat a mellkasom előtt

- Csúnya a morcos nő! Munka van. 15 perc múlva találkozunk a bejárat előtt.

- Csúnya neked az....-vágtam rá dühömben az ajtót- a hülye orosz maffia fejed az.-fejeztem be miután bevágtam az ajtót.

- Hallottam!-jött kintről a válasz- 15 perc. Ne késs!

Dobbantottam egyet a lábammal mérgemben. Ezt a felfuvalkodott hólyagot. 

Miután Voronin távozott, kíváncsiságból rápillantottam a telefonomra. Hajnali 4 óra. Teljesen megkattant ez az ember? Normális? 

- Késtél!-nézett az órájára, majd rám a hallba
- 15 percről volt szó, most vagyok a 14.-ben. Még korán is jöttem.
Az Alekszej mellett álló két férfi kuncogni kezdett, mire főnökük egy szigorú tekintettel jutalmazta őket.
- Indulás.- nyitotta ki nekem az ajtót

1:1 Voronin. 

Egy fekete felsőkategóriás autóba ültünk be. Talán Tesla volt. A másik két férfi pedig egy terepjáróban foglalta el a helyét.
- Hová megyünk?
- Munka van.
- Azt hittem villás reggelire megyünk a Four Seasons-be.
Voronin tekintetében láttam azt a pillanatnyi meghökkentséget, miszerint én teljesen megbuggyantam. Kellett neki pár perc, mire leesett, hogy csak vicceltem.
- Nem volt humoros.
- Pont annyira vagyok humoromnál, mint te bármikor. 

Alekszej nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy nem nagyon tetszett, hogy emberére akadt. Nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy a munkáltatóm ilyen hangnemet megengedjen magának. Mit képzel? Attól még, hogy neki dolgozom jelenleg, semmire sincs feljogosítva. 

Egy pékség előtt álltunk meg.
- Vegyél egy kávét, mert elviselhetetlen a humorod.
- Kösz, neked meg veszek egy etikett órát, hátha ma akciós.
Meg sem vártam a válaszát, kipattantam a kocsiból és bevágtattam a pékségbe.
Szentül meg vagyok győződve, hogy Alekszej abban a hitben él, hogy teljesen megsemmisülve jövök ki a pékségből, hisz "nem tudok" orosz nyelven és könyörögni fogok neki, menjen be nekem reggeliért.  Mekkorát tévedett. Kikértem a pékárut, illetve 2 kávét és vigyorogva mentem ki.
- Tessék, itt a kávéd, plusz egy csokival töltött croissant, hátha a csoki egy kis boldogságot ad.
Meglepettségét nem rejtette véka alá.
- Hogy sikerült?

- Pislogtam kettőt és ideadták.- Alekszej megilletődött arcát látva felnevettem- Beszélik az angolt.

- Köszönöm.-szólalt meg végül- Egészen finom a kávé.-kortyolt bele vezetés közben

- Szívesen.-néztem az utat én is és megiszogattam a sajátomat

A tegnapi épület előtt álltunk meg. A reggelimmel együtt kikászálódtam a kocsiból, megvártam, míg Alekszej előre megy én pedig követtem őt. Sarah már bent várt minket. Alekszej láttán felpattant és illedelmesen köszönt. 

- 2 páciens van odabent. Vizsgálja meg  a májat, vesét, szívet...

Úgy kellett a nyelvemre harapnom, hogy ne szóljak be neki. Az orosznak is szüksége lenne egy szívre. 

- Dr. Brown!-csattant fel- Figyel rám?

- Hasnyálmirigy, tüdő...értettem Mr. Voronin.

Nem sikerült kelepcébe csalnod Voronin. 

- Ha végeztél, hívj ezen.-nyomott a kezembe egy készüléket. 

- Rendben.-bólintottam

- Jó munkát. 

Alig vártam, hogy elmenjen végre. Ma már sok volt belőle és még reggel 8 óra sincs. Sarah megvárta, míg átöltözök, együtt mentünk be a boncterembe. A lány leült ismét háttal nekem én pedig hozzáláttam a feladatokhoz.