Alekszejjel vacsoráztam együtt, bár egy cseppet sem kívántam a társaságát a mai nap után.
- Alig ettél Norina. - állapította meg a nyílvánvalót
- Nincs étvágyam.-kapirgáltam a tányér szélére a rizs darabokat katonás rendbe állítva
- Azt látom. Megtudhatnám, hogy miért nincs?-cseverészett vidáman
Most komolyan kérdezi? A pofámról leszakad a bőr. Még van képe ilyet kérdezni? Ez most komoly?  És még élvezi is.
Igyekeztem megőrizni a hidegvéremet. Elszámoltam lassan tízig magamban.
- Mert nem szeretem, mikor tesztelgetnek.- még mindig nem néztem rá
- Te nem szoktad ellenőrizni az árut mielőtt megveszed? 

Már húsznál tartottam a számolásnál, de nem hatott. 

- Nem vagyok áru Alekszej! - csaptam le dühösen a villámat a tányérom szélére
Az orosz felvonta bal szemöldökét, nem gondolta volna, hogy ennyire kiakadok.
- Akkor, ha kihisztizted magad, akár tovább folytathatnánk a vacsorát.
- Elment az étvágyam.-álltam fel- További jó étvágyat.
- Leülsz. - mondta halk, de annál határozottabb hangon
Megálltam tétován az asztal mellett meglepettségemben.
- Azt mondtam, hogy leülsz! - parancsolt rám hangosabban
Gyűlöltem, ha valaki felemelte a hangját. Sírni tudtam volna olyankor.
- Nem. - szóltam vissza bátran
- Norina Brown! - emelkedett fel ő is az asztaltól- Azt teszed, amit mondok. Most leülsz szépen a helyedre és eszel.
Félelmetes volt, mint reggel, mikor azt a fickót a falhoz passzírozta.
A sírást lenyelve a torkomon, csendben leültem.
- Elképesztő férfi létedre milyen hisztis tudsz lenni. - fogtam a villát a kezemben, de egy falatot nem tudtam volna lenyelni ezek után.
- Te kezdted a hisztit. Egyél! - parancsolt újra rám
- Nem vagyok éhes. - csuklott el a hangom
Az orosz észre vehette, hogy a hangom megremeg és a sírás szélén állok viselkedése miatt.
- Gyere, sétáljunk egyet.-állt fel az asztaltól, immáron kedvesebb hangnemet váltva

Tudom, hogy gyerekes egy a viselkedés, de egyszerűen nem bírom, ha kiabálnak velem. Remegő végtagokkal mentem ki a Alekszejjel. Rám adta a kabátomat, csizmát húztam, úgy léptünk ki a hideg téli éjszakába.
A hó ropogott a talpunk alatt. Zsebredugott kézzel sétáltam mellette.
- Ha esetleg megbántottalak...
Éreztem a hangján, hogy nem sokat szokott bocsánatot kérni. Tájidegen számára ez a gesztus. De értékeltem.
- Ne haragudj. - fejezte be a mondatát
- Nem haragszom, csak ne kiabálj velem. És mond el az igazat.
- A kisujjamat nyújtom Norina és a karom kell? - mosolyodott el
Megálltam séta közben, követte ő is a példámat. Összehúzott szemekkel vizslatni kezdtem őt a kerti lámpák fényénél.
- Mit látsz?
- Azt még nem tudom, de rá fogok jönni.
Alekszej hangosan felnevetett válaszomra, pedig nem viccnek szántam. Nem vesz komolyan ez a pasi.
Miután abbahagyta a nevetést folytattuk a sétát.
- Milyen volt az életed otthon?
Gondolom itt arra gondolt, hogy mit csináltam szabadidőmben.
-Kivel laksz?
Tévedtem.
- Csak így bele a közepébe?-kuncogtam el magamat- Semmi körítés?
Alekszejre néztem, ő pedig elmosolyodott. Kifejezetten jól állt neki ez a mosoly. Többet kellene így lennie.
Válaszomat már nem hallhatta, egy embere hívta a teraszon állva. Az orosz arcvonásai pillanatok alatt visszaállt a mogorva alapállásra. Pedig meg sem szólalt a férfi.
- El kell mennem. Köszönöm a sétát. - biccentett
Határozott léptekkel elindult befelé. Olyan érzés fogott el, hogy nem szívesen futnék előle. Pillanatok alatt elkapna és elnyomna. A hideg kirázott.
Én is követtem a példáját, semmi kedvem nem volt odakint fagyoskodni a hóban.
Egy forró fürdőt vettem, majd bebújtam az ágyba és elnyomott az álom.