Alekszej pontosan tudta a ruhaméretemet. Már meg sem kellene, hogy lepjen. Elég, ha a főnökömet megkérdezte, akit meg fogok fojtani a puszta kezemmel. Csak érjek haza innen egyben.
A terem előtt vettem egy nagy levegőt, majd beléptem. Sarah a számítógép mögött ült idegesen. Kezeit tördelte. Valami itt nagyon nem stimmel.
A 43-as fiók elé léptem, majd kinyitottam és kihúztam belőle az alanyt, aki le volt takarva hófehér lepellel. Életemben nem féltem még halottól. Nagy levegőt vettem.
- Na nézzük.-sóhajtottam
Felrántva a leplet, egy középkorú férfi arca volt. Lehunyt szemekkel, karcolásokkal teli arccal. A nyaka felpuffadt. Nem halhatott meg régen, ahogy röviden megvizsgáltam, 24 órája halhatott meg.
Rövid szőkés vöröses haja volt. Az "ágy" amin feküdt, gurulós lábakon állt, könnyűszerrel húztam a boncasztalhoz.
- Sarah, gyere segíts áttenni.
A lány sápadtan kelt fel a székéből. Pont olyan arcot vágott, mint aki azon gondolkozik, hogy itt és most elhányja magát vagy elszökik és új életet kezd Mexikóban.
Reszkető kezekkel fogta meg a halott férfi alatti leplet, majd 3-ra áttettük a boncasztalra.
- Sarah! - szóltam utána
- I.. Igen?-nézett rám könnyes szemekkel
- Sosem voltál még ilyen helyen ugye?
- N... Nem doktornő. - dadogta- De kérem ne mondja el Mr. Voroninnak.
- Nem fogom. Gondolom jó fizetést ígért neked.
- I.. Igen Dr. Brown.
- Csak Norina. - mosolyogtam rá kedvesen- Ha gondolod megfordítjuk az asztalt, hogy még csak ide se kelljen nézned. Mit szólsz hozzá?
- A... Annak nagyon örülnék. - állt mosolyogva egyik lábáról a másikra.
Miután leült nekem háttal, fertőtlenítettem a kezemet, orvosi kesztyűt húztam rá.
- Externalis vizsgálatot fogok most elvégezni. - húztam le a fehér leplet a páciensről.-középkorú férfi, rövid szőkésvörös haj, magassága 1.80 cm, súlya látszólag 90kg. Nincs hiányzó végtag. - mentem rajta körbe-Szeme kék, szemfehérje bevérzett.-húztam fel szemhéját óvatosan- pupilla nagysága normális. 2, 5, 7-es fog baloldalon fent hiányzik.
3 tetoválás. Bal vállon egy rózsa, mellkasán egy tigris mintázat, valamint bal bokáján... Ó te jó ég-zökkentem ki egy pillanatra- egy szivárvány.-fejeztem be
Sarah nekem háttal felkuncogott. Nem hibáztatom, én is majdnem felnevettem.
- Arcán hegek, kisebb nagyobb vágások. Térdén horzsolás. Bal hasi oldalon műtéti varrat. Anyajegy található jobb haléntékon, jobb fülcimpán. Bal medencetájékon. Hullafoltok még nem jelentek meg.
Sarah csendbe pötyögte az adott információkat, amiket tőlem kapott.
- Most pedig elvégzem az internalis vizsgálatot.
A belső boncolásnál először a mellkasnál nyitottam meg.
A belső szerveit lemértem, megvizsgáltam, szövetmintát vettem belőlük.
Mivel egyedül dolgoztam, nem volt boncmesterem, délutánig elhúzódott a vizsgálat.
Ebédnél tartottunk egy rövid szünetet. Gregor hozott nekünk ebédet.
- Hogy tudsz ilyen jóízűen enni?- tette fel váratlan kérdését Sarah
- Azt szokták mondani, hogy a patológusnak és a boncmesternek van a legjobb étvágya. Hozzá fogsz szokni, csak idő kell. Hidd el nekem.
A lány arcán láttam, hogy hinni akar nekem, de neki ez most még túl sok egyszerre.
Délután a vizsgálatra kivett szerveker visszatöltöttem a testbe, majd visszavarrtam mindent a helyére.
- Norina!- a semmiből jött erőteljes hangtól majdnem sikerült befejelnem a mikroszkópot.
Hátradőltem zakatoló szívvel, felnéztem az üveg kalitkába. Alekszej állt odafent, mintha gúnyos kárörvendést láttam volna az arcán.
- Mára végeztél. 10 percet kapsz.
Megforgattam a szememet, elpakoltam mindent, hogy holnap tudjam folytatni a munkát.
Sarah kinyomtatta az eddig lediktált adatokat, összefűzte, majd eltűnt a boncterem ajtaja mögött.
Levettem a kesztyűmet, az erre alkalmas kukába kidobtam, lefertőtlenítettem újra a kezemet, majd elindultam az öltözőbe. A ruháimat szintén szennyes kukákba raktam. Kíváncsi vagyok ki takarítja ki ezeket.
- Mehetünk? - állt a bejárati ajtónál Alekszej, kezében a Sarah által kinyomtatott aktákkal.
- Igen. - bólogattam
Alig vártam, egy forró fürdő után ágyba bújhassak.
- Gregor, vidd haza Sarah-t.-utasította orosz nyelven az emberét
Sarah szó nélkül követte a morcona férfit.
Alekszej kinyitotta nekem a jobb 1-es ajtót, majd ő pedig a vezetőfelőli oldalra ült.
A parkolóban átlapozta a feljegyzéseket, elismerően hümmögött. Türelmesen vártam a végkifejletet.
- Alapos, alapos munka. A főnökének igaza volt.
- Még a szövettan hiányzik.
- Mit gondol, mi történt?
Ekkor jöttem rá. Hogy lehettem ennyire hülye? Már az elején tudnom kellett volna. Én idióta.

- Szerintem Ön pontosan tudja Mr. Voronin. - fordultam felé teljes testtel.
- Öntől akarom hallani. - villantotta rám gyönyörű fogsorát.
- Fojtogatás, toxikus halál.
- Szép munka Norina. Nagyon szép munka. - indította be az autót.
Ez a semmirekellő orosz tesztelt engem. Tesztelte a tudásomat. Tudta jól miben halt meg az a fickó odabent. Felesleges munkát végeztem neki. Fel tudtam volna robbanni. Ennek semmi, de semmi értelme nem volt. Csak az ő kénye-kedve szerint dolgoztam. Alekszej Voronin egy megáltalkodott disznó.