Hétfő van, én pedig reszketve mentem le az előtérbe, miután az otthoniakat megnyugtattam, hogy élek és virulok... Mármint csak sms-ket tudtam csak küldeni, hisz otthon, ha jól számolom éjjel 1 óra lehet.
Egy idegen nő várt a lépcső alján, világoskék köpenyben. Hosszú szőke haját kontyba fogta, fekete keretes szemüveget viselt.
- Dr. Brown, a kávéja. Európai önnek nagyszerű?-törte erősen a nyelvet
- Ó, köszönöm! Nagyon hálás vagyok!-vettem el a csésze tejeskávét.
- Bármi szükség kell, szóljon.
- Köszönöm!
Jól esett kedvessége. Utána jutott eszembe, hogy meg sem kérdeztem a nevét. Mekkora tuskó vagyok.
- Szeretem a pontos embereket Norina. - gombolta be csuklóján a gyönyörű jégkék inget Alkeszej
- Még a nagy forgalom előtt igyekeztem ideérni.
A férfi rám nézett komor arccal, én meg vissza rá. Elmosolyodott és megrázta a fejét.
- Szörnyű a humorod.
- Mégis elmosolyodtál. - vontam vállat
- Indulhatunk?
- Persze.
Felvettem a kabátomat, és a csizmámat. Ez a pasi még a bakancsát is előkelően veszi fel, én hozzáképest egy első osztályos bénázásával vettem fel.
Alekszej vezetett ezúttal is és egy kísérő autó jött velünk.
- Miért kell kísérő közönség?-fordultam hátra a másik kocsi irányába.
- Minden amerikai ennyire kíváncsi?- lassított le egy szürke épület előtt valahol az isten háta mögött.
- Nem, minden normális ember kíváncsi. Ez természetünkből adódik.
- Akkor küzd le itt gyorsan.-morgott vissza
Fogalmam sincs hol voltunk. Sehol egy város tábla, sehol egy lakóház, egy benzinkút, egy étkezde.
- Megérkeztünk? - bukott ki belőlem egyáltalán nem kedvesen a kérdés
- Meg. - csatolta ki biztonsági övét
Az épületen sehol egy felirat, de volt egy sejtésem, hogy nem túl legális úton járunk. A kísérő kocsiból kiszállt Jarek és egy másik idegen férfi. Az idegen férfi nyitotta ki az ajtót, mint később megtudtam, Gregornak hívják.
Odabent felkapcsolódott az összes lámpa. Egy folyosóra értünk. Hosszú, plafonig felcsempézett folyosóra. A tisztító vegyszerektől bűzlött a hely.
A főnököm ment előre határozott lépésekkel, én pedig követtem őt. A folyosó végén álló vasajtó előtt álltunk meg. Pár pillanat kulcs csörgés után kinyitotta, majd beléptünk rajta. Nem volt valami kellemes hely, inkább, mint valami rossz horrorfilm jelenet. A hideg rázott ettől az egésztől.
Egy boncterembe érkeztünk. A terem is plafonig volt csempézve, míg odakint mentazöld csempe volt, itt hófehér színűekkel volt kirakva. A terem közepén egy már jól ismert boncasztal volt, a falak mentén pedig az eszközök szépen, sorban felpakolva. Ezzel szembeni oldalon pedig a hűtők, ahol a halottakat tárolják.
- Itt fogsz dolgozni. A szomszéd szobában van az öltöző. Lesz egy segítőd, aki gépelni fog, te fogsz minden mást csinálni.  Az ebédről pedig magam gondoskodom. Az ott fent-mutatott fel a fejünk fölé, ahol egy üveg kalitka volt- onnan fogom figyelni alkalmanként a munkádat. Ahogy a szerződésben is áll, nincs kérdés, csak munka. Érthető voltam?
Túl sok információ, túl sok teher telepedett hirtelen a vállamra. A főnökömet, ha hazaértem megölöm, megnyúzom, felakasztom.
- Érthető voltam Norina?-lépett közelebb
Én eggyel hátrébb léptem ösztönösen és egy igent elhebegtem.
- Ha bármi kívánságod van, Gregor itt lesz az épületben. Az asszisztensed, pedig már odakint vár. - nézett rá drága órájára- 4-re jönnek érted.
Ezzel a lendülettel otthagyott a két férfival a nyomában.
Hallottam, ahogy az autója elhagyja a parokolót. Ott álltam percekig reszketve a boncteremben. Uram isten, mi fog itt történni? Én ezt nagyon nem akartam. Miért mentem bele?
- Jó napot Doktornő! - csendült fel egy kellemes brit akcentus a hátam mögött
Megpördültem tengelyem körül. Egy fiatal, velem egyidős lányka állt, kék műtős ruhában. Rövid, felnyírt barna haja volt, orrpiercinget viselt. Nem pont ezt a külsőt társítottam volna ehhez a hanghoz.
- Jó napot! - köszöntem vissza a lehető legmagabiztosabb hangon.
Honnan szerezhette ezt a lányt Alekszej?
- Sarah vagyok. - nyújtotta felém karját, a felső alatt bizony rózsás tetoválás díszelgett
- Norina. - fogadtam el kéznyújtását
- A.... A... Páciens a 43-asban van.
- A micsoda?- néztem rá értetlenül
- A halottunk.-helyesbített
- Jaaaaa. - kaptam észhez- Rendben. Akkor én elmegyek átöltözök és kezdhetjük, addig foglaljon helyet.
A lány tétován ment az íróasztalhoz.
Én pedig az öltöző felé vettem az irányt. Csak ne olyat lássak, ami törvényellenes, ha kihúzom a hűtőből az első alanyt.