- Norina... Én nagyon... Nagyon szeretem magát.-lépett hozzám közelebb Robert.
Szemei teljesen elvarázsoltak, egyre közelebb hajolt, a szája majdnem súrolta az enyémet.
- Takarodj!-üvöltött fel Robert a semmiből orosz nyelven.
Riadtan nyitottam ki a szememet. Nem Robert üvöltött velem, hanem odalent üvöltöznek folyamatosan.
- A francba! - fogtam meg fáradtan a homlokomat
Még álmomban sincs nyugtom, ahol már majdnem megcsókolt Vasember.
Odalentről még mindig nem szűntek meg a hangok.
Morogva keltem fel, felöltöztem. A telefonomra pillantottam, reggel 6 óra volt. Mit kell reggel 6-kor üvöltözni? Miért nem alszanak?
A fürdőben emberi külsőt varázsoltam magamra. Szempillaspirált, szájfényt raktam fel, a hajamat pedig hátul felfogtam egy hajgumival. Egyszerű farmert vettem fel, fekete pólóval, a lábaimat pedig papucsba bújtattam. Az ágyamat összeraktam, hiszen rend a lelke mindennek.
A kiáltozás egyre idegesítőbbé vált. Nemhogy alább hagyott volna, egyre erősebb volt, ahogy lefelé mentem a lépcsőn a földszint felé.
A lépcső jobb oldala felől hallottam az átkozott kiabálást. A lépcső közepén a korláthoz léptem és áthajoltam rajta, hogy megnézzem mégis mi ez a lárma.
Alekszej egy férfit nyomott a falhoz a nyakánál fogva. Az idegen pasi alig kapott levegőt, csak ficánkolt a keze között. Ilyet eddig csak filmekben láttam, de élőben nagyon rémisztő volt a látvány. Oroszul
- Mond meg a főnöködnek, hogy még egy ilyen húzás...
Nem fejezte be mondatát, pedig igazán kíváncsivá tett, mit tehetett ez a szerencsétlenül járt orosz.
Torokköszörülés szakította félbe mondandóját, minden szem hirtelen rám szegeződött.
- Jó reggelt Norina.-szólalt meg az én nyelvemen Alekszej
- Ó, jó reggelt Alekszej. - pirultam el válaszomban
- Jarek!-bökött a fejével felém indulatosan
Komolyan azt hittem én leszek a következő, akit a falhoz nyomnak. A szívem erősen dobogott, éreztem, ahogy a haléntékom lüktetni kezd.
A lengyel alkalmazott elindult felém, mosolyt erőltetve az arcára. Ez nem volt túl meggyőző.
- Jó reggelt! Óhajt valami reggelit?
- Igen. - bólintottam zavartan
- Kövessen!
A konyhába érve, friss gofri illat csapta meg az orromat. A konyhapulton gofri, nutella, tea, kávé, különböző lekvárok sorakoztak. Mellette pékáruk illatoztak, felvágottakkal, rántottával, gyümölcslével. Egy szóval, minden ami szem-szájnak ingere, a pulton sorakozott.
- Mivel Mr. Voronin nem tudta mit szeret a kisasszony, mindenfélét elkészíttetett.
- Jaj, ennyi minden nem kellett volna.-ültem a pulthoz, ugyanoda, ahová tegnap.
Jarek is leült mellém, de nem evett egy falatot sem.
- Ön nem eszik? - fordultam felé a jól megrakott tányérommal
- Én nem vagyok éhes köszönöm.
- Ahogy gondolja. - vontam vállat
Azt hitte, hogy nem fogok rákérdezni az előbb láttakról. Tévedett. Mihelyst megreggeliztem, elkezdtem faggatni.
- Mi volt az a jelenet odalent?-vettem el egy előre kikészített kávét
A lengyel férfi köpni-nyelni nem tudott.
- Az csak rám tartozik Dr. Brown. - csendült fel közvetlen mögülem Alekszej hangja
Az ijedtségtől majdnem magamra borítottam a kávét.
Jarek egy néma utasítás után, valószínűleg kiküldte a főnöke, csendben távozott a konyhából.
Alekszej pedig megállt velem szemben, a konyhapult másik oldalán.  Hófehér inget viselt, amit könyékig feltűrt. A haja most is szemtelenül tökéletes volt. A szemeivel pedig gátlástalanul engem vizslatott.  Rettenetesen zavarbaejtő volt.
- Mit tett az a férfi Mr. Voronin?-kortyoltam bele a kávémba, de olyan borzalmas íze volt, véletlenül az egészet kiköptem.
- Basszus, ez valami borzalom. - töröltem meg a számat, miközben a bögrémet tanulmányoztam és a benne lévő kávét.
- Azt vettem észre.-morgott Alekszej
Ekkor vettem észre, hogy a számban lévő kávét sikerült a főnököm hófehér ingére köpnöm.
- Ne haragudj! Uram isten, nagyon sajnálom! - pattantam fel ijedten
- Semmi baj. - törölgette meg az ingjét szalvétával
- És mit takar ez az orosz kávé?
- Kávézaccban áztatjuk a forróvizet.
- Meg akarsz ölni? - fakadtam ki
Alekszej rámnézett, áthajolt a pulton, egyenesen az arcomba. Kávé éa parfümillat terjengett a levegőben.
- Ha meg akarnálak ölni, nem így tenném Norina.
Ijedten kapkodtam a levegőt, mire Alkeszej felnevetett. Viccnek szánta. Pedig nagyon nem volt vicces.
- Készüljön, fél óra múlva az előtérben várom. Kezdődik az első munkanapja.-mosolygott rám kedvesen.