84. fejezet

Ez a mai a sorozatos megdöbbenések napja volt. Miriam teljesen felkavarta és összezavarta a kedélyeket. Először azt állította, hogy Stefan teljesen váratlanul meg akarja kérni Heniko kezét. Másodszor az ellenkezőjét mondta, miszerint a herceg mást vesz nőül a koronázási ceremónián, ahová a színpad előadóit, köztük Henikót is meghívták. Így egy cseppet sem meglepő, hogy ezt a kijelentést még nagyobb hitetlenkedéssel fogadta a csapat.

– Csak nem gondolod, hogy elhisszük ezt a nyilvánvaló hazugságot?! – szólt oda May felháborodva.

– Már miért volna ez hazugság? – csodálkozott Miriam, aki felettébb elégedett volt magával. Csak reménykedni tudott benne, hogy ekképpen alakulnak majd a tervei, és végre neki is szerencséje volt.

– Az előbb szemrebbenés nélkül a képünkbe hazudtál! – emlékeztette Taylor. – Erre most azzal jössz, hogy egy olyan férfi, aki nyilvánvalóan odavan egy nőért... csak úgy megkérne egy másikat?

– Már meg ne sértődjetek, de ugye egy percig nem gondoltátok komolyan, hogy Stefan majd elveszi Henikót? Könyörgöm... legyen már egy kis eszetek. Ő királyi családból származik, de nem hiszem, hogy megfeledkeztetek volna erről az aprócska tényről. Jó, persze, az igaz, hogy Heniko híres meg népszerű... de az uralkodói családok nem így működnek!

– Mintha a történelem folyamán nem lett volna még példa az ellenkezőjére! – mutatott rá Sayumi. Miriam erre bosszúsan elfintorodott, de ennek ellenére újabb hullámot indított a magyarázkodásra.

– Igen. Ebben igazad van, de a legtöbbnek ugyanaz is lett a vége: botrány. A szerelem egy nagyon szép és jó dolog, de a királyi családban pont nem ez kapja a dominanciát. Stefannak egy országot kell irányítania, amihez tapasztalt nőre van szüksége, és mint tudjuk... Henikónak e téren elég nagy hiányosságai vannak.

– Érdekes, hogy milyen nagy szakértője lettél ennek a dolognak! – szólalt meg Mia is. – Ahhoz képest, hogy Stefant sem bírtad, most elég nagy áhítattal beszélsz arról, hogy a legjobbat akarod neki. Nem gondolod, hogy ez kissé fura?

Miközben Miriam és a csapat nagy része egymással vívott, addig a dolog legnagyobb érintettje, Heniko, egy másik személlyel hadakozott: önmagával. Bár a teremben gyakorlatilag senki nem hitte el Miriam állításait, Heniko valamiért nagyon is látott a szavak mögött valóságalapot.

– Szeretném elhinni azt, hogy ez csak egy újabb mese, de valamiért nem tudom. Végül is ez magyarázatot adna arra, hogy Stefan miért nem jelentkezett az utóbbi időben. Persze még Izlandon biztosak voltunk mindenben, tudtuk, hogy működhet, de lehet, hogy már akkor is csak áltattuk magunkat. Azt hiszem igen. Azért akartuk elhinni, hogy meg tudjuk csinálni, hogy működni fog, mert féltünk beismerni a valóságot. Stefan le tudott mondani a színpadról, a fellépésekről és az akrobatikáról... de én pont azért nem, amiért ő a koronáról. Mindkettőnket hajt a kötelességtudat és számunkra ez az út két egymástól távolodó pályán halad tovább.

– Heniko? Te nem is szólsz hozzá ehhez az egészhez? – kérdezte Miriam, kivételesen most mérsékelt gúnnyal a hangjában. Még ő maga is meglepődött, mennyire visszafogta magát, pedig rendkívül élvezte a kialakult helyzetet.

– Miért, hozzá kellene szólnom? – Miriamnek kis híján leesett az álla a lány válaszától, de nem ő volt az egyetlen. A társulat többi tagja sem értette Heniko érdektelenségét a helyzettel kapcsolatban. Arra számítottak, hogy Heniko majd nekiesik Miriamnek, és kiosztja jó szokása szerint. Számba vették annak a lehetőségét is, hogy a lány egyetlen kommentár nélkül távozik a teremből, hogy magányosan gondolja át a dolgokat, de Heniko egyiket sem tette. – Majd, ha hiteles forrásból, azaz Stefan szájából hallom ugyanezt, akkor kommentálom a véleményemet.

– Csak késlelteted az elkerülhetetlent! – vágta rá Miriam, akit eléggé zavart, hogy nem azokat a reakciókat kapja, amire számított. – Persze nem mondom, hogy nem értem az okát, de a beismerés az első út a továbblépés felé.

– Most komolyan ott tartunk, hogy te akarsz párkapcsolati tanácsokkal ellátni? Miriam, kérlek. Még ha igazat is mondasz, pontosan tudom, hogy csak azért teszed, hogy fájdalmat okozz nekem. Szóval tedd meg azt a szívességet, hogy nem játszod el az együttérző barátnő szerepét, amikor nem vagy az. Pontosan tudom, hogy téged bánt a legjobban, hogy nem mutatnék jól egy királyi családban, mert így nincs okom, hogy eltűnjek a színpadtól. Azt akarod, hogy dühös legyek Stefanra? Hát sajnálom, ha csalódást okozok, de nem vagyok.

– Ne hazudj már a képünkbe! – emelte fel a hangját Miriam. – Csak ennyivel lesöpörnéd magadról, hogy kihasznált?!

– Miért? Nem teszi ugyanezt a legtöbb férfi is? – kérdezett vissza szúrósan. – Nincs szükségem a pátyolgatásodra. Ez az egész az én és Stefan magánügye, amihez sem neked, sem senki másnak semmi köze sincs. De eláruljak különben egy büdös nagy titkot? Tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy ez megtörténik majd. – Relatíve még a levegő is megállt a teremben. – Most pedig, hogy ezt letisztáztuk, foglalkozzunk a prioritást élvező dolgokkal, mint például a felkészülés.

***

Már csak egy nap volt a premierműsor előtt. Természetesen az előadásra már egy darab jegyet sem lehetett szerezni, maximum utcai üzérek útján. Mondjuk alig volt ez másképpen a soron következő hetek előadásaival kapcsolatban. A nézők legszívesebben már a próbára is beültek volna, csak hogy hamarabb lássák a kedvenceiket. Nem is volt titok, hogy kit akartak leginkább látni a nézők: Henikót és Leont. A közönség már nagyon ki volt éhezve egy olyan előadásra, ahol belőlük kaphatnak egy kicsit többet, és íme, eljött az a darab.

Persze ide eljutni nem volt túl egyszerű a csapatnak, pláne nem Miriam mondókája után. A társulat leginkább úgy dolgozta fel, hogy egyáltalán nem beszéltek a történtekről, ugyanakkor mindenkinek megvolt róla a véleménye. Az átlagot egy kettős érzés uralt. Részben örültek, hogy Heniko kihangsúlyozta, hogy biztosan maradni fog, ugyanakkor szomorúak is voltak, hisz tudták, hogy Heniko lelkét újra fájdalom nyomja. Ami az említettet illeti, hát ő tipikusan hozta, amit szokott: egyszerűen jó volt. Sőt, talán túl jó. Pont ez tűnt fel a barátnőjének, Lilnek, aki sejtette, hogy Heniko vasfüggönye mögött, igenis problémák vannak. Tudta, hiszen ő volt az egyetlen, aki igazán közel állt a lányhoz. Vele volt múltjának legboldogabb és legszörnyűbb pillanataiban, így nem csoda, ha most is tisztán érezte, hogy a látszat bizony csal. Ahogy figyelte Heniko tökéletes ugrásait, futtában végigpillantott a teremben lévőkön. Így akadt meg a szeme Leonon, és egy hirtelen ötlettől vezérelve el is indult a férfi felé. A franciának nem tűnt fel elsőre a célirányosan közeledő lány, hiszen ez idáig még sosem beszéltek egymással. Azonban pár pillanat múlva már Leon számára is egyértelmű lett, hogy Lil bizony tőle akar valamit.

– Mégis mit akar tőlem? – merengett a férfi. – Most nincs kedvem semmiféle csevegésre. – Nagyjából mire ezt végig gondolta, Lil már ott is állt előtte. – Halljam, mit akarsz? – kérdezte kissé gorombán, mielőtt Lilnek lett volna lehetősége a megszólalásra.

– Beszélnünk kell most azonnal. Nem tűr halasztást a dolog – sorjázta Lil határozottan, ellenkezést nem tűrő hangon. Leont sikeresen meg is lepte ezzel, mert nem gondolta volna, hogy Lil ennyire temperamentumos nő.

– Akkor mondd, mert nem érek rá egész nap! – siettette a férfi.

– Itt nem – jelentette ki. – Négyszemközt kell beszélnünk. Találkozzunk öt perc múlva a parton. Van egy olyan érzésem, hogy téged nagyon is érdekelni fog a téma, főleg mivel köze van valaki olyanhoz, aki sokat jelent a számodra – fejezte be mondanivalóját, majd egyszerűen csak távozott. A francia nem tudott egyebet tenni, csak döbbenten nézett utána.

– Ez meg miről beszélt?! Mégis mi érdekelne? – Persze mire kigondolta, már tudta is a választ. – Heniko. – Automatikusan fel is pillantott a lányra. – Vajon mit akar mondani Lil veled kapcsolatban? Ezt csak egy módon deríthetem ki. – Azzal el is indult a megbeszélt találkozóhelyre, de egy fölöttébb idegesítő hang megállásra késztette.

– Leon... próbálunk?

– Most nem érek rá veled foglalkozni – mentette ki magát egyszerűen, amit figyelemmel kísért Layla és Yuri is.

– Miriam, ha most úgy is ráérsz, próbálj egyet Yurival – javasolta Layla, mire Yuri igyekezett nem látványosan elszörnyülködni a javaslatra.

– Ezért jössz nekem eggyel! – suttogta a menyasszonyának.

– Dehogy jövők – súgta vissza mosolyogva. – A próba fontos, Leon meg a barátod...nem?

– Hogy utálom, amikor igazad van... – sóhajtott egy nagyot a szőke férfi és beletörődött a sorsába. Miközben ők nekiálltak a munkának, Leon is megérkezett a találkahelyre.

– Gondoltam, hogy el fogsz jönni – jelentette ki Lil, aki jelenleg háttal állt a férfinak.

– Mégis mi az, amit el akarsz mondani Henikóval kapcsolatban? – kérdezte a francia, már egészen más hanglejtéssel, mint odabent. Lil ennek hallatán elmosolyodott, aztán odafordult Leonhoz.

– És valóban nem tévedtem veled kapcsolatban – jegyezte meg. – Őszinte leszek hozzád, Leon. Persze lehet, azt fogod gondolni, hogy milyen álságos barátnő vagyok, aki a másik beleegyezése nélkül fecseg róla, de úgy érzem, hogy veled beszélnem kell erről a dologról. – Leon csak egy fejbiccentéssel jelezte, hogy folytassa. – Kérdeznék valamit. Mit gondolsz Heniko mostani teljesítményéről?

– Mit mondhatnék – szólalt meg a francia egy rövid gondolkozás után. – Egyszerűen tökéletesen dolgozik. Visszagondolva, hogy milyen volt akkor, amikor idekerült, ahhoz képest rengeteget fejlődött. Határozottan ő a legképzettebb partner, akivel valaha dolgoztam. – Lil ezt hallva keserűen elmosolyodott.

– Más esetben jó lenne hallgatni ezeket a szavakat, de most nem a fejlődés az oka annak, hogy ennyire ügyes. Azért ilyen, mert a munkába menekül az érzései elől.

– Nem ez lenne az első eset – kommentálta a férfi is. Természetesen ezzel ő is tisztában volt. Elég sokat dolgozott együtt a lánnyal, hogy ez számára se legyen titok.

– A szívem szakad bele, valahányszor ezt látom – folytatta Lil. – Néha azt kívánom, hogy bárcsak ne legyen ennyire keményfejű és beszéljen az érzéseiről. De sajnos ő nem ilyen. Magára zárja az ajtókat, és nem hagyja, hogy segítsenek neki. Olyan nagy kérés, ha azt akarom, hogy boldog legyen végre? Hogy azért ragyogjon a színpadon, mert boldog is? Amikor Iannel volt, azt kívántam, hogy soha ne legyen vége, mert úgy sugárzott belőle a boldogság... – Ezektől a szavaktól igen csak megfájdult a francia szíve. Bármiről sokkal szívesebben hallott volna, csak Ianről nem. Bár sosem találkoztak, és bár sosem akarta elvenni tőle Henikót, mégis őt ismerte el legnagyobb riválisának. – Aztán amikor megtörtént a baleset. Elment Ian. Heniko pedig... – Ahogy Lil erről beszélt, már kicsit meg is remegett a hangja, és elfátyolosodott a tekintete. – ahogy láttam ott, ahogy fekszik élet és halál között... én azt hittem nem bírom ki. És mi lett utána? Te is elhagytad, és most Stefan is. Mondd, mi a fene bajotok van nektek?! Miért kell folyton bántani őt?! – kiabált.

– Az életem legnagyobb hibája volt – vágta rá Leon azonnal. – Bármit megtennék érte, ha ezt visszacsinálhatnám. Én ki akarom javítani a hibám.

– Na, ide figyelj! – mondta Lil komolyan, és ujját fenyegetően a férfira emelte. – Nem tudom miért, de elhiszem, amit mondasz. Bár az is lehet, hogy csak szeretném elhinni, még nem tudom. Szóval azt mondod, még mindig szereted? Akkor bizonyíts! De figyelmeztetlek! Ha újra bántani mered Henikót, engem nem érdekel, hogy milyen isten hírében állsz, de azt nagyon megbánod, értetted?!

– Igen, értettem – válaszolt Leon komolyan. – Ezek szerint az áldásodat adnád rá, hogy mi ketten újra együtt legyünk?

– Ez azért elég erős megfogalmazás! – horkant fel Lil. – Én csak azt akarom, hogy Heniko szenvedései végleg eltűnjenek. Ha ezt te jelented, akkor nem fog zavarni a dolog.

– Értem. – Lil az egyszerű felelet hallatán összehúzta a szemeit.

– Neked nagyon furcsa kisugárzásod van...

– Hogy nekem? – csodálkozott a férfi.

– Igen. Valamiért jobban érzem magam, hogy beszéltünk. Viszont engem érdekel az igazság ezzel az egésszel kapcsolatban. Tudni akarom, mi igaz Miriam szövegéből, ezért a műsor után elutazom Angliába, és személyesen beszélek Stefannal. – Leon még csak meg sem próbálta elrejteni, hogy mennyire nincs ínyére a dolog. – Tudom, mit érezhetsz, de tudnunk kell az igazságot. Ha igaz, azért, ha pedig hazugság, akkor azért.

– Tudom – mondta ki végül nehezen. – Igazad van. Menj, és derítsd ki az igazságot. ­– Lil szemében talán még nagyobbat nőtt a francia.

– Még most sem értem, hogy tudtad anno így elrontani – jegyezte meg, mire Leon azonnal reagált is volna, de a lány folytatta. – Most mennem kell, és köszönöm. – Búcsúzott el, majd egyszerűen elsétált.

– Még hogy ő köszöni? Talán inkább nekem kellene.

***

Másnap még nagyobb volt a kapkodás a színpadnál. Mindenki az utolsó simításokkal foglalatoskodott. Ma már senki nem gyakorolt, legfeljebb elméletben ismételte át a különböző figurákat.

– Végre előadás! Már alig várom! – mondta Anna izgatottan. Az ő kis csoportjuk úgy döntött, hogy a klubhelyiségben lazítva töltenek egy kis időt a végső szaladgálások előtt.

– Nekem mondod? Mintha hónapok teltek volna el az előző óta! – helyeselt May.

– Már a próbákon is tök jól ment minden, szóval nincs miért aggódnunk. Szerintem szuper lesz a műsor! – vélekedett Rosetta.

– Az egyszer biztos! Alig várom, hogy élesben is lássam Heniko Casanováját!

– Taylor elmondása alapján Heniko majdnem olyan jól alakítja a karaktert, mint Leon. Vagy ki tudja...talán jobban is.

– Valószínűleg ez az oka, hogy Caty nem nagyon hagyta, hogy lássuk Heniko próbáit. Valami nagy durranást terveznek.

– Nem fer, hogy még előttünk is titkolóznak! – fakadt ki Marion. – Azt értem, hogy a közönséget meg akarják lepni, de minket miért kell?!

– Valószínűleg szakmai ártalom – jegyezte meg May. – Én Miát sajnálom. Nagyon stresszel az előadás miatt. Talán el kellene tanulnia Caty lazaságát.

– Igen, úgy rohangál föl-le, mint pók a falon. Hozzá képest Caty és Wap a nyugalom szigete – sóhajtott Anna.

– Lehet, hogy maradnia kellett volna az előadók között – vetette fel Rosetta. – Talán egy kicsit nyugodtabb lehetne.

– Csak több önbizalom kell neki! – ellenkezdett Marion. – Ő nagyon is érti a dolgát. Csak túl sokat izgul.

– Sajnos, igen – helyeselt May. – A főnök irodájában mindig olyan lesz, mint egy kisegér, még akkor is, ha különben tök jó, amit kitalált. De még így sem semmi, hogy ő is milyen híres, ha belegondolunk. Mégis csak egyike a Kaleido színpad rendezőinek. Ez azért elég vagány!

– Jaj! Alig várom már, hogy elkezdődjön – fészkelődött Rosetta az egyik babzsákban. – Bár... a végére is kíváncsi vagyok – tette hozzá, miközben hamiskásan elvigyorodott.

– A végére? Mármint Heniko és Leon részére?

– Hát... emlékeztek mit levágtak azon a próbán? Bele se merek gondolni, milyen lesz az élesben!

– Ha már ott tartunk – szólt közbe Anna. – A próbán látottak alapján nehezen tudom elhinni, hogy Heniko még életében nem fogott kardot.

– Az is lehet, hogy csak ösztönből ment neki... – tippelt May.

– Ösztönből? – hitetlenkedett Anna. – Milyen ösztönből? Valami halálos szamurájnő vagy egy vad amazonhercegnő volt előző életében?

– Miért ne? – vont vállat May. – Akkor legalább mondhatnánk, hogy az alma nem esett messze a fájától.

– Na, jó. Ez azért erős.

– Bocs, jobb ötletem nem volt... – mentette magát Anna, felemelve a kezeit.

– Mire nem volt jobb ötleted? – lépett be ebben a pillanatban Heniko is.

– Á, semmi... – vágta rá May.

– Semmi? – vonta fel az egyik szemöldökét a lány. – Hát ez minden volt, csak meggyőző nem.

– Csak azon merengtünk, hogy esik-e ma. – Sajnos Anna csak azután jött rá mekkora hülyeséget mondott, miután becsukta a száját.

– Anna! Te szerencsétlen! – gondolta magában May. – Ha nincs jobb ötleted, inkább maradnál csendben!

– Ha ez segít, a hírek szerint nem fog – válaszolt a kérdésre Heniko, amire Anna csak esetlen nevetéssel válaszolt. Miután túl voltak ezen a kínos kis közjátékon, a csapat önfeledt beszélgetésbe kezdett, így Henikóval kiegészülve. Mondjuk kellett is ez a kis traccsolás, mert így senki sem a közelgő fellépés miatt izgult. Míg ők a csoportos lazítást részesítették előnyben, Leon a dolog magányos oldalát közelítette meg. Ugyanott volt a tengerparton, ahol a minap Lillel beszélt, és nem is járt nagyon más a fejében, csak a beszélgetésük.

– Mindig, amikor már biztos lennék benne, hogy egymás ellentétei vagyunk, kiderül, valójában teljesen egyformák. Csak míg én semmit nem mutatok, addig ő igyekszik mindent elrejteni egy bájos kamumosoly mögé. Lil talán hibáztatja ezért, de én meg tudom érteni, miért teszi. Mégis kivel beszélne teljes őszinteséggel, amikor sorra kapta az élettől a pofonokat, ahogy kijjebb tárta a szívét? És még így is... lelkileg ő a legerősebb ember, akit csak ismerek. Ha nem ismerném a történetét, biztos csak kitalációnak gondolnám. – Lassan odafordult a színpad felé. – Viszont az én feladatom nem lesz kisebb, minthogy áttörjem Heniko falát. Tudnia kell, hogy nincs egyedül, és ezt be is bizonyítom neki. Ma este az előadáson el is kezdem, és nem is fogom feladni, amíg sikerrel nem járok!

***

A közönség lassan, de biztosan megtöltötte a nézőteret. A folyósokon is még rengetegen lézengtek. Elvoltak, képeket készítettek, vagy a régi előadások plakátjait nézegették. Persze nem is kérdés, hogy a legnépszerűbbek most a Casanova promo anyagai voltak. A főképen Heniko és Leon álltak egymásnak háttal. Hosszú hajukat fújta a szél. Egyikőjük fehér, míg másikuk egy laza fekete inget viselt. Ők álltak a kép előterében. Kissé hátrább a két Casanova között Taylor térdelt fehér színű ruhában, mint akinek a szíve ketté akar szakadni a választás terhétől. Míg a színpad külterületein már kezdtek megnyugodni a kedélyek, addig a színpad backstage-ében nagyon élénk volt a mozgolódás. Az öltözőkben tumultus és jóleső feszültség kavargott. Ellenben Henikónak, Leonnak és Taylornak nagyon jó dolga volt. Ők erre az előadásra saját öltözőt kaptak.

– Heniko, te nem izgulsz? – kérdezte Sora Henikót, aki látszólag teljesen nyugodtan ücsörgött a sminkes asztala előtt.

– Nem, nem mondhatnám. Teljesen nyugodtnak érzem magam.

– Komolyan?! – döbbent meg a lány. – Egyszerűen nem tudom, te hogy csinálod. Én mindig sokat idegeskedtem.

– Igen? Pedig nem hiszem, hogy volt okod rá. Minden előadásodon brillíroztál. – Sorának jólestek ezek a szavak, de tudta, hogy azért sajnos Henikónak nincs teljesen igaza.

– Azért, ez így nem teljesen igaz. Az első előadásomon jóformán kitörhettem volna a nyakam. Még jó, hogy Yuri segített.

– Jó, az első az mindenkinek olyan – legyintett rá Heniko. – A legelsőn én is nagyon izgultam. Vagyis pontosítok. Azon izgultam baromira, amikor először kellett akrobatikáznom is. – Itt sóhajtott is egy nagyot. – Jaj, azok a régi szép idők.

– Ezt most nagyon úgy adtad elő, mintha legalább ötven éve lett volna... – jegyezte meg Sora rosszallóan.

– Néha azért elfog az érzés, mintha tényleg annyi lett volna – felelte a lány, majd futólag körbepillantott az ajándékokkal megpakolt szobán. – Lásd ezt. Mintha csak a századik születésnapomra köszöntenének. – Sora erre azonnal elkezdett képeket vágni.

– Szerintem, ha hallanának ilyenkor a rajongóid, kiszeretnének belőled.

– Gondolod? – vigyorodott el a lány. – Ennyire illúzióromboló lennék? – Sora már éppen válaszra nyitotta volna száját, de közbeszólt az előadás kezdetét jelző csengő. – Na, megyek. Kívánj kéz és lábtörést! – mondta, miközben felpattant a helyéről.

– Ha lehet, inkább ne kapj egyiket se! Ügyeskedj! – mosolygott rá a szellem, mire Heniko búcsúzóul csak kacsintott egyet. Rögtön ezután lekapcsolódtak a fények, és elkezdődött az első felvonás. A közönség női résztvevői örültek is ennek, hiszen Leon egy egész nyitányt kapott. Egyedül ugrált fent a trapézokon, és merészebbnél merészebb ugrásokkal csábította és ijesztgette a nézőket.

– Nem mondom, pokoli jó vagy – gondolta Heniko, aki a színfalak mögül figyelte a franciát. – Tökéletes uralmad alatt tartod a gyakorlatod és a nézőket is.

– Fogadok, Heniko is engem néz odalentről. Az a legkevesebb, ha nem is hagyom, hogy másképpen tegyen. Csak engem figyelhet, és senki mást – gondolkodott a francia, miközben egy újabb szaltóval keresztezett csavarral fogta meg az aktuális trapézt. Heniko el is vigyorodott a látványra.

– Ingyen cirkusz az Oswald produkciós irodától... Pedig azt hittem, hogy ő tökéletessége nem csinál random rögtönzéseket. Tudom, hogy mi a célja ezzel. Felpiszkálni az agyamat... és a hétszázát, milyen jó is benne!

– Azt figyeld! Úgy látom Henikónak nagyon tetszik, amit Leon csinál – jegyezte meg Mia, amint észrevette, hogy a lány le sem veszi a szemét a férfiról.

– Ezen egy kicsit sem csodálkozom – értett egyet Caty. – Leon még a próbákon se volt ilyen jó. Úgy látszik a fináléra tartogatta a rakétákat.

– Ó-ó – szakította félbe őket Anna csalódott hangon. – Pillanatromboló egyén érkezik három óránál. – Természetesen ez volt az a pillanat, amikor Miriam is megjelent a színen. A történetben ekkor Casanova Victoriáék háza táján legyeskedik, akinek az apja házasságra vágyna a csábító és a lánya között. Bár ahhoz képest, hogy Casanova volt a hódító, a mutatványokban mégis inkább úgy tűnt, hogy Victoria akarja minden áron a férfit.

– Szegény Leon egy pillanat alatt kiégett – kommentálta Caty. – Most mintha az életkedve is elhagyta volna.

– Meg tudom érteni... – sóhajtott Mia. A lányoknak igaza volt. A francia, ha tehette volna ezt az egész jelenetet kihagyta volna a darabból. Ám, szerencséjére nem tartott soká a szenvedése, mert megjelent egy újabb szereplő, a Giovannit alakító Pete, és ez egyet jelentett Miriam távozásával.

– Jó, hogy jöttem, mi? – jegyezte meg Pete, miközben igyekezett visszafogni az arcán szétterülni akaró mosolyát.

– Szerintem még senki nem örült úgy neked, mint én – bukott ki Leonból teljesen őszintén, amin Pete kis híján fel is kacagott.

– Ennek örömére akkor most párbajozzunk! – javasolta Pete, azzal el is kezdték bemutatni a következő jelenetsort, amelyben Pete szavak nélkül játszotta a féltékeny fiatalt, aki ez okból párbajra is hívta Casanovát a szeretett nő miatt. Egy pillanatnyi sötétség után már négyen tartózkodtak a trapézokon. Anna, mint Casanova szolgája, Leon, mint Casanova, kezében karddal, összecsapásra készen. Ellenfele az álruhás Taylor volt, aki mellett Pete sorakozott fel. Miközben közöttük kibontakozott a harc, odalent a háttértáncosok végezték a dolgukat.

– Nekem a Heniko-Leon harc jobban tetszik... – osztotta meg Mia a véleményét.

– Persze, hogy jobban tetszik, mert abban van szenvedély... – mutatott rá Caty. – Szegény Heniko. Biztos bosszankodik, hogy ő még nem mehet fel.

– De már nem kell olyan sokáig várnia. Amint Leon leleplezi Taylort, már jön is a váltás.

– Onnantól lesznek csak igazán érdekesek a dolgok. Már alig várom! – És nem ők voltak az egyetlenek, akik Taylor maszkjának leszakítását várták. Leon és Heniko is erre a pillanatra várt. De míg egyikük azért, hogy végre színpadon lehessen, a másikuk csak a közös jelenetet várta. Amint Casanova leleplezte párbajellenfelét, Heniko már be is ugrott a színpadra, és a közönség valósággal felrobbant.

– Szerinted van esély rá, hogy Heniko a közönség totális kedvence? – jegyezte meg Caty, de persze pontosan tudta a választ.

– Hogy? – kérdezett vissza Mia. – Mit is mondtál? Alig hallottam valamit a nézők morajától.

– Hagyjuk, nem olyan fontos – kacsintott, majd azt kezdte el figyelni, ahogy Heniko a szerepe szerint követni kezdi Leon mozdulatait, hogy a karaktereket kicseréljék egymással.

– Látom, még nem gémberedtél bele a sok várakozásba – jegyezte meg Leon, csak hogy szóra bírja a lányt.

– Még egy perc, és megtörtént volna... – sóhajtotta a lány, mire Leon vigyorogni kezdett.

– Izzítsd be magad a csatánkra! A legjobbadat akarom látni – mondta neki a francia, majd távozott a színről.

– Mintha lenne másom... – motyogta Heniko, majd elkezdte a saját jelenetét, ami a Casanovája csábítási kísérleteiről szóltak. Taylor a szerepe szerint, a bőszen ellenkező hölgyeményt alakította, így kettejük Figurái nagyon látványosra és néha viccesre sikerültek. Azonban eljött egy pillanat, ami minden volt csak vicces nem. Taylor elrontotta az egyik érkezését, és kis híján le is zuhant a trapézról. Julien majd szívinfarktust kapott a látványtól, de Heniko szerencsére villámgyorsan közbeavatkozott.

– Köszönöm... – suttogta Taylor lihegve. – Ezt nagyon elcsesztem.

– Ne is törődj vele. A legjobbakkal is megesik.

– Figyi, ha már így alakult, van egy tervem! Tegyük látványosabbá!

– Látványosabbá?

– Öleld át a derekam.

– Ahogy a hölgy parancsolja – felelte, majd már csinálta is, amire Taylor kérte.

– Most pedig mutass nekik valami olyat, amitől leolvadnak a székről.

– Már intézem is – mondta, majd jobb kezével felemelte Taylor fejét az állánál fogva és úgy tett, mintha megcsókolta volna.

– Ööö... ez is a forgatókönyv része? – csodálkozott Anna, mire a többség vagy fejet rázott, vagy csak egyszerűen vigyorgott.

– Ne engedd tovább! – motyogta Heniko, mire Tay azonnal ellökte magától, és el is tűnt a színfalak mögött. Caty erre mindentudóan mosolyra húzta a száját.

– Oké, Heniko, te jössz... – jegyezte meg, mire Mia azonnal odakapta a fejét.

– Mi? Hogy? Te meg mire készülsz?

– Csak dőlj hátra és figyelj! – Ahogy ez elhagyta Caty száját, azonnal zene csendült fel.

– Éjjel érkezem...*

– Hé, Heniko énekel?! – csodálkozott rá Rosetta.

– Szóval erre volt a nagy titkolózás... – mosolygott Layla elégedetten.

– Száraz, kiégett aggyal, de a testem gyönyörű, fáradt lázban ég. Hozzád bújok, tiszta égő forró testtel. Kérlek, feküdj nyugodtan, csak én mozdulok, Csak én mozdulok, csak én mozdulok.

– Jó ég... – makogta Mia rákvörösen. – Ez a szöveg... ez... ez...

– Gondolom, már érted, miért nem veletek próbáltattam Henikót – mutatott rá Caty egyszerűen. Leon elképedve bámult. Teljesen megbabonázta a hang és a látvány.

– Őstől örökölt a tűz, amivel átölellek. Őstől örökölt a szenvedély, amivel követellek!

– Vágyom, hogy érezd a szerelmemet, Vágyom, hogy érezd, hogy szeretlek, hogy érezd! Nekem nem kell más, csak téged akarlak. Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak.

– Ezt a dalt akár én is énekelhetném... – gondolta a francia.

– Te nem érzed ezt a kínt. Nem voltál féltékeny soha. Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda. Te nem érzed ezt a kínt. Nem voltál féltékeny soha. Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda. Ahol én voltam a szívedben, a lelkedben. Vágyom a nappalt, ahogy létezel. Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam. Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.

– Bár, ha jobban belegondolunk, neki is tökéletes választás. Végül is... egyformák vagyunk. – Miközben ő ezeken gondolkodott, Taylor is visszatért a színpadra. Úgy ugrált, mintha csak Heniko gondolataiban szerepelt volna.

– Nekem nem kell más, csak téged akarlak. Ha volt is más, feledem, csak téged akarlak. Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha. Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda. Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha. Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda. Ha egy másik ér előbb oda, ér előbb oda. Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha. Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda... – Amint a zene elhalkult, erőteljes tapsvihar rázta meg a helyet, de a közönségnek ideje sem volt arra, hogy rendesen kitapsolja magát, mert már folytatódott is a darab. Először a Püspök része, majd Paprizzio megjelenése, és végül a mindent eldöntő csata, amit Sarah az énekével kisért végig.** A nézőknek a libabőr futkosott a testükön az énektől és a látványtól is, hiszen egyszerre legalább tizenöten voltak fent a trapézokon. Persze mindenki szeme a két Casanován volt, akik egyszerre harcoltak egymással és a többi ellenféllel is. Mindketten nagy kedvvel formálták a szerepüket.

– Élvezed, mi? – érdeklődött Heniko, amikor elég közel kerültek egymáshoz.

– Ez a legjobb az egészben. Bár lehetne jobb.

– Jobb?

– Ürítsük le a sakktáblát, hogy csak az enyém legyél. – Heniko, ha akarta, ha nem, izgatottá vált a szavak hallatán. Tehát nem telt bele sok idő, és a két Casanova elkezdte likvidálni a katonákat, meg igazából úgy bárki mást, akik akadályozták a csatájukat.

– Te jó ég... – suttogta Taylor, aki Leonéktól távolabb állt egy trapézon. – Hogy lehetnek ilyen félelmetesen jók? – Amint csak ketten maradtak, elkezdődött az igazi mindent elsöprő párbaj. Védekezés, támadás, visszavágás, újabb védekezés, természetesen teletűzdelve elképesztő mutatványokkal. A látvány annyira magával ragadó volt, hogy a közönség azt se bánta volna, ha az éjszaka közepéig tart. Azonban hamarosan elérkezett a végjáték, ahol Leon Casanovája el akarta pusztítani Taylort, mert ő jelentette a vesztét, és ezt nem hagyhatta. Heniko Casanovája, hogy mentse szerelmét, egy végső támadást indított Leon ellen, aminek a végén a két fél leszúrta egymást.

– Jó voltál... – suttogta a francia.

– Te is. Kár a halálodért.

– Egy olyan kapcsolat nem működhet, amiben hárman vannak – közölte Leon kissé kétértelműen, majd Henikóval egyszerre rántották ki a kardjaikat a „másikból". Leon ezután egy elsötétített helyre „zuhant", míg Heniko Taylor karjaiba.

– Jól van, meg ne halj itt nekem... – mondta a lánynak Taylor szórakozottan.

– Pedig igyekeztem... – komolytalankodott Heniko is.

– Bolond lány! – suttogta Tay, majd úgy tett, mintha megcsókolta volna Henikót, aki ettől feltámadt a halálból. A beteljesedett szerelem szimbolizálásaként még csináltak közösen pár kisebb mutatványt, majd egy pillanatnyi sötét után egymást átkarolva hajoltak meg a közönségnek, akik állva ünnepelték őket. Akkora tapsot kaptak, hogy alig hallották egymást, pedig egy trapézon álltak. Pár pillanat múlva az összes szereplő is kivette a részét az ünneplésből.

***

Miután vége lett a műsornak és a csapat is átöltözött, a legtöbben egy kis ünneplésre mentek a közös helyiségbe. Heniko ellenben úgy döntött, mielőtt csatlakozna, még kimegy a tengerpartra, hogy ott merengjen egy kicsit az előadás sikerén. Eszébe sem jutott, hogy talán nem ő lesz az egyetlen, akinek hasonló jut majd az eszébe.

– Őszintén mondom, fantasztikus voltál... – hallotta meg a francia összetéveszthetetlen hangját.

– Én sem akarlak fényezni, de adta a Casanovád. Már értem, miért ragaszkodtál ennyire a szerephez – mondta, de nem fordult a férfi felé, csak tenger hullámait figyelte.

– Segíteni akarok neked – közölte Leon, amivel sikerült elérnie, hogy a lány rápillantson.

– Segíteni? – kérdezett vissza a lány értetlen arckifejezéssel az arcán. – Mégis miben?

– Abban, hogy jobban legyél. – Nem éppen ez volt az a válasz, amit Heniko hallani akart.

– Hogy értve jobban? Nincs nekem semmi bajom. Most vagyok túl életem egyik legjobb előadásán. Ugyan mi bajom lehetne?!

– Nem az előadással kapcsolatban mondom.

– Hát akkor mivel kapcsolatban? – fordult oda Heniko és kezdett kicsit felmenni a pumpa. – Megtennéd azt a szívességet, hogy elkezdesz végre értelmesen beszélni? – Leon eltöprengett ezen egy pillanatra.

– Rendben. Akkor mondom – közölte egyenesen, ám ahelyett, hogy ténylegesen is beszélni kezdett volna, helyette közel lépett a lányhoz, és egyszerűen megcsókolta. Ahogy ajkaik összeértek, mindkettejükön átfutott egy erőteljes, ismerős, bizsergő érzés. Régen nem éreztek már ilyet, csakis akkor, amikor a másikat csókolták. Sem Leon, sem Heniko nem talált olyat, aki felért volna a másikhoz. Senki sem akadt, aki képes lett volna pótolni a másik hiányát. Bár Heniko észben felejteni szeretett volna mindent Leonnal kapcsolatban, a teste ellenállt ennek a parancsnak, és csak az ösztöneire hallgatott. A francia is észrevette, hogy késik a tipikus menekülő reakció, ezért még bátrabb lett. Karjával szorosan magához ölelte a lányt, és közben csak tovább mélyítette a csókjukat. Heniko nagyjából akkor eszmélt fel, hogy mit is művel, amikor már ő is erősen szorította Leont és az ujjaival kócolta annak haját.

– Elég – mondta a lány, miután megszakította a csókjukat és két kezével kicsit arrébb tolta magát a férfitől. Leon erre mindentudó mosolyra húzta az ajkait.

– Éreztem, túl szép, hogy igaz legyen... – mondta kissé csalódott hangon, majd aztán elkomolyodott. – Most komolyan, Heniko. Miért csinálod ezt?

– Én semmit sem csinálok – ellenkezett a lány jó szokása szerint.

– Heniko. Nevetséges ez a próbálkozás, amivel titkolni akarod az érzéseidet.

– Én nem titkolok semmit!

– Hogy lehetsz ennyire makacs? – kérdezte Leon kissé bosszúsan, mert idegesítette, hogy a lány ennyire hajthatatlan. – Ha tényleg nem érzel semmit, akkor miért csókoltál vissza?

– Azért, hogy végre békén hagyj!

– Ilyen alapon pofon is vághattál volna!

– Köszönöm a tippet, legközelebb ezt fogom tenni! – Leon erre felkiáltott és idegesen a hajába túrt.

– Miért nem tudsz olyan lenni, mint minden normális nő?

– Ó, hát persze. El is felejtettem, hogy te milyen jártas vagy a normális nőkkel kapcsolatban. Tényleg remekül alakítod a beszélgetést. Nem akarod esetleg a viselkedési normáimat is összehasonlítani a volt nőidtől levont következtetésekkel? – Leon egy-két másodpercig megdöbbenve állt, és emészteni próbálta a vagdalkozást. Ám, amint feldolgozta az információt, egy ördögi mosoly jelent meg az arcán.

– Szóval ennyire zavarna, ha róluk ítéllek meg téged is? Vagy csak simán azért vagy indulatos, mert egyáltalán voltak?

– Még jó hogy mindkettő! – Az a baj az olyan válaszokkal, amit az ember gondolkodás nélkül mond ki, hogy túl őszinték. Heniko is rájött erre, és most rá is tört a menekülési kényszer. – Hagyjuk inkább az egészet, úgy sincs semmi értelme. Na, szia – hadarta le gyorsan, és hasonlóan távozni is szeretett volna, de Leon egyből a keze után kapott, amint Heniko távolodni akart tőle.

– Nem, nem hagyjuk – mondta, majd újra a karjai közé húzta a lányt. – Most addig így maradsz, amíg végig nem hallgatsz. – Heniko a lelke mélyén egyből megszólalt volna, de most inkább csendben maradt. – Heniko, én ezt nem akarom tovább folytatni. Kérlek, bocsáss meg nekem – kérte, és a lány szíve kihagyott egy ütemet az őszinte szavak hallatán. Ez volt egy fájó szívű démon könyörgése. – Tudom, hogy minden az én hibám, és nem is érdemlem meg a bocsánatodat. Nem tudom miért tettem mind ezt. Egyszerűen nem tudom, mert mióta beismertem magamnak, hogy szeretlek, ez az érzés egy pillanatra sem hagyott alább, sőt talán csak még nagyobb lett. Miriam megjelenése összekuszált mindent. Fájdalmat és sok szenvedést okoztam neked. Ezt soha nem fogom megbocsátani magamnak. Mindentől meg akartalak óvni, erre kiderült, hogy pont én voltam az, akitől meg kellett volna. Amikor... együtt lettetek Spencerrel... akkor döbbentem csak rá igazán mennyit vesztettem, és menyire üres és senki vagyok nélküled. Te voltál az életem, a fényem, a napom, amiért érdemes volt felkelnem reggelente. Volt, hogy fel akartam adni. Többször is. Sophie halála... Sora halála... de aztán jöttél te, és minden megváltozott. Újra értelmét láttam az életnek, és boldog voltam, leírhatatlanul boldog. – Ezen mindketten elmosolyodtak. – Néha énekeltem is. – Heniko ezen fel is nevetett. – Amikor... láttam, hogy ő ölel, ő szeret helyettem, azt hittem, meghalok. Komolyan el is gondolkodtam rajta, hogy ártani fogok neki. Kifejezetten örültem, amikor kiderült, hogy mennie kell, de ahogy megláttam a te szomorú arcodat, inkább én magam hoztam volna vissza azt a szerencsétlent. Akkor is a pokolba kívántam. Hogy teheti ezt veled? Már én bántottalak, hogy teheti ezt ő is? Ez egy rohadt körforgás, amiben mindenki csak szenved. Heniko, én... nem tudlak elengedni. Ha megteszem, abba én biztosan belepusztulok. Olyan sebezhetőnek érzem magam... védtelennek. Mindig csak rád gondolok és te jársz a fejemben. Amint lehunyom a szemem... csak téged látlak. Hiába próbálok nem gondolni rád, nem vagyok képes rá. Egy nő sem volt még az életemben, akit ennyire szerettem volna. Minden tagommal imádlak, és minden porcikámmal kívánlak. Persze lehet, hogy neked ez nem számít... de...

– De számít – felelte halkan, de Leon még így is tisztán értette. – Számít. – A férfi ezen teljesen ledöbbent. Ő abban a hitben élt, hogy Henikónál már hiába tesz meg akármit, semmi nem lesz elég. Néha már kezdte elhinni azokat, amiket a lány a nagy ellenkezések közepette állított, erre kiderült, hogy igenis jól érezte, amit érzett. – Én is sajnálom azt, ami elmúlt, mert hidd el, hogy nekem is legalább annyit jelentett, mint neked. Összetört a lelkem, amikor vége lett. Azt hittem, az ilyen jó dolgoknak sosincs vége, de úgy tűnik elbíztam magam. Azok után én már nem reméltem semmit sem, de Stefan ott volt és rengeteget segített nekem. Pedig megígértem neked, hogy Stefannak semmi esélye, és mégsem tartottam be a szavamat, helyette beleszerettem. Amint kiderült, hogy valójában kicsoda... már tudtam, hogy ez is egy újabb hiba volt. – Hirtelen itt ráeszmélt, hogy talán rossz embernek beszél erről. – Kérlek, ne haragudj. Pont neked mondom ezeket, amikor...

– Nem! – mondta határozottan, és közben mélyen Heniko szemeibe nézett. – Nem fogod ezt is magadba folyatni!

– De Leon...

– Nem. Itt voltál az előző monológomnál, nem? A lényege az volt, hogy tudni akarom, hogy vagy, és minden mást is. Abba beletartozik Stefan is. Tudom, hogy szereted őt. Ezért nincs jogom ahhoz, hogy megszabjam, mit tegyél. Ettől függetlenül viszont, tudni akarok arról, mi van veled, még akkor is, ha nincs ínyemre a dolog.

– Akkor bizonyosodtam meg erről, amikor visszautazott... – kezdett bele a folytatásba. – Aztán amikor megkaptam azt a meghívót. Te zavartál jól össze mindent, de mindegy, mert az az egész sem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Aztán egyből az Ambróziás dolog.

– Azt tudnod kell, hogy Stefannal beszéltünk a műsor alatt, és nagyon aggódott miattad – osztotta meg ezt a tényt, bár elég keserűek voltak a szavai.

– Miért mondtad el most ezt?

– Azért, mert jogod van tudni.

– Te is aggódtál, igaz?

– Én rettegtem attól, hogy valami komoly bajod esik. Ezerszer meghaltam azon az estén.

– Bocsánat, hogy ennyi aggodalmat okoztam. Ilyen többé nem fog előfordulni – Leon érezte a másik hangjában, hogy valami még mindig nincs rendben.

– Heniko... mi a baj? – kérdezte, miközben elengedte a lányt, hogy az arcára tudjon nézni.

– Leon, szeretnék kérni valamit.

– Persze, amit csak akarsz.

– Kérlek, ne szeress... – Leon döbbenten nézett az előtte álló lányra. Mindenre számított, de egy ilyen feleletre a legkevésbé. A francia egyszerűen nem értette, mi folyik itt. Hiszen most beszéltek meg rég elnyomott dolgokat, hogy még mindig szeretik egymást, erre a lány mégis arra kéri, hogy ne szeresse?

– Hogy... hogy érted ezt? Mi az, hogy ne szeresselek? – kérdezte, és alig találta a szavakat.

– Csak ne szeress, ennyit kérek... – válaszolta, de arra nem volt képes, hogy a másik arcába nézzen.

– Ez nem olyan dolog, ami működik parancsszóra! Hogy... mégis hogyan kérhetsz ilyet tőlem, miután elmondtam neked az iméntieket?

– De nem akarok fájdalmat okozni neked... – fakadt ki a lány.

– Nem akarsz fájdalmat okozni? – kérdezett vissza a férfi. – Ugye nem azt akarod nekem beadni, hogy Stefant választod?

– De igen – válaszolt Heniko, de egyáltalán nem csengett határozottság a hangjában.

– Te magad mondtad, hogy sosem hagynád itt a színpadot. Miért mondasz akkor ilyeneket?

– Kérlek, csak hagyj már békén. Nekem már túl sok ez az egész!

– Még mit nem! Azt hiszed, ezek után csak úgy lemondok rólad?

– De én őt...szeret...

– Nem Heniko. Te őt nem szereted vagy nem úgy ahogy azt te hiszed – közölte a francia komoly hangon, mire Heniko döbbenten meredt vissza rá. – Elmondjam, én hogy látom ezt az egészet? Ugye az nyilván való volt, hogy Stefannak már akkor megtetszettél, amikor ide jöttél. Persze ezt nem mondta ki hangosan, de miután megtörtént... – Itt egy pillanatra megállt, hogy megtalálja a tökéletes szót, de aztán feladta – szóval tudod. És, ahogy egyedül maradtál csak ő tudta pótolni azt az űrt, amit én hagytam magam után. Az egyedüli dolog, ami hozzáköt, az a hála, és semmi más.

– Fel sem merül benned, hogy szerethetem is akár?

– De felmerült. Utáltam is a gondolatot, de a lényeg ettől még nem változik. Úgy csinálsz, mintha Stefan egy biztonságos menedék lenne előlem. Félsz, hogy megint megbántalak. Erről van szó... nem? – kérdezte a lánytól, kedvesen, de inkább falhoz szegezésnek hatott az egész. Heniko még mindig csak arra volt képes, hogy üresen bámuljon maga elé. Leon ezzel az elméletével teljesen összezavarta. Leon is látta, hogy ebből valószínűleg nem lesz válasz, így stratégiát váltott. – Mondd meg nekem. Mit érzel irántam? Mert én azt érzem, hogy még mindig szeretsz, vagy csak érezni akarom... nem is tudom.

– Nem... – rázta meg a fejét. – Igazad van abban, hogy szeretlek, de... akkor is Stefan...

– Heniko... ugye tudod, hogy ez nem csak egy választást jelent két férfi között. Ez a választás az egész életed további alakulását változtatja meg. Ha Stefant választod, a színpadi pályafutásodnak vége lesz. Tényleg ezt akarod? Ennek a színpadnak szüksége van rád! Itt mindenkinek szüksége van rád, és nekem is! – mondta határozottan, de közben alig tudott már értelmesen beszélni, mert annyira ideges volt. Heniko ezután megint hallgatott egy darabig.

– Bocsáss meg, de nekem most mennem kell! – mondta ki egy szuszra, és szó szerint rohanni kezdett. A férfinek megfordult a fejében, hogy utánamenjen, de nem tette. Helyette csak fájdalmasan figyelte, hogy Heniko alakja távolodik előle.

– Remélem, végre belátja, hogy igazam van... Add Istenem, hogy így legyen.

* Heniko a Spy the ghost : Éjjel érkezem –et énekelte

** Sarah az Evanescence – Bring Me To Life -ot énekelte.