83. fejezet

– Jól hallottátok, és pontosan tudjátok, hogy nem szeretem ismételni magamat! – válaszolta Kalos egy halványan lüktető érrel a homlokán.

– Elnézést, Főnök... csupán ez annyira hirtelen volt... – szabadkozott mindenki nevében Mia.

– Nem gyakran kapunk ilyen fontos leveleket... pláne nem egy palotából! – mutatott rá May.

– Ha már ott tartunk, egyáltalán mi áll a levélben? – kérdezte Taylor, mire Kalos jelentőségteljesen Heniko felé fordult.

– Heniko... – szólította meg a lányt, mire Leon pulzusa az egekig száguldott fel. Volt egy sötét elképzelése arról, mi is állhat abban a levélben.

– Igen? Mi az, főnök? – érdeklődött Heniko leplezett kíváncsisággal.

– Feladatot kapsz.

– Mit? Feladatot? – kérdezte csodálkozva, de nem ő volt az egyetlen, aki ezt érezte. Egy levél a Buckingham-palotából mást sejtetett, nem pedig feladatot. – Mégis milyen feladatról lenne szó?

– Hé, az amúgy nem Stefantól jött? – kérdezett közbe Taylor.

– Téged meg miért érdekel az? – vágott közbe Julien.

– Én nagyon bírom Stefant! – erősködött a lány. – Már régen hallottam róla... és különben is! Neked mi bajod van?!

– Nekem semmi – tagadta le a nyilvánvalót Julien, de túl átlátszó volt.

– Na, persze... semmi...

– Szép kis páros. Mindkét tagja állati féltékeny – jegyezte meg Anna jól hallhatóan.

– Ha esetleg befejeztétek, folytathatnám? – érdeklődött Kalos cinikus hangon. – Különben, ami a kérdésedet illeti, nem Stefantól jött.

– Ó – szontyolodott el Taylor, ám az ő csalódása sehol sem volt Henikóéhoz képest. Reménykedett benne, hogy ha máshogy nem, a férfi legalább ily módon kapcsolatba lép vele, ám a jelek szerint hiába reménykedett. Vele ellentétben Leon kifejezetten örült ennek a fordulatnak. Annyira eltökélte magát Henikóval kapcsolatban, hogy nem akarta, hogy Stefan bármivel is beavatkozzon. Viszont nem lehetett felhőtlen az öröme, hiszen tudta, hogy Heniko szomorú, és ez mérhetetlen haraggal töltötte el. Legszívesebben megfojtotta volna Stefant a királyi palástjával, hogy így merészel bánni azzal a lánnyal, akiért ő az életét is odaadná.

– A levél őfelsége, Anglia királynőjétől érkezett.

– Tessék?! Azt akarod mondani, hogy Anglia királynője maga írt nekünk levelet?!

– Mint mondtam... nem szokásom ismételni magamat – jegyezte meg a Kaleido feje bosszús hangon. – A levélben őfelsége, a királynő, arra kéri fel a színpadot, hogy az ott megrendezésre kerülő bál nyitótáncát a társulat tagjai adják elő.

– MÁRMINT MI?! – Kalos ezen a ponton már feladta, hogy megint elismételje, hogy „nem akarja ismételni önmagát".

– Ez aztán megtisztelő feladat – jegyezte meg Don.

– Ugyanakkor nem egyszerű – tette hozzá Heniko Don mellett ácsorogva.

– És ez mégis mikor zavart téged? – pillantott rá Don sokatmondóan, mire Henikónak vigyorognia kellett.

– Ez akkor is hihetetlen! Mármint, hogy mi oda... abban a híres palotában! Plusz, hogy ott lépjünk fel!

– Igaz...ebben tényleg van valami – érvelt Rosetta.

– És elvállaljuk? – érdeklődött May. – Mármint... oké, ez nagyszerű lehetőség, de mi mégiscsak ide tartozunk.

– Hát van valami May szavaiban – reagált rá Anna. – Azt betanulni nem egyszerű eset, ráadásul itt van a mi előadásunk is.

– Várjunk! – szólt közbe Alica. – És ki tanítaná be ezt az egészet? Küldenek valami tanárt onnan, aki ért az ilyesmihez?

– Ja, tényleg, ez fontos szempont! – helyeselt Pete is. Kalos erre sóhajtott egy nagyot.

– Fel kellene vennem egy tanárt, aki figyelmet és fegyelmet tanít... – mormogta az orra alatt. – Azzal kezdtem, hogy Henikónak feladata lesz, nem?!

– Heniko lesz a tanárunk? – kérdezte Alica.

– Biztos jó ötlet, hogy Henikót még ezzel is terheljük? Értem én, hogy a királynő... de így is annyi mindenben segít! – mutatott rá Rosetta, mire Heniko elmosolyodott.

– Köszi, Rosetta, de nem lesz gond. Megbirkózom ezzel, ahogy a többivel is. Sőt! Az lesz a legjobb, ha folytatjuk is a munkát, hogy fogyjanak a teendőim!

– Nos, akkor minden megbeszélve – szólt közbe Kalos. – Ahogy Heniko is mondta, mindenki vissza az edzéshez!

***

– Remek, remek! Ez így nagyszerű! Aha... Aha, oké! Remek! Hé, ott a második sorban! Angyalkám! Húzd ki magad, nem vagy te vénasszony! Ez nem az elemi iskola énekkara, ahol elbújhatsz a többiek háta mögött!

– Caty aztán beleélte magát – jegyezte meg Anna, miközben azt figyelték, hogy a háttértáncosokat tanítja.

– Kicsit azért sajnálom őket. Nem ehhez a tanítási módszerhez szoktak – tette hozzá Mia is.

– De nem csinálhat mindent Heniko! – vágott közbe Taylor. – Ezt biztosan megértik ők is.

– Igen, de ezt csak mi gondoljuk így... – lépett hozzájuk Layla.

– Ezt mért mondod, Layla kisasszony? – érdeklődött May.

– El kellet zavarnom Henikót azzal az ürüggyel, hogy kezdje el megtervezni a bál koreográfiáját, mert ha rajta múlt volna, most ott oktatna Caty helyén.

– Micsoda?! – mondták a lányok egyszerre.

– Tudjátok, a szokásos szövege. A „mindent is" meg tudom csinálni. Még jó, hogy kéznél volt Caty és ketten már le tudtuk szerelni. Legalább így egy ideig le lesz foglalva.

– Heniko tényleg hihetetlen. Nem tudom, hogy nem fárad el nap nap után...

– Hát azt szerintem senki – vont vállat May.

– Tényleg! Ha már munka – szólalt meg hirtelen Anna. – Taylor, milyen a két Casanovánk? – érdeklődött, hiszen volt már néhány magánpróbájuk.

– Hát... Leon nem hazudtolja meg a hírnevét.

– Ó! Szóval akkor ő az igazi Casanova? – érdeklődött May nagy vigyorral.

– Igazi Casanova? Én azt egy szóval sem mondtam – jelentette ki Taylor, figyelmeztetően felemelve az egyik ujját.

– Ezt meg hogy érted?

– Igen, Leon nagyon jó... de Heniko Casanovája...

– Na, mondd már! – sürgette Mia, látván, hogy Taylor alig találja a megfelelő szavakat.

– Heniko játéka egyszerűen hihetetlen. Tudom, hogy csak megjátssza, de komolyan mondom, zavarba jövök, amikor közösen próbálunk.

– Mi?! – vigyorgott Anna. – Talán mégsem Leon a helyi csábító?

– Bele tudnál zúgni? – lovagolta meg a témát May is.

– Őszintén? Simán – vágta rá Taylor. – Emellett engem is arra ösztönöz, hogy sokkal jobb legyek. Ő tényleg az az ember, aki megváltoztatta az életem. – Ezt hallva mind elmosolyodtak, hiszen ők is átélték már ugyanezt. Heniko ebben pont olyan volt, mint Sora.

– Egy élmény szerepelni vele – merengett el Anna. – Tudjátok, régen azt hittem, pont olyan, mint Sora... de nem. Valójában nagyon mások.

– Szerintetek melyikük lehet a jobb? – kérdezte meg May óvatosan. – Heniko vagy Sora? – Erre mindannyian mélyen elcsendesedtek.

– Ezt már sosem tudjuk meg – suttogta Layla.

– Hé, srácok! – sétált oda Alica, mit sem sejtve az iménti témáról. – Szerintetek Miriam most miért akar hirtelen szerelni? – kérdezte, ami azonnal elgondolkodtatta az ott lévőket, és a nő felé pillantottak, aki úridáma módjára vonult ki az öltözőből.

– Ki tudja – vont vállat Anna. – Talán elunta a nagy semmittevést meg drámázást.

– Végül is lehet benne valami – helyeselt Mia. – Ahhoz képest, hogy kikiáltotta magát Leon partnerének, egyszer sem szerepelt mellette a színpadon.

– Hát valójában Kalos jelentette ki... – jegyezte meg May, mire Mia csúnyán pillantott rá.

– Senkit sem érdekel, hogy volt pontosan!

– Én arra gondoltam, hogy még mindig nem adta fel Leont – mutatott rá Alica.

– De mért nem száll már le erről? Észrevehetné, hogy Leon már nem akar tőle semmit! – erősködött Anna.

– Ráadásul Henikót is békén hagyhatná. Már Stefannal van, és nem is szereti Leont – tette hozzá May.

– Én azért nem lennék ebben annyira biztos – szólt közbe Layla is. – Heniko biztos nem vallaná be, pláne a történek fényében, de teljesen biztos vagyok abban, hogy neki is fontos Leon.

– Ráadásul Leon nagyon igyekszik! Egyértelműen megváltozott, mióta Heniko újra itt van! – mondta Anna. – Nyilván ezért is akarta egyedül Casanova szerepét, hogy azon keresztül hódítsa vissza!

Miközben ők ezt a bájcsevejt folytatták, addig Caty már harmadszorra táncoltatta le a táncosokkal a koreográfiát.

– Bravó! Ez már sokkal, de sokkal jobb volt! Már csak arra lenne szükség, hogy egyszerre is menjen az egész, de a lendületesség az nagyon tetszik! Most pihenjetek egy kicsit! – jelentette ki, és persze a táncosokat nem is kellett bíztatni erre. Caty meg is ragadta az alkalmat, hogy odasétáljon a pletykálkodó csapathoz. – Nézzenek már oda! Én itt halálra dolgozom magam, ti meg csak trécseltek! Hát nyakunkon a premier!

– Bocsánat, Caty! Az én hibám – mentette a lányok helyzetét Layla. – Elvontam a figyelmüket a kérdéseimmel.

– Jól van, Laylácska. Nekem nem kell magyarázkodni, de azért a próba az próba – jelentette ki határozottan, majd megemelte a hangját, hogy mindenki hallja a teremben. – Most a táncosok pihennek egy kicsit, szóval térjünk át valami más jelenetre!

– Legyen Victoria és Casanova része! – javasolta Miriam mézes-mázasan. Leon meg sem próbálta titkolni, hogy mennyire ellene van az ötletének. Az arca, akár egy nyitott könyv.

– Már meg ne sértődj, Miriam...

– Ne kezdd így a mondatot, Caty! – vágott közbe Julien. – Szerintem senkit nem zavar, ha besértődik! – Miriam erre egy gyilkos pillantást vetett a bátyjára.

– Szerintem túl sokszor nem szükséges azt a jelenetet elpróbálni, mert elsőre is tökéletes volt – magyarázta meg Caty, mire Taylor halkan felhorkantott.

– Persze, elég profi abban, hogy rámásszon valakire.

– Akkor mégis mit kellene próbálni?! – kérdezte Miriam, természetesen sértett hangon. Bár Caty igyekezett szépen tálalni, mindenki számára egyértelmű volt, hogy mit nem mondott ki pontosan.

– A következő a végjáték lesz, a Casanovák csatája – szólalt meg mindenki legnagyobb meglepetésére Leon. Caty gyorsan átgondolta a hallottakat, majd mosoly ült az arcára.

– Jó ötlet! Akkor jöjjön Leon és Heniko része! – mondta, majd forgatni kezdete a fejét. – Hé! Hol van Heniko?

– Ó, a francba... – suttogta Layla, de nem elég halkan ahhoz, hogy a mellette állók, ne hallják meg.

– Mi az, Layla?

– Hát... azt elmondtam, hogy elzavartam Henikót dolgozni, csak azt nem tettem hozzá, hogy a biztonság kedvéért rá is zártam az ajtót – bökte ki, egyre szaggatottabban mondva ki a szavakat.

– MI?! – kiáltottak fel körülötte egy emberként.

– Te komolyan bezártad?! – kérdezte Alica majd leesett állal.

– Layla kisasszony! Hát... ez... – Mia nem is tudta mit kellene mondania.

– A nehéz helyzet nehéz döntéseket kíván – érvelt maga mellett Layla, majd odaszólt Catynek. – Caty! Egy pillanat, és máris megkeresem Henikót!

– Arra semmi szükség! – hallatszott fel a már jól ismert hang, mire Layla azonnal megperdült a tengelye körül.

– Heniko?!

– Á, Layla! – üdvözölte Heniko erőltetett hangon. – Képzeld csak el, hogy jártam – kezdett bele ugyanilyen hangszínen, miközben elkezdett beljebb sétálni. – Szóval, nekiálltam dolgozni, ahogy megkértél rá. Tök ügyes voltam, na, nem mintha ez az újdonság erejével hatna bármikor is – jegyezte meg, mire többen felröhögtek. – Dolgoztam is kemény egy órát zsinórban. Ez nem panaszkodás, hiszen élveztem. Csakhogy utána gondoltam megérdemlek olyan dolgokat, mint például víz vagy étel... esetleg egy kis próba megtekintés, no de lám! Amikor ki akartam jönni, az ajtót zárva találtam. Furcsa, mi? – kérdezte Laylától. – Ó, igen, pont így néztem én is, Julien! – tért ki egy pillanatra, látva a férfi hatalmas szemeit.

– Na, de várj! – szólt közbe Taylor, aki eddig nagyon igyekezett nem nevetni, mert Heniko már megint túlzásba vitte az előadásmódot. – Ha az ajtó zárva volt, te hogy kerülsz ide?

– Na, ez egy kiváló kérdés! – játszotta tovább Heniko a szerepét. – Nos, mivel az ajtóval zsákutcába jutottam, nem maradt más, csak az ablak.

– Hogy mi?! – hökkent meg May talán a kelleténél egy kicsit hangosabban is.

– Bocs, a küszöb fölött nem fértem ki... – vont vállat a lány.

– Heniko, te nem csinálhatsz ilyeneket! – méltatlankodott tovább May. – Bajod is lehetett volna!

– De nem lett – mutatott rá a lényegre Heniko. – És a kilátás is szép volt... meg az idő, és pont idejében értem ide gyakorolni! – sorolta a lány a „pozitívumokat".

– Szörnyű, hogy veled nem lehet vitatkozni... – sóhajtotta a kínai, mire sokan nevetni kezdtek.

– Meséljetek, miről maradtam le? – informálódott azonnal Heniko.

– Most végeztek a háttértáncosok – felelt neki készségesen Mia.

– És hogy ment? – nézett Catyre. – Lehetett velük dolgozni, ugye?

– Persze – válaszolta Caty mosolyogva, és nagyon boldog volt, hogy Heniko ennyire odafigyelt mindenre, aminek köze volt a műsorhoz. – Jó munkát végeztél velük. Nem kell sok idő, és már csak a csiszolgatás marad hátra.

– Ennek igazán örülök.

– Nem hoztunk rád szégyent, Heniko! Megígértük! – kapcsolódtak be a beszélgetésbe az említett táncosok.

– Nem arról volt szó, hogy haladni kellene a próbával? – szólt közbe Miriam bunkó stílusban, de teljesen jogosan. – Még a végén nem lesz időm próbálni Leonnal!

– Hát az lehet, hogy amúgy sem fog beleférni – szólt bele Caty. – A Casanovák harca a műsor kulcspontja. Arra kell készülni a legjobban! – Leon elégedett mosolya majd beterítette az arcát. Maga sem mondhatta volna jobban.

– Bocsi, de mi? Casanovák harca? – ismételte Heniko csodálkozó arccal.

– Jaj, te még nem hallhattad! Így neveztem el a finálét!

– Ó! Vagy úgy! – gondolkodott el rajta Heniko hangosan is. – Tetszik!

– Örülök! És még annak hogy fogok, ha meglátlak téged meg Leont edzeni! – vigyorgott egy nagyot, majd középre mutatott. – Heniko, Leon, menjetek középre. – Ezt hallva a két megnevezett biccentett, majd automatikusan össze is pillantott. Nem volt valami hosszú szemkontaktus, de annál jelentősebb. – Tehát darab vége! – kezdett beszélni újra Caty, miközben fél kezében a forgatókönyvet tartotta. – Van az A-harc, ahol a katonák és Casanova szövetségesei küzdenek egymással, és van a B-harc, ahol Casanova két éne harcol egymás ellen, azaz a csábító-ragadozó és a lehetetlen szerelmes. A konfliktus fő oka, hogy a csábító fél nem nézi jó szemmel, hogy másik része már kész a megállapodásra.

– Eddig tiszta – kommentálta Heniko, Leon pedig csak biccentett.

– Mia, ha volnál szíves! – szólt oda Caty Miának, aki pontosan tudta, hogy ez mit is jelent.

– Máris, Caty! – válaszolta, majd pillanatokon belül visszatért, műanyagból készült kardokkal.

– Leon, te értesz a kardokhoz, igaz? – érdeklődött Caty, miközben Mia átadta a férfinek az egyiket.

– Igen.

– Remek! És te, Heniko? – fordult a lány felé, viszont ő nem válaszolt először. Csak nézte a kardot, amit Mia neki is a kezébe adott, és valami egészen különös érzés kerítette hatalmába.

– Heniko! Hallasz? Figyelsz egyáltalán? – szólt rá Caty erősebben a lányra.

– Tessék? Mondtál valamit? – tért hirtelen észhez.

– Igen, hozzád beszéltem. Észre sem vetted? – vetette a szemére a rendező.

– Bocsánat – kért inkább elnézést Heniko a további magyarázkodás helyett, hiszen úgy sem tudta volna megmondani az elmélázásának a pontos okát. – Szóval, mit mondtál az előbb?

– Azt, hogy fogtál-e már kardot életedben?

– Mi? Kardot? Nem.

– Értem, akkor Leon... – fordult most a férfi felé. – Ha megkérhetnélek, legyél tisztelettel arra, hogy Heniko nem gyakorlott ezen a téren.

– Majd én azt tudom – szólt be Leon Catynek, mire a rendezőnő csak pislogott. – Éles helyzetben majd jobban tanul! Neked megfelel így? – kérdezte a lánytól, de Heniko igazából nem is figyelt rá. Egyfolytában csak azon járt az esze, hogy mégis mi lehet ez az érzés, ami azóta benne van, amióta Mia a kezébe adta a fegyvert.

– Milyen furcsa. Még életemben nem fogtam kardot. Na jó. Ezt csak nagy jóindulattal lehet annak nevezni, de egyszerűen azt érzem, hogy nem most csinálok ilyet először. Pedig nem volt még ilyen fegyveres előadásunk... – Miközben ezeken gondolkodott, hirtelen egy különös élményt élt át. Talán kicsit hasonló volt ahhoz, mint amilyet az Ambrózia színpadán is tapasztalt, csak most nem a vörös hajú nőt látta, hanem egy régi várost, hatalmas kőépületekkel és keskeny kis mellékutcákkal. Éppen rohant a macskaköveken, miközben az az érzés járta át, hogy bármire képes, amit csak akar.

– Ne! Vigyázz! – hallotta meg hirtelen a háta mögül, mire reflexből hátra is fordult. Azonban ebben a pillanatban a vízió oszlani kezdett.

– Vigyázz! – hallotta megint, ám most sokkal hangosabban, mint az imént. Újra a valóságban volt, ahol Leon már készült arra, hogy támadást mérjen rá.

– Mi a fene törtét vele?! – idegeskedett eközben Leon, mivel kicsit vehemensebbre sikerült indítania az első csapást. – Csak a számat jártattam az előbb! Nem akarok neki fájdalmat okozni, de ezzel az ütéssel most biztos eltalálom. – Ám, Heniko szerencséjére, bár nem tartotta sem magabiztosan, sem gyakorlottan a kardot, pont megfelelő magasságban volt ahhoz, hogy Leon azt találja telibe maga helyett. A kardok találkozása után a lány kezében lévő kard kirepült, ő pedig elvesztette az egyensúlyát. Mindenki biztos volt benne, hogy elesik, hiszen túl váratlan és erős támadást kapott. Csakhogy ezután nem várt fordulat következett. Heniko határozottan rálépett a jobb lábára, és ezzel a súlyáthelyezéssel blokkolta is a zuhanást. Felső testét hátrafeszítette, és karjával az elrepülő kard után nyúlt. Amint erősen rámarkolt a markolatra, azonnal ellentámadást indított. Jobb lábáról visszalökte magát a balra, majd még ugyanabban a pillanatban egy teljes fordulással felugrott, és suhintott a karddal, ami most a férfi fegyverén csattant. Leont annyira lesokkolta Heniko akciója, hogy hirtelen reagálni sem tudott. Csak a képzettségének köszönhette, hogy a földet érés előtt, bal karjával képes volt fellökni magát egy hátraszaltóba, és guggolva érkezni a gyakorló szőnyegre. Azonnal Henikóra pillantott, aki hozzá hasonlóan a jobb lábán guggolt, miközben másik lába oldalra volt nyújtva. Bal kezével támaszkodott, jobbjában pedig a kardját szorongatta.

– Hűha... – suttogta May és nem ő volt az egyetlen, aki alig találta a szavakat.

– Ez nem volt semmi – reagált hasonlóan Rosetta.

– Pedig... azt mondta, nem tud bánni a karddal – motyogta Mia. – De akkor meg hogy?!

– Ó, nem tök mindegy? – vágta rá Taylor. – Annyira menő volt! – És nem ő volt az egyetlen, aki így gondolta. Caty annyira izgatott volt, hogy nem jöttek a szavak a szájára, helyette égett a tűz a szemében. Ő már maga előtt látta az előadás napját is. Közben a két érintett csak egymást figyelte.

– Mégis... Mi volt ez? – kérdezte Leon, aki végre megtalálta a hangját.

– Ez volt a kölcsön kenyér... – válaszolta Heniko, miközben ő is átváltott normál guggolásra.

– Ne engem hibáztass. Te voltál figyelmetlen – mutatott rá Leon ártatlanul.

– Persze... ki hibáztat? – gúnyolódott a lány. – Végül is én kértem, hogy használj boxzsáknak...

– Tessék?! – hökkent meg Leon. – Még te beszélsz? Egy ilyen kamikaze mozdulat után?!

– Ennyire fájt, hogy kiütöttelek a nyeregből? Te szegény... – gonoszkodott Heniko vigyorogva.

– Azt hiszem, tudom mi hiányzott nekünk... – jegyezte meg Anna, mire többen bólogatni kezdtek.

– El is felejtettem, hogy milyen, amikor ezek ketten veszekednek. Nagyon szórakoztató! – vigyorgott Sarah.

– Hát nem élvezi annyira mindenki – mutatott Taylor a fejével Miriam felé, aki most egy érett paradicsomra hasonlított leginkább.

– Tudom, hogy az a célod, hogy legyőzz, csakhogy ez nem fog menni! – válaszolt éppen Leon, és valójában nagyon viccesen néztek ki, ahogy a földön guggolva szájaltak egymással.

– Ó, valóban? – érdeklődött Heniko – Akkor ne csak a szád legyen nagy! – vágta a férfihez, nem titkolt céllal, hogy újra harcba provokálja.

– Ne aggódj, nem csak az jár – dobta vissza a férfi, majd nem is habozott, újra nekirontott Henikónak, és ezzel egy kemény harc kezdett kibontakozni kettejük között. Mindketten erősek voltak, és szinte szikrázott közöttük a levegő.

– Úristen...ez a kettő nagyon durva – suttogta Julien döbbenten. – Mintha tényleg egymás vérét akarnák.

– Hogy lehet ennyire kiegyenlített a küzdelem?

– Nem tudom miért, tudom lehetetlen is, de olyan érzésem van, mintha nem most csinálnák először. Pontosan tudják mi lesz a másik következő mozdulata.

– Szerinted abbahagyják? – tanakodott Pete, miközben a párost nézte, akik egyszerre vegyítették a kardozást és az akrobatikát is.

– Maguktól soha. Nem akarják nyerni hagyni a másikat – közölte Wap a tényeket.

– Csakhogy ez nem ezen fog múlni – szúrta közbe Caty, és igaza is lett, mert a következő pillanatban Leon kiütötte Heniko kezéből a kardját, a lány pedig egy elegáns lábmozdulattal tette ezt a férfiéval. Újra a szőnyegen találták magukat, és úgy lihegtek, mintha maratont futottak volna. Mindketten komolyan vették, pont azért nem bírtak egymással, főleg, hogy a tét már régen nem Casanováról vagy a színpadról szólt.

– Remélem, ennyi már elég volt! – vakkantotta Leon, miközben nagyon próbálta tartani magát, hogy ne üljön ki rá a fáradtság.

– Elég? – horkantott fel Heniko gúnyosan, pedig rá is hasonlóak voltak igazak, mint a franciára. Mögötte is kemény nap volt, de sosem fújt volna visszavonulót, még akkor sem, ha különben összeesett volna. – Csak nem fáradtál el máris?

– Én? Tőled jobban lefáradok, mint ettől a kis játéktól... – vette fel a kamuzás kesztyűt Leon, miközben feltápászkodott.

– A gyakorlatban mintha máshogy lenne.

– Ilyen alapon akkor te is nézz tükörbe! – oktatta ki Leon. – Ismerlek már, Heniko. Pontosan tudom, hogy te is csak felvágásból akarod a folytatást. – Henikónak elsőre majdnem tátva maradt a szája, hogy a férfi ennyire képben van vele szemben, de még kontrollálni tudta magát éppen időben.

– Persze, te csak szeretnéd ezt hinni! – csattant ki felháborodva.

– Nem hiszem, hanem tudom – válaszolta a francia a lánnyal szemben nagyon nyugodtan, és lehetett érezni a szavaiból, hogy már bőven nem arról beszél, mint amiről az elején.

– Élj ebben a hitben, ha úgy tetszik, de ez közelről sem így van! Azt gondolod, hogy csak mert... volt közünk egymáshoz, már mindent tudsz?!

– Majd most kiderül – mondta Leon az utolsó szó jogán, majd újra harcolni kezdtek. A társulat többi tagja már nem is kommentálta a látottakat, egyszerűen csak figyelték, ahogy Henikóék párosa minden maradék erejüket beleadva támadtak egymásnak. Persze a francia már nagyon be akarta fejezni ezt az értelmetlen viaskodást, ezért úgy döntött, hogy ha a technikája önmagában nem elég, akkor a testi fölénye majd pontot tesz a dolog végére. A következő alkalommal, amikor Heniko két támadás között kicsit kiszolgáltatott helyzetbe került, Leon nem habozott. Szabad kezével a lány kardot szorongató kezéért nyúlt, majd erősen megragadta azt, és odarántotta magához. Heniko persze ettől teljesen elvesztette az uralmat a teste felett és úgy repült a férfihez, mint egy kismadár.

– Ó, igen! Jó vagy, Leon! – gondolta Caty, miközben izgatottan dörzsölte össze a tenyerét a látványra. Leon úgy tartotta a lányt, hogy saját kezét a magasba tartotta, így Heniko úgy nézett ki, mint egy kabát a fogason, aki annyira megdöbbent, hogy még beszólni is elfelejtett a franciának. Ellenben Leon nagyon elégedett volt magával, és még jobban kinyújtotta a karját, ezáltal foglya már-már nekipréselődött a mellkasának.

– Mit képzelsz te úgy mégis?!– sziszegte Heniko, amikor végre előkerült a döbbenettől eltűnt hangja.

– Őszintén? Sokat. – Heniko felhorkantott a hallottakra.

– Persze. Én vagyok a hülye, olyat kérdezek, amit eddig is tudtam. Undorítóan nagyképű vagy! – vágta hozzá, és reménykedett benne, hogy a férfi felidegesítése majd hozzásegíti őt a szabadulásához. Csak egy gond volt. Leon ezzel tökéletesen tisztában volt.

– Lehet, hogy az vagyok. De te mégis belém szerettél – mondta egyszerűen, mire a lány szemei döbbenten kerekedtek el, és újra dühtől fortyogva válaszolt vissza.

– Igen, jól használtad a múlt időt.

– Hazudsz.

– Tessék? – kérdezte Heniko újra valahol a düh és a döbbenet határán.

– Hazudsz. Még mindig szeretsz, kár tagadnod.

– Tévedésben élsz! Belőled annyi bőven elég volt!

– Belőled viszont nem. – A férfi határozottsága kezdte összezavarni Henikót. – Neked fogalmad sincs, hogy mennyit szenvedek miattad.

– Nem tud érdekelni a fene nagy szenvedésed! – préselte ki magából haragosan.

– Pedig könnyen véget vethetnél neki, és a tiednek is. – Heniko már éppen szólásra akarta nyitni a száját, de Leon nem adott esélyt arra, hogy megtegye. – Tájékoztatásul közlöm, hogy nem tettem le arról, hogy visszakapjalak, és azon a bálon is ott leszek... – Heniko talán még sosem látta ennyire elszántan égni a férfi szemeit. – Soha nem akartam és szerettem ennyire semmit, mint téged. Éppen ezért nem fogok lemondani rólad. Te magad fogod lerombolni azt a falat, amit magad köré húztál – közölte, elengedve a lány karját. – Ez még csak a kezdet, Heniko. A te jégszívedet én fogom felolvasztani, amiért te megtetted az enyémmel ugyanezt. Lehet, hogy nekem nincsen szépen csengő uralkodói rangom, de ettől még nem szállok ki a versenyből. – Heniko most életében először semmit sem tudott válaszként kinyögni. Teljesen ledöbbentette Leon megnyilvánulása. Csak nézett azokba az eltökélt szemekbe és látta bennük mindazt, amit nem akart: a szerelmet. – Magad elől lehet, hogy menekülhetsz, de előlem nem tudsz! – mondta még a francia, majd sarkon fordult, és elindult kifelé a teremből. Heniko ellenben csak ott állt, ahol eddig és mereven nézett maga elé. Nem értette mitől vagy miért viselkedett így hirtelen a másik. Eddig tartotta magát a szokásos ridegséghez, de most megmutatta milyen valójában. Kívül hűvös hó, belül tűz és láng. Egy igazi démon, pont Heniko ellentéte. Ő külsőleg volt maga a tűz és belül a jég. Talán pont ezért vonzották ennyire lehetetlenül egymást, mert különbözőek voltak, de mégis ugyanolyanok.

– Szerinted mit mondhatott Leon?

– Nem tudom, Taylor, de az biztos, hogy Henikót nagyon megrázta vele.

– Pletykagyárosok – közölte Julien egy köhögés színlelése közben.

– Arcátlan! – vágta fejbe barátnője.

– Hé!

– Így jártál... – nevetgélt rajta Mia és jópáran körülötte is.

– Hát ezt nem tudom elhinni! – dühöngött Miriam. – Miért... mégis miért ragaszkodik ennyire hozzá?! Képzelem mi lehet az a párbeszéd, amit folytatnak. Biztosan megalázkodik azért, hogy az a dög visszafogadja! Értem meg sem próbált küzdeni! – Majd hirtelen egy mosoly jelent meg az arcán. – Azt hiszem, itt az ideje kijátszani azt az ütőkártyát, ami a birtokomban van. Ha már számomra senki sem szolgáltat igazságot, megteszem én magamnak.

– Tényleg... Kalos! Lenne egy kérdésem... – kezdett bele Miriam kedvességet bújtatva a hangjába.

– Halljam.

– Csak az érdekelne, hogy a bálra kik is mennek pontosan a társulatból.

– Miért lett ez hirtelen fontos a számodra? – csodálkozott Kalos, és nem ő volt az egyetlen, aki így volt vele.

– Akkor jól halad a táncos koreográfia is? – kerülte ki egy újabb kérdéssel a válaszolást, ám ezzel további döbbenetet váltott ki a csapatból. Most komolyan. Miért érdekli ez Miriamet? És miért Kalost faggatja, amikor erre csakis egy ember tud felelni. Ezt a furcsa érdeklődést a francia sem tudta hova tenni, így inkább mégsem döntött a stílusos távozás mellett.

– Heniko? – kérdezte Kalos, noha elsősorban nem Miriam érdekében. Őt is érdekelte a lány haladása.

– Alakul. Pont olyan lesz, mint bármilyen másik munkám – felelte Kalos felé fordulva. Ő még annyira Leon hatása alatt volt, hogy fel sem tűnt neki, hogy Miriam is érdeklődött ez ügyben.

– Az pompás! – vágta rá Miriam, majd mindenki megdöbbenésére Heniko felé fordult és hozzá kezdett el beszélni. – Remélem, nagyszerű dologgal állsz majd elő... – mondta neki látszólag őszinte hangon, azonban Heniko tudta, hogy valami nem stimmel ezzel a dologgal.

– Mi ez? – kérdezte Anna is. – Ti is láttátok?

– Hallottuk is – biztosította May. – Csak nem hisszük el.

– Ő senkivel nem szokott kedves lenni, pláne nem Henikóval. Szerintem tervez valamit.

– Igen, Taylor. Mondasz valamit.

– Igyekszem mindig úgy teljesíteni, ahogy az tőlem elvárható – felelt Heniko kicsit tétován, mert sem az első, sem a második gondolatát nem akarta kimondani Miriam képébe. – Semmit nem veszek félvállról.

– Ennek nagyon örülök, és biztosan mások is. – Heniko nagyon szeretett volna kimért maradni Miriammal szemben, de egyszerűen képtelen volt tartani magát ehhez.

– Na, jó. Mégis mire véljem ezt?! – fakadt ki végül.

– Mégis micsodát?

– Miriam...kérlek. Pontosan tudod, hogy miről beszélek.

– Úgy hiszem, a sok munka miatt tévképzeteid lettek.

– Kit akarsz becsapni? Mind tudjuk, hogy a pokolba kívánsz, most mégis itt teszed nekem a szépet. Tudod, ez nagyon átlátszó!

– Csak azt akarom, hogy jó legyen minden, ez olyan meglepő? Az a bál egy világhírű rendezvény lesz, ahonnan a világ minden pontjáról érkeznek majd. Pont ezen okból, nem kellene szégyent hozni a színpadra... – magyarázta, mintha ez tőle annyira természetes lett volna.

– Szerintem ez a színpad még sosem hozott szégyent sem a világra, sem pedig a nevére! De már ne is haragudj! Téged mióta érdekel ennyire a színpad hírneve?

– Képzeld, érdekel, hiszen én is a színpad előadója vagyok, és nem mellesleg én ismert vagyok azokban az előkelő körökben is.

– Ó, hát persze. Így már mindjárt más – mondta végül Heniko, de gondolataiban egészen más mondatok fogalmazódtak.

– Meg aztán... az otthoni barátnőimtől hallottam, hogy ez egy rendkívül különleges alkalom lesz.

– Ennek barátnői vannak? Na, ez új... – jegyezte meg Anna a többieknek gúnyosan, akik nem győztek helyeselni rá.

– Nyilván az lesz, hiszen Stefan koronázási bálja lesz – forgatta meg a szemét unottan Heniko. Kezdett már nagyon elege lenni ebből a társalgásból, aminek úgy tűnt, hogy soha nem akar vége lenni.

– Ez valóban így is van, de arról fogadjunk már nem tudtál, hogy nem csak ez lesz megünnepelve a bálon. – Heniko arca értetlenre váltott, és sok más előadó is kezdte elveszteni a fonalat Miriam nyakatekert magyarázatán.

– Nem csak ez? Ezt meg hogy érted? – Miriam magában gonoszan elvigyorodott, ám külsőleg csak azt mutatta, hogy mélyen meglepődött.

– Nahát...akkor te nem is tudsz róla? – kérdezte csodálkozva.

– Miről kellene nekem tudnom?

– Ó, hát így már minden világos. Azt hiszem, tudom miért nem foglalkozott veled Stefan az utóbbi időben. Mivel annyira készülődik arra a bizonyos napra. – Heniko még mindig ugyanolyan értetlen tekintettel nézett a másikra, aki egyre jobban élvezte ezt a kialakult helyzetet maga körül. – Na, jó. Igaz... lehet, hogy ez meglepetés lenne, de ha már ennyit fecsegtem róla, akkor most már elmondom azt, amit tudok. Szóval azt hallottam, hogy ezen a bálon nem csak Stefan koronázását...hanem az eljegyzését is ünnepelni fogják... – Az eljegyzés szó hallatán mindenki a lesokkolódott.

– Hogy mit mondott?! – kérdezte Taylor hitetlenkedve. – Eljegyzés?

– Ez most csak egy vicc... Ugye?

– Ez nem hiszem el – suttogta Layla is. – Stefan biztosan nem tenne ilyet.

– Sosem tartottam valami sokra Stefant, de meg kell hagyni, hogy ez elég cuki – folytatta tovább a fecsegést Miriam. – Az eljegyzés az mindig különleges dolog. Én már csak tudom, hiszen az enyém is az volt – mélázott el egy pillanatra, a falat támasztó Leont pedig egyenesen kirázta a hideg. Részben az emlékek hatására, részben pedig azért, mert őt is sokkolta a hír. – De most komolyan. Mennyire csodálatos lehet az, ha egy amúgy is fontos napon, ország-világ előtt kér feleségül valakit? Mint valami tündérmese!

– Nem. Azt nem fogom hagyni – gerjedt éktelen haragra Leon. – Hogy lehet ennyire szemét?! Nem. Ennyire talán még ő sem lehet önző! – Ám hirtelen elgondolkodott. – Bár... miért ne lenne? Arra is képes volt, hogy rejtélyesen elhívja Henikót innen. Ha nem teszi, akkor Heniko nem került volna életveszélybe. Mi van, ha ezért van lelkiismeret furdalása? Talán pont az a célja ezzel, hogy maga mellett tartsa. Hiszen hol lenne nagyobb biztonságban, mint egy őrséggel védett palotában? Ráadásul, ha olyan körülmények között... még nemet sem mondhatna neki. – Hirtelen Henikóra pillantott, és ökölbe szorult a keze a látványra. – És még őt is váratlanul érte ez az egész. Nem, ez egyszerűen nem történhet meg!

Percekig néma csend volt a teremben Miriam kifakadása után. Egyszerűen senki sem akarta elhinni, hogy ez igaz lehet, és tovább fokozta a bizonytalanságot az is, hogy a történet forrása maga Miriam volt. Fura volt az egész, és nagyon váratlan. Persze valahol mindenki örült volna, ha Henikóra rátalál az igazi boldogság, azonban nem ilyen áron. Ráadásul hiába kedvelte a többség Stefant, az hogy ő semmilyen életjelet nem adott magáról, sokat rontott a megítélésen. Az a tény sem javított ezen, hogy pontosan tudták, hogy ha Heniko igennel felel, akkor ő lesz az, aki elszakítja a lányt a társulattól.

Persze az érzései tisztaságát senki nem vitatta. Pontosan tudta mindenki, hogy a férfi mennyire szereti Henikót. De az, hogy egy ilyen lépést készült megtenni, az mindennek tűnt, csak fer húzásnak nem.

– Na persze! És ezt higgyük is el?! – támadt Taylor Miriamnek, mivel ő nem hitte el egy szavát sem. Ő nagyon kedvelte Stefant, ezért elképzelhetetlennek tartotta, hogy a férfi így döntsön, miután pontosan tudja, hogy mit jelent Henikónak a színpad.

– Nem kötelező hinni nekem – vont vállat Miriam érdektelenül. – Én nem tettem mást, csak tényeket közöltem. De különben nem értem a felháborodást. Ez jó hír, nem? Örülnötök kellene!

– Fogd már be, te kotnyeles majom! – kiáltott rá Taylor kissé agresszíven, amivel sikerült frászt hoznia a nőre. – Lerí rólad, hogy nem akarsz mást, csakis szart keverni!

– Taylor, nyugi... – próbálta csitítani Julien, aki talán még sosem látta ennyire indulatosnak a barátnőjét, pedig megéltek már együtt elég sok vihart.

– Nem, nem nyugszom le! – folytatta, miközben közelebb ment Henikóhoz és Miriamhez. – Tudni akarom, mit tervez az alattomos tyúk! – Taylor úgy érezte magát, mintha szakadni kezdett volna alatta a talaj. Szerette Stefant és Henikót is. Jó barátjának tartotta mind a kettőt. Heniko egyenesen olyan volt számára, mintha a nővére lett volna. Nem állt rá készen, hogy ilyen hirtelen elveszítse őt.

– Már elnézést! Én is itt vagyok! – adott hangot Miriam az elégedetlenségének, tekintve, hogy Taylor egy kicsit sem zavartatta magát vele szemben. Persze kicsit azért aggódott is, hogy Taylor közelebb került hozzá, de nem mutatta ki.

– Szerinted ez engem zavar? Tudom, hogy a képünkbe hazudsz! Ismerem Stefant. Ő soha nem csinálna ilyet. Az ilyen lépés nem egy emberről szól! Ez két ember közös döntése. Nem dönthet egyikük a másik megkérdezése nélkül!

– Ebből elég! – szólt közbe Heniko, mire mindenki érdeklődve pillantott felé. Természetesen tudni akarták mit gondol erről az egészről, hiszen jelenleg ez a hír nem csak egy gyűrű felhúzását jelentette.

– Ó! Azt hittem, már hozzá sem fogsz szólni! – csodálkozott Miriam rosszindulatúan.

– Nem tartottam fontosnak, mivel egyértelmű, hogy hazudsz – válaszolta neki Heniko egyszerűen.

– És mégis honnan veszed, hogy nem mondok igazat?

– Onnan, hogy te nem akarsz mást, csak ártani Henikónak! – szólalt meg újra Taylor. – Ez még nekem is leesett, pedig nem is vagyok olyan régen tagja a csapatnak. Különben is, miért hozakodtál ezzel csak úgy hirtelen a semmiből?! Ha ennyire jól tájékozott vagy a világi barátnőid okán, akkor már bőven a meghívó előtt tudtál mindent! Ha pedig nem lennél egy velejéig rohadt nő, akkor most nem kezdesz el olvadozva kamuzni arról, hogy Stefan megkéri Henikót! – Miriam csak erre a kijelentésre várt. Nagyon vigyázott, hogy gonosz mosolya ki ne terüljön az arcára.

– Hogyan? Henikót?

– Most meg mit csodálkozol nagy értetlenül?! – vágta hozzá Taylor, és legszívesebben valami mást is.

– Mégis ki beszélt arról, hogy Stefan Henikót fogja eljegyezni a bálon?