82. fejezet

A jelenlévők meglepetten néztek Catyre, és ezt nem ok nélkül tették. Erre a döntésre egyikük sem számított, hiszen mindenki úgy kalkulálta, hogy vagy az egyikük, vagy a másikuk kapja a főszerepet.

- Heniko és Leon? - kérdezte valaki

- Leon és Heniko? - jött máshonnan.

- Egy szerepben?

- Ez érdekes...

- De ezt hogy?

- Szerintem csúcs ötlet!

- Hát ez nem igaz... - hitetlenkedett Wap. - Amíg Miával azon veszekedtem, hogy ki legyen a Casanova, addig Caty megoldotta és szinte kidolgozta az egész darabot.

- Mi az, hogy szinte, Wapika?! - akadt ki Caty sértetten. - Maradjunk annyiban, hogy az egészet, jó?!

- Milyen Wapika?! - háborodott fel Wap a megnevezésen.

- Nem mondod? - lelkendezett ellenben Mia. - Komolyan megcsináltad az egészet?

- Még jó, aranyoskám! Valakinek dolgoznia is kell. De, hogy őszinte legyek, ez a párbaj tette fel a tejszínhabot az eperkehelyre.

- Caty... Elmondod mire gondoltál? - kíváncsiskodott Heniko azonnal.

- Úgy látom, Madcap kisasszonynak nagyon fúrja a kíváncsiság az oldalát! Helyes... helyes! Végtére is, ő adta nekem ezt a remek ötletet. Ez a darab kicsit más lesz, mint az eredeti. Persze a főszereplő ugyanúgy Casanova, a világ legnagyobb csábítója, vérbeli szélhámos, az átváltozás és a humor nagymestere. Azt beszélik, nincs nő a világon, aki ellen tudna állni Casanova sármjának, de akkor megjelenik a férfi életében Francesca. Casanova nem is sejti, hogy élete legveszélyesebb játszmájába kezd: nem csak a hírnevét, de az életét is kockára teszi, ugyanúgy, ahogy az egyetlen esélyét is, hogy elnyerje az igaz szerelmet.

- Imádom az alapot - lelkendezett Mia.

- Igen. Ezzel én is így voltam egészen addig, amíg meg nem láttam, hogy mit veszítenénk azzal, ha csak egyikük játszaná a szerepet.

- Így arra jutottál, hogy...? - próbált Kalos is közelebb kerülni Caty észjárásához.

- Arra jutottam, hogy a mi történetünk középpontjában Casanova kettős személyisége lesz.

- Hogy Casanova kettős személyisége? - kérdeztek vissza többen.

- Miért, kettős személyisége van? - hallatszott máshonnan.

- Ezt nem értem... - mondta Rosetta, ellenben Heniko és Wap már nagyban vigyorogtak. Ők pontosan értették, hová akar kilyukadni a nő.

- Zseniális - mondta Wap. - Egyszerűen zseniális!

- Oké, az nagyon jó, hogy telepatikus úton ti már mindent megbeszéltetek, de avassatok már be minket is!

- Azt mindenki jól tudja, hogy Casanova egy vérbeli szélhámos, aki válogatás nélkül szédítette az embereket. Nem vetett meg semmiféle zsákmányt, lehetett az egy elhanyagolt asszony, egy virágáruslány vagy akár egy koldusnő, egyaránt engedett a kísértésnek. Ironikus, cinikus és szellemes emberként tartották számon, aki az udvarlásra nem vesztegette az időt. A könnyű prédát szerette, és pontosan tudta, hogy hálózza be a könnyűvérű hölgyeket. Ezért mondhatjuk azt, hogy életének igazi célja az érzéki örömök hajszolása volt. Csakhogy ezzel az életfilozófiával kivívta az egyház haragját. És akkor még nem is esett szó a paráznaság és a birtokháborítás vádjáról.

- Birtokháborítás? Azt meg miért? - csodálkozott Mia.

- Micsoda kérdés ez? Csak nem gondolod, hogy ez a vágyéhes, forróvérű férfi nem ment el a kiszemelt prédáihoz?

- Jól van...bocsi... - lángolt fel Mia arca.

- Mivel az egyház üldözte, számkivetettnek számított - tette hozzá Wap.

- Igen, pontosan - válaszolta Caty. - És ha ez még nem is lett volna elég, kém is volt, és vérbeli lázadó.

- Már értem, mért is illik ez a szerep annyira Henikóra - jegyezte meg May, mire Heniko elmosolyodott.

- Na, de elég a felvezetésből - folytatta Caty. - A mi történetünk ott kezdődik, hogy egy tehetős olasz kereskedő meghívja magához Casanovát azzal a céllal, hogy vegye feleségül az egyetlen lányát, Victoriát. Részben ez egy megbocsátás is lenne Casanova számára az egyház részéről, hiszen ha a férfi megházasodik, akkor befejezné ezt a bohém életstílust.

- Azért ennek a Victoriának az apja is fura. Sosem adnám a lányomat egy ekkora szoknyapecérnek! - hitetlenkedett Pete.

- Sőt, mi több! Victoria apja még büszke is lenne arra, hogy lánya férje az asszonyok leghírhedtebb szeretője, aki minden idők leghosszabb hódítási listájával rendelkezik. Persze nem lenne kényszerházasság, hiszen Victoria teljesen odavan Casanováért.

- Na, ez miért nem lepett meg... - suttogta Anna.

- És ki játszaná Victoriát? - kérdezte Mia, bár a jellemzés alapján volt elképzelése a személyről.

- Én Miriamre gondoltam, ha elvállalja. - Amint Leon ezt meghallotta, döbbenten kapta a szemeit Catyre. Bárkivel szívesebben együtt dolgozott volna, csak Miriammel ne kelljen.

- Mi a francért kell őt is beleírni?! - dühöngött magában. - Nem elég, hogy elég nagy bukta volt az, hogy nem úgy lett a szereposztás, ahogy én akarom, erre Caty mit csinál? Tovább keseríti az életemet.

- Persze csak akkor - folytatta időközben Caty -, ha az állapota megengedi.

- Szerintem inkább hagyjuk ezt a dolgot - szólt közbe Julien, de persze nem azért, mert annyira aggódott volna a húgáért. Sokkal inkább Leont akarta kimenteni a várható nyomulástól.

- Elvállalom - jelentette ki Miriam mindenki megdöbbenésére. - Az orvosaim szerint még van időm rá - fejtegette elégedett hangon, mire Leon segítség kérően Kalosra nézett. Sajnos azonban hiába tette.

- Ha az orvos nem tiltja, akkor legyen - válaszolta Kalos, majd intett Catynek, hogy folytassa.

- Úgy tűnik ennek a történetnek itt vége is, de Victoriába lehetetlenül szerelmes a Bruni család fia, Giovanni. Megtudván, hogy szerelme férjhez készül menni, nem tehet mást, párbajra hívja Casanovát, aki hezitálás nélkül elfogadja a kihívást. Az egyetlen probléma a képletben, hogy Giovanni rém ügyetlen, ha kardforgatásról van szó. A párbaj napján a felek álarcban érkeznek, és megkezdik a csatát. A meglepően kiegyenlített csatában végül Casanova nyer, ám amikor leleplezi ellenfelét, meglepődik, mivel Giovanni helyett az ifjú nővérét, Francescát látja. Francesca a szépsége mellett korának legnépszerűbb írója, aki a végletekig megveti Casanovát, ám a lány ekkor még nem tudja, kivel is harcolt pontosan. Casanova lenne az utolsó ember a világon, akibe a nő beleszeret, ám végül ez mégiscsak megtörténik. Azonban Casanova szíve is szerelemre lobban, ami egy meglepően szokatlan érzés a számára.

- Szóval... itt lépne be Casanova második személyisége - gondolkodott Catyvel Heniko. - Francesca előtt a csábító, utána pedig a szerelmes Casanova.

- Igen, pontosan. Úgy képzeltem, hogy Leon játszaná Casanova csábító, míg te a szerelmes Casanovát.

- Caty, elismerésem. Ezt aztán jól kitaláltad! - dicsérte meg Layla.

- Köszönöm, de hagyjuk most a gratulációt. Hallgassátok végig a történetet, aztán majd megbeszélünk mindent. Tehát, miközben Casanova és Francesca szerelme lassan kibontakozik, Francesca még mindig nem tudja, hogy imádottja az, aki ellen ő eleve tollat fogott.

- Bocs, hogy közbeszólok, de tollat fogott?

- Igen. Ahogy mondtam már korábban, Francesca író volt, aki az írásaiban bírálta, támadta és megalázta Casanovát, mert a férfi életmódja nem fért össze a nő filozófiájával. Emellett tovább bonyolódik a helyzet, amikor a városba érkezik Francesca vőlegénye, akire Casanova szörnyen féltékeny lesz. Mindenáron ki akarja deríteni, ki az, aki közé és szerelme tárgya közé áll. Ezért nyomozásba kezd, és meg is találja az illetőt, aki egy gazdag kereskedő, Paprizzio. Eközben Casanova helyzete tovább romlik, mert Pucci püspök üldöztetni kezdi őt, sőt csapdát állítanak Casanovának, egy álarcos bál megrendezésével. Casanova szorult helyzetbe kerül, ugyanis elígérkezett Franceskának, hogy vele megy a bálba, ám Victoria is vele tartana. Miközben a férfi a bálon próbál nem lebukni a két nő között, addig Paprizziót Casanova szolgája, Dalfonso tartja fel. A püspök kiérkező emberei először azt hiszik, hogy Paprizzio Casanova, de miután a férfi tisztázza magát, együtt sietnek a bálra, hogy ténylegesen elkapják a csábítót. A végjátékban egy nagy csatajelenetet bontakozik ki a katonák és Casanova szövetségei között, miközben Casanova ezekben a pillanatokban vívja a saját belső harcát is.

- Tehát itt összecsap Heniko és Leon?

- Igen, úgy van.

- Végre! - gondolta Heniko izgatottan. - Ezúttal én is megkapom azt, amire vágyom. Ezt már csak komolyan fogja venni.

- De tulajdonképpen ők miért harcolnak?

- Azért, mert nem férnek össze. A csábító oldalnak nem elég egy nő, mivel nem bírja a kötöttséget. Csak a vágynak él, a pillanatnak, komolyabb érzések nélkül. A másik fél azonban már megtalálta azt, amit annyira keresett, és most azért harcol, hogy megvédje azt.

- Ó, Istenem! Ez sokkal jobb, mint az eredeti terv! - ámuldozott Taylor izgatottan.

- A harc végén a két Casanova leszúrja egymást, melynek következtében a csábító fél végleg megszűnik létezni. Ugyanakkor a szerelmes Casanova is súlyosan megsérül, csakhogy Francesca és az iránta érzett igaz szerelem megmenti őt. Innentől pedig happy end.

- Hát ez csúcs! - lelkendezett Mia, ugyanakkor kicsit szomorú is volt, hogy nem neki jutott eszébe ez a csodálatos ötlet. - Nagy vagy, Caty!

- Szerintem is remek lesz! - helyeselt Anna is.

- Heniko, te mit gondolsz? - kérdezte Caty, Heniko felé fordulva.

- Azt, hogy alig várom, hogy felléphessek benne! Köszönöm, hogy kitaláltad!

- Nehogy már te hálálkodj nekem! - döbbent meg Caty. - Ha valaki itt köszönettel tartozik, az én vagyok. Ha te nem vagy, a régi menet alapján csinálok mindent. Ha már itt tartunk. Leon? Ez így megfelel neked is?

- Meg.

- Szuper. Akkor, ha mindenki egyetért, olvasom is a szereposztást. Tehát Heniko és Leon - Casanova; Francesca - Taylor.

- Én? - szólt közbe Taylor döbbenten. - Ez most komoly?!

- Persze. Talán nem szeretnéd?

- Mi?! Dehogynem! Csak meglepődtem, hogy ilyen fontos szerepet kaptam!

- Miért ne kaptad volna? A hercegnő és a koldusban bebizonyítottad, hogy mennyire jó vagy. Egyértelmű, hogy fontos szerepet érdemelsz. - Míg Taylor irulni-pirulni kezdett a szép szavak hallatán, addig Caty folytatta a szereplők ismertetését. - Paprizzio - Julien lesz; Pucci püspök - Yuri; Giovanni szerepét pedig Pete-re osztottam.

- Szegény, ő szerelmes Miriambe. Sajnálom érte... - suttogta May a többieknek.

- Dalfonso - Anna; Andrea, aki Francesca anyja - Alica. A király, bár itt inkább királynő - Sarah. Egyelőre ennyi, de igyekszem gyorsan beosztani a többi szereplőt is.

- És ez volt a tökéletes végszó! - szólt közbe Kalos. - Kezdődhet a felkészülés!

Az előadók úgy is tettek, ahogyan Kalos meghagyta, és egyemberként vonultak át az edzőterembe. Mindenki nagyon jó hangulatban volt ezután a forgatókönyv felolvasás után.

- Caty... elárulnál nekem valamit? - kérdezte Mia, miközben ők ketten egy privát terembe mentek átbeszélni az utolsó simításokat.

- Persze, mondd - felelte Caty, de közben csak a papírokat tanulmányozta.

- Miért döntöttél úgy, hogy Heniko nem Francesca szerepét kapja meg? - tért rá a lényegre kertelés nélkül, mire Caty azonnal felhagyott az olvasással, és a lányra nézett.

- Inkább te mondd meg, hogy miért akartad, hogy ő kapja meg - mosolygott rá Caty, de persze valójában ő pontosan értette Mia szándékát.

- Hát...izé... - kezdett bele a lány zavartan, de persze aztán teljesen megtört, és mindent elmondott, amit eddig titkolni próbált. - Tudom... tudom ez nem szép dolog tőlem, és nincs jogom beleszólni sem, de én úgy örülnék, ha Heniko és Leon újra együtt lenne. Ők annyira fantasztikus párt alkottak a műsorokban és a párkapcsolatukban is. Szerintem ők egymásnak lettek kitalálva...

- Aha, tehát relatíve azt akartad csinálni, hogy összekényszeríted őket - értelmezte a helyzetet Caty.

- Nem is! - vágta rá Mia, de pár másodpercnyi csend után lesütött szemekkel folytatta. - De. Pontosan ezt akartam. Biztos voltam benne, ha így osztjuk ki a szerepeket, akkor közelebb kerülnek egymáshoz.

- Mia, nem szólhatunk bele mások életébe csak azért, mert mi máshogy gondoljuk - mutatott rá Caty, mire Mia még szomorúbb arcot vágott.

- Igen. Én ezt pontosan tudom, de egyszerűen... én nem tudtam megálljt parancsolni magamnak - szakadt ki Miából egy vallomás. - Még szerencse, hogy itt voltál és helyretetted azt, amit én biztosan elrontottam volna... - sóhajtozott, de aztán egy érdekes arckifejezést vett észre a másik rendező arcán. - Caty?

- Azért mielőtt kiosztanál nekem egy pártatlan rendezői Oscart, nekem is lenne mit bevallanom.

- Hogyan?! Szóval, te is?! De hát...

- Végig tudtam, hogy mit szeretnél. Hiszen, ha az ember szerelmes párt játszik, akkor nagyon könnyen legyőzhetik az embert a szerep által kiváltott érzések. Tudod, nagyon furcsa helyzetbe került itt mindenki Heniko szerelmi élete miatt. Amikor először láttuk, hogy mennyire boldogok és tökéletesek együtt Leonnal, el sem tudtunk volna jobb párost képzelni. Ő ketten együtt bármire képesek, és ez alatt nem csak a partnerségről beszélek. Aztán kiderült Leon rendezetlen múltja és egy valóságos földi pokollá alakult az egész színpad. Majd megjelent Stefan, de lássuk be... hiába, hogy ő aranyos, kedves és szeretnivaló, meg a csillagokat is lehozná az égről Henikónak, ők ketten túlságosan különbözőek. Persze erre mondaná azt valaki, hogy de az ellentétek vonzzák egymást, de a nagy büdös francokat! Heniko sosem lehet igazán boldog Stefan mellett, mert a srác életét a családja helyzete határozza meg.

- Várj! Ezzel most te is azt akarod mondani, hogy te is Leon oldalán képzeled őt el?

- Azt - vágta rá Caty kertelés nélkül, mire Mia álla az ölébe szaladt.

- De hát az imént még azt mondtad, hogy nem szólhatunk bele mások dolgába! Plusz, ha te is azt szeretted volna, mint én, akkor miért a kettős Casanovát erőlteted?

- Először is, én tényleg nem is tennék ilyet. Másodszor pedig, hogyhogy nem jöttél még rá a tervemre?! Azt hittem, hamarabb megérted majd!

- Mégis micsodát?

- Abban tényleg igazad volt, hogy a szerep miatt sokat kellene együtt lenniük meg minden, de szerinted, ha egy és ugyanazt a karaktert formálják, akkor nem kellene sokkal többet együtt dolgozniuk? Hiszen majdnem minden manővert és mozdulatot meg kell beszélniük egymással, valamint olyan összhangot kell kialakítaniuk egymás között, ami sokkal mélyebb, mint egy szerelmi kapcsolat. - Mia hatalmasokat pislogott a magyarázat hallatán.

- Caty... szörnyen csodállak téged! El se hiszem, hogy lényegében ezt a dolgot is úgy eltervezted, mint egy forgatókönyvet!

- Neves rendező lennék, vagy mi a szösz - szerénykedett Caty vidáman. - Na, de komolyra fordítva a szót. Sok időmbe telt, hogy megértsem és kielemezzem az emberek viselkedését egy adott szituációban, és arra jöttem rá, hogy gyakran a legnyilvánvalóbb dologban van az igazi megoldás. Mindamellett Heniko a világ összes kincséért sem akarta volna eljátszani Leon szerelmét. Arra viszont már ő sem gondolt, hogy ha mindketten Casanovák, az neki végül is sokkal rosszabb.

- Ugye tudod, ha erre rájön, nagyon kiakad majd?

- Nem fog rájönni. És... ha esetleg mégis, akkor sem visszakozna, mert ő akarta magának Casanovát. Sosem mondaná vissza önként, még ha belül majd fel is robban. Szerintem ez a darab lesz az, ami újra összehozza őket.

- Azért... ne szaladjon el veled a ló! - húzta meg a vészféket Mia.

- Ugyan már, Mia! Vedd lazán!

- De ez teljesen úgy jön ki, mintha szándékosan keresztbe tennénk Stefannak!

- Mia. Éppen az imént mondtad, hogy végső soron te is pont ezt akartad! - emlékeztette Caty, mire Mia vörösödni kezdett. - Figyelj ide. A szerelem az egy olyan dolog, hogy a végén valakinek mindig nagyon fáj. Sajnos ezzel nem lehet mit csinálni. Nem lehet írni egy levelet Stefannak, hogy: "Szia, figyú! Nem lehetne, hogy ne szeresd Henikót?" És erre ő azonnal ki is szeret belőle! Ráadásul szerinted az rendben volt Steftől, hogy ilyen helyzetbe hozta Henikót? Pontosan tudta, hogy mi szerepel vagy szerepelhet a jövőképében, ennek ellenére megszerettette magát azzal a lánnyal, akinek ez a színpad a mindene. Aztán, még ha ez nem lenne elég, csak így magára hagyja szegény lányt? Részemről ezt nem tudom csak úgy megbocsájtani neki! Aztán itt volt ez a majdnem tragédia! Te tudsz arról, hogy kereste Henikót, mióta visszajött? Mert én speciel nem!

- Biztosan jó oka volt rá... - próbálta Mia a férfi pártját fogni, azonban a hangja nem volt valami meggyőző.

- Élénken érdekelne, mi lehet az... - jegyezte meg Caty gúnyosan.

- Jó, de te is láttad az apja nejét...

- Láttam, igen. De Stefan egy felnőtt férfi! Ha ennyire szereti Henikót, akkor miért nincs elég töke ahhoz, hogy ki is álljon érte? - Sóhajtott fel, hogy kicsit nyugtassa magát. - Bár... azt is el tudom képzelni, hogy az a nő már régen keresi Stefan jövendőbelijét.

- Jó ég! Ne is mondj ilyet!

- Szerintem inkább jegeljük is ezt a témát. Be kell fejeznünk a munkát.

- Igazad van - helyeselt Mia, majd egy kis csend után azért újra beszélni kezdett. - Wapot direkt nem hívtad erre a megbeszélésre? - Caty erre egy mindentudó pillantással nézett rá. - Értem - felelte, majd újra munkához láttak.

***

Miközben itt az új előadásra készültek és mindenki tettre kész volt, addig a színpad angolja unottan ült egy asztalnál egy előkelői parti kellős közepén. Nagyon nem akart ott lenni, de kénytelen volt. Ráadásul, ha a parti nem lett volna számára amúgy is kínzás, jelen volt az a lány is, akit Cecily már kinézett neki. A külsejére nem lehetett egy rossz szót sem szólni, hiszen nagyon csinos volt, de volt egy nagy problémája: Az, hogy ő nem Heniko volt.

- Miért kell nekem egy ilyen vackon megjelenni? - tűnődött magában. - Még nem is vagyok király. Annyira átlátszó ez az egész Cecilytől. Csak arra vágyik, hogy összeboronálhasson. Bár visszamehetnék a színpadra. Bár ott lehetnék Heniko mellett. - Hirtelen aztán kizökkent a gondolatai közül, mert meghallott egy ismerős hangot. Annyira izgatott lett, hogy felpattant a helyéről, és a lendület következtében a széke is elborult. A hang, amit hallott, egy igen termetes alakhoz tartozott, aki fekete öltönyt viselt, és úgy magasodott a többi ember fölé, mint egy óriás.

- Ez David... - suttogta felismerésében Stefan. - De... ha ő itt van, az azt jelenti... - kezdett el morfondírozni magában, de közben Cecily kezdett el éles hangon rikácsolni.

- Már elnézést! - támadt neki Cecily a férfinak. - Mégis mit keres itt? Ez egy privát rendezvény!

- Neki talán nincs, de nekem annál több - lépett ki a termetes ember háta mögül egy alacsony, idős nő. Arcán látszott, hogy már megélt sok mindent, mégis a tekintete olyan volt akár egy fiatalé. Világos színű kosztümöt viselt, és egy rendkívül elegáns kalapot. Cecily annyira döbbenten nézte a nőt, mintha csak kísértetet látott volna.

- Bocsásson meg... - szabadkozott Cecily. - Nem hittem, hogy Őfelsége is megtisztel minket a jelenlétével.

- Hogy őszinte legyek, egy szemernyit sem érdekel ez az összejövetel. Nem is maga miatt vagyok itt - Cecily sosem érezte magát még ennyire megsértve, de igyekezett tartani magát a vendégei előtt. - Nem magához jöttem, hanem az unokámhoz - fordult Stefan felé, aki még mindig úgy állt, mint a cövek.

- Mármint Stefannal?

- Miért, lát még itt valakit, aki az unokám lehetne? - érdeklődött a nő nyugodt hangon. - Ha pedig most megbocsájt... - folytatta, majd egészen egyszerűen ellépett Cecily mellett, és Stefan felé indult. Időközben Stefan megpróbált felkészülni a királynő üdvözlésére, azonban amikor a nő odaért hozzá, valahogy nem találta a megfelelő szavakat. - Szeretném, ha meginnál velem egy csésze teát - közölte nyugodt hangon. - Remélem, nincs kifogásod ellene.

- Természetesen nincs. Csatlakoznék, ha nem bánja - válaszolt Stefan tőle szokatlanul karót nyelten.

- Ugyan már, Stefan! - nevetett fel a királynő. - Elég legyen ebből! Úgy beszélsz velem, mintha idegen volnék a számodra.

- Elnézést kérek! - mondta zavartan. - Bocsásson meg! - Természetesen ez a válasz sem volt a legtökéletesebb a királynő számára, de inkább nem firtatta ismét.

- Indulhatunk - mondta, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, belekarolt Stefanba, és úgy hagyták el a termet. Stefan persze erre még az eddiginél is idegesebb lett. Tény, hogy nagymama-unoka viszony volt kettejük között, de valahogy sosem volt lehetőségük arra, hogy ekképpen mélyítsék el a kapcsolatukat.

- Bocsánatkéréssel tartozom neked, Stefan - szólalt meg a királynő kisvártatva, amikor már majdnem odaértek az úti céljukhoz a királynő téli kertjébe. Stefan persze döbbenten kapta oda a fejét.

- De hát miért? - bukott ki belőle koordinálatlanul.

- Azért, mert ha évekkel ezelőtt nem hagyom, hogy ezek a nagyurak a fejemre nőjenek, akkor most nem kellene téged arra kényszeríteni, amit látszólag sem akarsz.

- Ez nem igaz! - vágta rá Stefan. - És ne is gondold, hogy ez a te hibád, nagyi! - mondta ki egy lendülettel, minek hallatán a királynő fel is nevetett.

- Nem sok mindent, de abban biztos vagyok, hogy a kötelességtudatodat azt tőlem örökölted - magyarázta a néni büszkeséggel a hangjában. - Nem kell hazudnod nekem. Látni rajtad, hogy egy szenvedésnek éled meg az egészet - magyarázta a királynő, miközben helyet foglaltak a télikertben már előkészített asztalnál.

- Azért ez nem teljesen igaz. Valahol élvezem is... csak...

- Csak mi?

- Csak nem akarom elvenni Melanie-t - vágta rá kertelés nélkül.

- Melanie? Annak az előkelő bárónak a lánya?

- Igen. Nincs vele semmi bajom. Szép és kedves lány, de nem akarok olyat elvenni...

- Akit nem szeretsz - fejezte be a mondatot a királynő. - Sajnos ez az én időmben nem adatott meg. Viszont, ha tényleg nem szeretnéd elvenni, akkor nem kötelező.

- Sajnos Cecily ezt képtelen felfogni - sóhajtott Stefan. - Szerinte azzal vívhatom ki a legjobban a bizalmat, ha a királlyá koronázásom után meg is nősülök.

- Tehát ő áll a dolog mögött. Régen az én koronám kellett volna neki, de úgy tűnik, most más úton próbálkozik. Apropó, ha már szóba jött a szerelem! - váltott témát a királynő. - Jól sejtem, hogy azért vagy ennyire elkeseredve, mert van már valaki, akit szeretsz?

- Igen. Teljes szívemből szeretem.

- Mesélj róla! - kérte a királynő, majd belekortyolt a teájába.

- Heniko Madcapnak hívják. A Kaleido Színpadon előadó - kezdett magyarázni Stefan teljes átéléssel. - Remek artista és kiváló táncos meg koreográfus. Nagyon szereti a gyerekeket, határtalanul kedves, vicces, túlzás nélkül a legtökéletesebb nő a földön. - A királynő nagyon mosolyogni kezdett a hallottakon.

- Szívesen találkoznék vele magam is.

- Ezt komolyan mondod? - ragyogott fel Stefan arca.

- A legkomolyabban! Sőt, akár tehetnék egyet és mást a dolog érdekében.

- Mégis micsodát?

- Eszközölünk egy kis átverést.

- Hogy mit? - hökkent meg Stefan.

- Nos, a tényleges hatalomba és a kormányzásba már nincs beleszólásom, de van valami, amibe van. - Stefan rájött mi lesz a mondat vége, mégis alig akarta elhinni a dolgot. A királynő erre csak elmosolyodott, mivel Stefan pontosan kitalálta azt, amire gondolt. - Az egyik legnagyobb esemény az ország történelmében az a bál, amit az új uralkodó trónra lépésének tiszteletére rendeznek. Több jelentős uralkodónak is számon tartják a Rózsa Bálját még a mai napig is. Afelől pedig semmi kétségem, hogy a tiéd lesz a következő.

- Ugyan már. Nem akarok én világhíres lenni ezzel az egésszel.

- Kisunokám. Az ugye megvan neked, hogy az Egyesült Királyság uralkodója leszel? Óhatatlan, hogy ez megtörténjen.

- Te mindig is uralkodó akartál lenni? - kérdezte hirtelen Stefan, mire a nagymamája igencsak meglepődött, de persze készségesen válaszolt.

- Nekem akkor nem volt választásom. Ez volt a kötelességem, a feladatom. Ez volt az, amit elvártak tőlem és én tettem is a dolgomat.

- Nem volt választásod? Soha nem akartál mást csinálni?

- Drága Stefan. Aki egy uralkodócsaládba születik, annak ilyen téren meg van kötve a keze. Mindig készen kell állnia arra, hogy az események forgatagában ő is ülhet majd a trónra. Persze azóta nagyban változott a világ. Harmadik hercegként pedig tényleg egészen kicsi volt az esély arra, hogy te legyél a következő jelölt. Ez valóban egy hirtelen jött nehéz teher lehet a számodra.

- Azért azt nem mondanám, hogy teher - szólt közbe Stefan, mire a királynő elmosolyodott, és másképpen folytatta.

- Akkor ez bizonyos tekintetben inkább egy gát, ami elzár olyan dolgok elől, amit valójában akarnál. - Erre már Stefan sem tudott mit mondani, hiszen ez szóról-szóra igaz volt. - És... ha nem tévedek, ennek az egésznek bőven köze van Heniko kisasszonyhoz is, nem igaz? - Stefan olyan kicsire húzódott össze a széken, aminek látványa felért egy vallomással.

- Úgy érzem, mintha folyamatosan fojtogatnának, mióta nincs velem. Amikor egy kicsit elszöktem, hogy találkozzam vele, mintha a fellegekben jártam volna. Erre Cecily visszarángatott, és azóta mintha a palota lenne a börtönöm. Aztán mintha Cecily csak élvezné a szenvedésem, most kitalálta ezt az eljegyzési dolgot is.

- Arról a lányról beszélsz, aki azon a partin is jelen volt? Az a félénk, visszahúzódó szőkésbarna?

- Igen, ő az.

- Cecily remekül választott. Abban a lányban semmi sincs meg, ami ahhoz kell, hogy egy ország királynéja legyen - magyarázta, majd egy új gondolat jutott az eszébe. - Mondd csak, Stefan. Heniko kisasszonynak mi is a munkája egészen pontosan? - Stefan értetlenül húzta össze a szemeit, de ennek ellenére válaszolt.

- Előadó és koreográfus a Kaleido színpadnál.

- Koreográfus? Pompás! Akkor szerintem küldök is neki egy levelet.

- Ezt most nem értem...levelet? Mégis milyen levelet szeretnél küldeni neki?

- Ezzel a levéllel kérjük fel Henikót, hogy tanítsa be azt a báli nyitótáncot. - Stefan szemei kikerekedtek a hallottakra.

- Ezt... komolyan mondod?

- Persze, hogy komolyan. Ha Heniko csak fele olyan tehetséges, mint amilyennek mesélted, akkor biztos vagyok benne, hogy ez lesz a legszebb bál, amit eddig láttunk.

- Elnézést felségek! - lépett oda az asztalukhoz a királynő egyik udvarhölgye.

- Igen, Bernadetté? - fordult felé a királynő.

- Bocsásson meg, amiért zavartam, tudom, hogy meghagyták, hogy senki ne zavarja felségeteket... de megérkezett az, amit parancsolt. - A felelet hallatán egy boldog arckifejezés költözött a királynő arcára.

- Hát ez Pompás! Az egyik legjobb hír a mai napon!

- Engedelmével a lakosztályába vitetem, de ha mást jobbnak találna...

- Tökéletesen intézkedtél, Bernadetté. Magam is ezt kértem volna. Most elmehetsz. Köszönöm, hogy tájékoztattál.

- Engedelmükkel akkor távozom is. Ha mégis szükségük lenne valamire, csak hívasson, és máris intézkedem - köszönt el, majd egy mély meghajlás után már ott sem volt.

- Ha megkérdezhetem... mi volt az, ami a részedre érkezett? Kérlek, bocsásd meg a kíváncsiságomat, de úgy látom, nagyon megörvendeztetett a hír.

- Mindig is szemfüles fiú voltál - nevetett fel a királynő. - Ha hiszed, ha nem, de csokoládét hozattattam magamnak Belgiumból. - Stefannak a szája is tátva maradt a hallottakra.

- Te komolyan hozattál magadnak csokoládét Belgiumból?! - kérdezett rá, pedig a felséges nagyanyja éppen az imént mondta el ugyanezt.

- Királynő kiváltságok - jegyezte meg a királynő, majd elegánsan kortyolt egyet a teájából.

- Hihetetlen vagy... - jegyezte meg Stefan egy széles mosollyal.

- Igen, az vagyok. De most térjünk vissza a bálra. Eddig mindig hasonló táncok voltak, amit mindig az előkelőségek fiataljai táncoltak. Viszont én úgy gondolom, hogy sokkal jobb lenne, ha ezúttal inkább a Színpad előadói tennék.

- Micsoda? - ragyogott fel Stefan arca.

- Miért csodálkozol ezen? - csodálkozott a királynő. - Ez a te bálod. Ha te azt szeretnéd, hogy így legyen, akkor én mindent megteszek azért, hogy így is legyen. Persze van egy alapvendég lista, amit nem kerülhetünk ki, de neked is van beleszólásod a megjelenő emberek személyébe.

- Köszönöm! Nagyon köszönöm! - pattant fel Stefan és semmi etikettel és protokoll szabállyal nem törődve megölelte őfelségét. Erre az idős királynő csak elmosolyodott. Amikor Stefan kicsi volt, talán akkor volt olyan utoljára, amikor a fiú ilyen felszabadultan viselkedett vele szemben. - Viszont szeretném, ha erről a kis titokról nem beszélnénk senkinek sem. Félek, ha Cecily tudomást szerezne erről, valahogy meg akarná akadályozni, hogy eljöhessenek.

- Ha ezt szeretnéd, akkor ez titok marad - Majd sóhajtott egy nagyot. - Bár választott volna jobban a fiam...

- Ezt meg hogy érted?

- Tudod, annak idején biztos voltam benne, hogy édesanyádból tökéletes királynő lenne. Benne minden megvolt ahhoz, hogy vérbeli királynő legyen, hiába, hogy nem volt királyi származású. Erre mit tesz az én sokeszű fiam? Másodjára egy olyan nőt választ, aki nem tud mást, csak éhezni a hatalomra. - Hirtelen egy mosoly szaladt át az arcán. - Bár van egy olyan érzésem, hogy a te választottad miatt egy kicsit sem kell aggódnom.

- Hát... nem is tudom...

- Nem tudod? - nézett vissza a fiúra csodálkozva. - Azt hittem jobban bízol a képességeiben... - Erre most Stefan csodálkozott el.

- Képességeiben? Ezt mégis hogy...Kire érted?

- A kedvesedre... természetesen Henikóra - jelentette ki a hölgy egyszerűen, mire Stefan mélyen zavarba jött.

- De nagymama! Azért ez... ez nem így megy. Mégis honnan veszed, hogy...

- Tessék? Ezt most nem értem. Te magad mondtad, hogy szereted. Akkor evidens, hogy feleségül is vedd, nem igaz? És az a lány is szeret téged, ráadásul önmagadért, nem pedig a családod származása miatt. Vagy... te nem így gondolod?

- Hát...ezen még annyira nem gondolkoztam el - vallotta be Stefan és most is mindenhova nézett csak a nagyanyja szemébe nem.

- Ezek a mai fiatalok... - sóhajtott fel a nő. - Azt hinné az ember, hogy előre terveznek...

- Miért, te talán ilyen fiatalon már az esküvőddel foglalkoztál? - értetlenkedett Stefan, meg valójában a témától is távolodni akart.

- Voltaképpen igen. - Stefan erre lehetetlenül megrázta a fejét.

- Azt hittem legalább te nem erőlteted majd ennyire ezt a házasságos dolgot.

- Nem is kell megnősülnöd. Nekem egy eljegyzés is megfelel! - mondta nevetve.

- Nagyi, kérlek...

- Pedig milyen szép lett volna a bál fénypontjaként egy eljegyzés... - ábrándozott a hölgy.

- Hangosan gondolkodsz... - jegyezte meg Stefan rém vörös arccal. Mire a királynő megint csak nevetni kezdett, majd az órára tévedt a tekintete. - Ó, egek! Már ennyi az idő? Most mennem kell. Még megbeszéljük a bálod részleteit - magyarázta a királynő, miközben felállt az asztaltól. - Bízz bennem, Stefan. A nagymamád majd mindent szépen elrendez - mondta neki kedves mosollyal, majd elegánsan távozott.

Stefan sokáig csak nézett utána, majd hirtelen szöget ütött a fejében a gondolat, amitől a szíve is heves zakatolásba kezdett.

- Vajon, ha tényleg megkérném a bálon... igent mondana nekem?

***

Már eltelt pár nap Stefan és a királynő beszélgetése óta, és ezzel együtt elkezdődött a bálra való felkészülés is, amelynek teljes részleteiről Cecily természetesen nem tudott. Ő abban a hitben ringatta magát, hogy minden úgy fog zajlani, ahogyan ő azt eltervezte. A boldogsága csak még nagyobb volt, amikor rájött arra is, hogy Stefant teljesen lefoglalják a teendői, így nem tud kellő figyelmet szentelni a dolgokra. Csakhogy itt jött a képbe őfelsége a királynő, aki nem hagyta, hogy Cecily kedve szerint szervezkedjen. Stefan is sokkal nyugodtabb lett, amikor értesült róla, hogy a nagymamája is részt vállal a bálszervezésben. Ezen a legtöbben meglepődtek, mivel senki nem gondolta volna, hogy pont a visszavonuló királynő akar majd részt vállalni az egészben. Azonban őt nem érdekelték a pletykák. A királynő ezzel a tettével akarta pótolni azt a sok lemaradást, ami kialakult kettejük között. Azt akarta, hogy ez a nap olyan legyen, amilyennek lennie kell: tökéletes. Tudta jól, hogy Stefan megérdemli ezt, sőt sokkal többet is. Azt sajnálta egyedül, hogy Stefan édesanyja nem láthatta már, hogy milyen kiváló fiatalemberré cseperedett a kisfia. Még nem is töltötte be huszadik életévét, és mégis ekkora feladatokkal kell szembenéznie.

A bál híre természetesen lázban tartotta az egész országot. A meghívókat a napokban ki is küldték, hogy a visszajelzések is a lehető leghamarabb visszaérjenek a palotába. Akik persze készhez kapták a meghívókat, másnap már rohantak is a legjobb divattervezőkhöz, hogy már most lefoglalják a legcsodásabb ruhakölteményeket a nagy napra. Így tettek azok a lányok is, akik ott voltak Cecily partiján. Természetesen ki más kísérhette volna őket el oda, mint maga Cecily.

- Nos? Mit gondoltok? Hogy nézek ki ebben? - kérdezte az egyik lány a többitől.

- Nehogy azt mondd, hogy az neked komolyan tetszik, Cristin. Az egy merő ocsmányság! Ha ezt veszed fel, biztos te leszel a bál vicce!

- Most miért? Ez pont olyan, mint a hollywoodi sztárok ruhája! - értetlenkedett az említett.

- Hogyne, csakhogy te köszönőviszonyban sem vagy, az ottani sztárokkal - gúnyolódott egy másik.

- Beszél az, aki karcsúsított ruciban próbálja takargatni a feleslegét?!

- Ezt vond vissza azonnal!

- Lányok, elég ebből! - szólt rájuk Cecily. - Tőletek hangos az egész bolt!

- Bocsánat, asszonyom! - szabadkoztak egyszerre.

- A megjelenésetek miatt pedig egy kicsit se aggódjatok. Az itteni mesterek mindenkiből ki fogják hozni a maximumot. Biztos is vagyok benne, hogy nem sokáig lesztek facérak, hölgyeim!

- Úgy legyen, asszonyom - sóhajtotta az egyik lány. - Már nagyon szükségem lenne egy jó partira.

- És erre meg is lesz minden lehetőségetek. Sok herceg, gróf, szultán meg miegymás...

- Na, ez tök jól hangzik!

- Igazad van, Emily. Itt Angliában nincs sok jó pasi.

- Azért ezt nem mondanám... - szólalt meg egy piros ruhás lány nagy vigyorral az arcán.

- Stefan, igaz? Na, igen. Ő aztán csúcs pasi!

- Lányok, hagyjátok ezt, ugyanis Stefan Melanie vőlegénye! - állította le őket Cecily, miközben az említett megjelent egy igen elegáns estélyi ruhában. A lányok persze azonnal az érkező irányába pillantottak.

- A mindenségit Melan... Fantasztikusan nézel ki!

- Az már igaz!

- Kö...köszönöm - rebegte Melanie nagy zavarában. Nagyon félénk lány volt és rendkívül visszahúzódó, ami tökéletes jelöltté tette őt Cecily szemében. Merthogy pont azért volt rá szüksége a nőnek, hogy rajta keresztül ő irányítsa Stefant és az országot is. Persze Melanie ezt nem látta át, hiszen neki az, hogy Stefan jegyese lehet, egy megvalósult álom volt. A lány családja pedig örömmel egyezett bele Cecily felkérésébe, hiszen a lehetőség, hogy az uralkodó család részei legyenek, több volt, mint csábító.

- Pontosan úgy nézel ki, akár egy királynő! - jelentette ki Cecily büszkén.

- Ugyan kérem, ez túlzás...

- Nem, egyáltalán nem az! - erősködött az idősebb nő. - Azt hiszem, nem is találnánk jobb alkalmat arra, hogy bejelentsük az esküvőtöket is! - Melanie már a puszta gondolattól is, hogy Stefan felesége lehet, annyira vörös lett, mint a cékla. Persze az álmaiban már sokszor töltötte be ezt a szerepet, de hogy ez a valóságban is megtörténjen, az maga volt a csoda.

- Mázlista... - mondta Emily. - Nagyon szerencsés vagy, Meli.

- Tényleg igazi királynő leszel! - Melanie a sok dicséret után már annyira zavarban volt, hogy inkább visszaszökött az öltözőbe. Ám, amint bemenekült oda, izgatottan és hangos szívdobogással nyomta a törékeny kis testét a próbafülke falához. Hogy a bálon tényleg bejelentésre kerüljön az, mire világéletében vágyott? Legszívesebben zokogott volna a boldogságtól.

***

A Kaleido színpadnál már javában folyt az edzés, amikor Kalos és Kenneth úr belépett az ajtón.

- Figyelem! - szólalt meg Kalos erélyes hangon. - Fontos bejelentésem van!

- Mi történt, főnök? - kérdezte Taylor, de közben a többség közelebb is gyűlt, hogy hallják, hogy miről lesz szó.

- A színpad kapott egy nagyon fontos levelet!

- Levelet? És mégis honnan?

- A Buckingham palotából - felelte egyszerűen.

- MI?? HOGY HONNAN??? - Heniko eddig nem különösebben figyelt, de ahogy meghallotta azt a két szót, döbbenten kapta fel a fejét. Látszott rajta, hogy nagyon megörült ennek a hírnek. Egy levél a Buckingham palotából? Ez csak egy dolgot jelenthetett: a levél csakis Stefantól érkezhetett. Viszont Henikóval ellentétben Leon igencsak bosszús lett emiatt. Neki eddig remekül megfelelt ez a most kialakult helyzet, tekintve, hogy a napok teltével egyre jobb lett a viszony közte és Heniko között. Igaz, ez még messze volt attól, hogy felhőtlen kapcsolatról beszéljenek, de kezdetnek ez is elég volt. Már alig várta a próbákat, hiszen ő pontosan tudta, hogy a karakter megformálása miatt sokat kell majd együtt lenniük. Erre most megint úgy nézett ki, hogy az eddigi fáradozásait hazavágja egy nyamvadt papírfecni a flancos angliai palotából. Ahogy a férfi Henikóra nézett, belesajdult a szíve az arcán látott boldogságtól.